Magyar Repülő, 1948. január-február (2. évfolyam, 1-2. szám)

1948-01-01 / 1. szám

2 MAGYAR REPÜLŐ lázó repülés a légköri energiákat használja fel a teljesítmények fokozására, így tehát az időjárás­tól függ. A vitorlázó pilótának meteorológiailag képzettnek kell lennie, hogy az időjárási tanács­adást kellően felhasználhassa. Mikor a vitorlázó pilóta felér a szabad levegőóceánba, a bekövet­kező és kínálkozó lehetőségekkel szemben, már csak a saját érzésére és tudására van utalva. Itt tehát már nem elég a repülő technikai készség, nagyon fontos tényező a nyugodt megfontolás, és a légköri jelenségek természeteinek teljes és ala­pos ismerete. Ezért hangsúlyozzuk általában, hogy a teljesítmény elérésére törekvő vitorlázó repü­lőink meteorológiailag is alapos oktatást nyer­jenek. Viszont a repülés nagyban elősegíti a mete­orológiai kutatásokat is. A zavaró motor- és lég­csavarhatás itt ugyanis elmarad, ezért alkalma­sabb az aero­dinamikai kutatások elvégzésére, mint a motoros repülőgép, így a levegőnek, mint közegnek megfigyelésére, melyben a repülés tör­ténik. Ezek a fogalmak: lejtőszél, — emelőszél, — termik, stb. a vitorlázó repülésnek köszönhetik megismerésüket és kihasználásukat. A végzett munka itt nem öncél, hanem a repülés szolgálatá­ban áll. A levegő olyan tulajdonságai tárulnak fel előttünk, amelyekről azelőtt még szakemberek sem álmodtak, de ezek alapos ismerete ma már nagyban hozzájárul a repülés biztonságának növe­léséhez. Mindennemű repülés előképzésében nagy szerepe van a vitorlázó repülésnek. A pilóta elő­képzésnek ez a magas iskolája. A motornélküli, illetve a vitorlázó repülés általános feladata az arra alkalmas és egészséges, fizikailag erős, szel­lemileg kifejlett ifjúságot az elméleti ismeretek alapos kimerítése mellett, a gépi motoros erő ki­kapcsolásával ránevelni, hogy a levegőben ottho­nosan érezze magát, megtanulja a légkörben ural­kodó felhajtó erőket, és azt saját céljainak meg­felelően gyakorlatilag is hasznosítsa. A vitorlázó motornélküli repülőteljesítmé­nyek nagyon szép eredményeket mutatnak fel, s ezek a teljesítmények jelentik a tulajdonképpeni vitorlázó repülősportot. Ez a legnemesebb sportok egyike, mely gazdasági és nemzetvédelmi célokat a legmesszebbmenően szolgálja. Mindennemű előképzéssel kapcsolatosan a pilótának nem annyira a repüléstechnikai (kor­mánykezelési) megismerése a cél, mivel a vitor­lázó repülő a pilóta vizsgáig aránylag kevés időt tölt a levegőben. Képességét tehát eszerint meg­ítélni nem lehet. Hanem a szél és időjárás­­befolyá­sát, a légkör megismerését, s áramlatainak meg­ismerését s kihasználását sehol máshol, jobban és könnyebben nem sajátíthatja el a vitorlázó repülő, mint itt, ahol az elemi erőknek hegyi terepen lévő örvénylő mozgásainak, különösen a föld­közeli légrétegekben sokkal jobban ki van téve, mint a motoros repülő. A vitorlázó repülő teljesít­ményeinek magas iskolája a Hármashatárhegy ahol nincs sima terep, itt kénytelen a hepe­hupás, dombos szántóföldeken leszállást végezni, így már az első repülésnél megszokja a terep egyenetlen­ségét. Ez a feladat szemének iskolázását, elhatá­rozását, testi s lelki képességeinek oly megnyilvá­nulásait követeli meg, melyet motoros repülésnél nem tud elsajátítani, de amelyet ezután, ha moto­ros pilóta lesz, a legnagyobb mértékben hasznára fordíthat. Nagyon fontos, hogy a vitorlázó repülő a min­dennemű előképzésnél minden érzékét működ­tesse s az esetleges előforduló eshetőségekre azon­nal reagáljon. Ez az ú. n. repülői készség, amely itt kifejlődhet benne, így tehát a vitorlázó repü­lésnél kifinomodott érzékeinek a motoros repülés­nél is hasznát veszi. Motoros gépén ülve nem veszti el a fejét a bizonytalan leszállási terepen, hiszen vitorlázó korában megszokta az egyenetlen földfelületet. Tapasztalatok mutatják, hogy a jól kiképzett vitorlázó repülő rövidebb, úgyszólván fele idő alatt képezhető át motoros pilótára, mint az, akinek semmilyen előképzettsége nincs. Köztudomású, hogy a forgalmi repülővállala­tok (Posta, Maszovlet), a légi rendőrség is olyan pilótákat alkalmaz, akik vitorlázó repülő kikép­zéssel rendelkeznek. A vitorlázó sportrepülő mindjárt az első szárnypróbálgatásától kezdve, egyedül tartózkodik a vitorlázó gépen. Az együléses gépen tehát a re­pülést tanuló újoncra bízzák a kritikus helyzet villámgyors áttekintését, megoldását és annak ke­resztülvitelét. Kifejlődik benne a lélekjelenlét, bá­torság, önuralom, önállóság, biztonságérzet, ez mind olyan tulajdonság, amelyet a mai ifjúságtól megkívánunk. Ezek a nagyszerű, elembeli tulaj­donságok, önbizalom, főleg az azonnali elhatározó­­képesség, nagyon fontosak, mivel tőle függ később , ha motoros gépre kerül, bajtársai, utasai és a saját élete is. Korunk ifjúságának nagy részét érdekli a vi­torlázó repülés, s aki egyszer megpróbálta, leköti s nem tudja abbahagyni. A vitorlázó repülés nép­sporttá tétele óriási áldozatot követel, amely ma nemzetgazdasági szempontból kényes ügy. Akik a vitorlázó repülés kemény, kitartást és fáradságot nem ismerő iskoláját elvégezték, olyan emberek, akikre szükség lesz az újjáépülő légiközlekedés pótlására. A közös munka, a közös élmények sírig tartó bajtársiassáftot kovácsol közöttük. Erre más sport, ilyen formában nem képes. Ez az egyik legszebb, legnagyobb értéke a vitorlázó repülésnek és az ifjúság baráti szellemben való nevelésének. A vitorlázó repülés teljes és jó végzése azt mutatja, hogy ez a sport nem öncél, hanem messzemenő társadalmi értékei vannak. Ezért a vitorlázó repülés nem csak sport, hanem odaadó lelkes emberek mozgalma, munkálkodása, hazánk demokratikus sportjának dicsőségére. Kordos Gusztáv.

Next