Magyar Sajtó, 1981 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

Több kolléga elcsodálkozott, amikor 1980. augusztus 26-án reggel kezébe vette a lap első ofszetnyomású pél­dányát. Hát ez az a nevezetes ofszetlap, melynek megje­lenésére évek óta készülődünk? Hiszen ez éppen olyan, mint amilyen volt eddig is a Népszava. Való igaz, a képek észrevehetően szebben jönnek ki, meg a szöveg is jobban olvasható, de úgy, egyébként nincs köztük lénye­ges különbség, még a papírjuk is azonos. Bemutatkozik az ofszetnyomású Népszava Sokan ekkor döbbentek rá, hogy az ofszetnyomás bizony nem több a háromféle nyomtatási technika­technológia egyikénél, amelyekkel napilapot, folyó­iratot vagy bármi más nyomdaterméket elő lehet állítani. Elsősorban nyomdai ügy, és csak áttételesen szerkesztőségi. A szerkesztőség alapkérdése tovább­ra is a lap tartalma, politikuma, az írások minősége, a műfajok változatossága. Természetesen nem az említett augusztusi reggelre készült a Népszava már oly hosszú ideje. Másra, többre. A szerkesztőség ugyanis idejekorán felismer­te, hogy az ofszeteljárás bevezetése egyúttal kitűnő lehetőség az újságírás, a lapkészítés belső mechaniz­musának, valamint az újság külső arculatának felül­vizsgálatára és megújítására. A változtatás igényét bármikor fel lehetett volna vetni, akár öt vagy tíz évvel ezelőtt is, de most sürgetőbb és aktuálisabb mint bár­mikor. A Népszava az ország legrégibb, s napjainkban második legnagyobb példányszámú napilapja, a ma­gyar szakszervezetek központi lapja. A változás igénye most egybeesik azzal a nagy és felelősség­­teljes munkával, amely a magyar szakszervezeti moz­galomra hárul a mai bonyolult nemzetközi és belső körülmények között. A lap eddig is igyekezett sok­oldalúan ellátni feladatait, tartalmi szerkezetének és külső formájának megváltozása azonban lehetőséget teremt arra, hogy az új helyzethez még jobban iga­zodjék. Oldalgazda rendszerben Lényegét tekintve nem a szerkesztőség, hanem a Szikra Lapnyomda új ofszetüzeme felkészülésének volt egyik állomása, hogy augusztustól a Népszava első kiadását ott nyomják, érthető tehát, hogy akkor még a lapban nem volt szembetűnő változás. Pedig addigra már nagyon sok minden történt a szerkesz­tőségben. Nem annyira az időrendet, hanem a tény fontos­ságát jelzi, hogy elsőként kell megemlíteni: a szer­kesztőségben dolgozók tekintélyes része kicserélő­dött. Néhányan nyugdíjba mentek, többen más szer­kesztőségben folytatják munkájukat, s helyükre új erők jöttek. Ezután belső átszervezés következett. Az új lapszerkezetnek megfelelően új rovatok jöttek létre, régiek váltak szét vagy szűntek meg. Önálló rovat lett a szakszervezeti, valamint a gazdaságpoli­tikai, újjáalakult a belpolitikai rovat, és szükségte­lenné vált az aktuálpolitikai - közkeletűbb szóhasz­nálat szerint a hírrovat. A rovatok munkatársai között a szerkesztőség „újra felosztotta a világot": mindenki azt a munkaterületet kapta meg, melyben képességeit és szakképzettségét leginkább kamatoztathatja a lap számára. A külvilág dolgaiban, belső ügyeinkben eligazodni csak az képes, aki otthon van bennük, s akinek megfelelő az informáltsága. Az újságírás sza­kosodására manapság nagyobb szükség van, mint bármikor azelőtt. A régi és az újonnan létrehozott szakrovatok 1980. november 18-tól saját oldalt kaptak a lapban. Oldal­gazdákká váltak. Ez már valóban a szerkesztőségi munka lapban is érzékelhető megújításának volt fontos - az egész átállást tekintve is talán a legfon­tosabb - állomása. Az új lapszerkezetben nagyobb teret kapott a kül­politika. Naponta egész oldal terjedelemben jelennek meg a kultúrpolitikai írások, vasárnap pedig három oldalon adhat közre a lap irodalmat és foglalkozhat a művészeti élet időszerű kérdéseivel. Természetesen megmaradt a sport saját oldala is. Az oldalgazda-szisztéma bevezetése óta eltelt idő tapasztalatai egyértelműen jók. Több a fontos, érde­kes, olykor izgalmas írás a lapban, az olyan írás, mely segíti az olvasók eligazodását a bonyolult hazai és világjelenségek között. Ugyanakkor a lap anyagai olvasmányosabbak, színesebbek, mint voltak — ez szerintünk az oldalgazdarovatok között kialakult egészséges versengésnek tudható be. Több az illuszt­ráció, a fénykép, a rajz, a karikatúra. A tartalmi megújulás tehát egyúttal megteremtette a formai változás - az ofszetlap megjelenésének - feltételeit is. A lap tipográfiai felfogása Az ofszetlap megteremtésének előkészületeihez tanácsadó bizottság jött létre már évekkel ezelőtt - két neves Tótfalusi-díjassal, Soproni Bélával és Radics Vilmossal, valamint Vémi Józseffel, a betű­szedés mesterével -, s az ő javaslataik s részben munkájuk nyomán alakult ki a lap új tipográfiája. Mi tagadás, sok vita és vajúdás után született meg a lap új tipográfiai terve, bár abban az első perctől kezdve mindenki egyetértett, hogy a lapfejtől az impresszumig egységes, nyugodt hatású lapot kell kialakítani, de úgy, hogy ebbe az összképbe belefér­jen minél több modern, újszerű megoldás is. A néze­tek csupán a megvalósítás eszközeinek megválasz­tásában ütköztek. Hogy csak egyetlen, de jellemző példával világít­suk meg e viták lényegét: a lap szedését eddig és 15

Next