Magyar Sajtó, 1989 (30. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-10 / 7. szám
Elzett Újság, BFK Híradó, Szövetkezeti Ipar A Magyar Sajtó beszámolt arról, hogy a Szikra Lapnyomda mintegy negyven kispéldányszámú lapot - elsősorban üzemi újságot - több lépcsőben ugyan, de „szélnek ereszt”. Hogyan alakult az elsőként felmondottak sorsa, mit tesz a Hírlapkiadó Vállalat azért, hogy üzemi lapjait ezután is előállítsák valahol? Burján Norbert, a kiadó nyomdaműszaki osztályvezetője a következőket mondta: - A Hírlapkiadó Vállalat hirdetéseket tesz közzé, megoldásokat keresve. Sokan jelentkeztek, tőlük árajánlatokat kértünk, s kaptunk is elég kedvezőeket. Úgy tűnik, valamennyi lapnak találunk nyomdát. A szerkesztők korábbi aggodalma az volt, hogy lényegesen drágább lesz az új nyomda, mint amilyen a Szikra volt, s ez veszélyezteti a lapot. Szerencsére a jelentkező új nyomdák a Szikra emelkedő áraival csaknem azonos összegért vállalják a nyomtatást. Két feltétel azonban a legtöbb kis nyomdánál - mert ilyenek jelentkeztek - módosul. Az ólomszedés helyett ofszetre kell áttérni, s a szerkesztőknek a jövőben pontosabb tükröt kell készíteniük, másrészt az eddigi A3, B3 formátumról át kell állniuk a B4-es - a Mai Naphoz hasonló - formátumra, mert sok kis nyomdának csak erre a formára van fényszedő-rendszere. Április elsejétől az ezer példányos lapok sorsát kellett megoldanunk, így helyeztük el az Elzett Újságot, a BFK Híradót és a Szövetkezeti Ipar című folyóiratot a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének házinyomdájában. A lapok előállítása ott sem lesz drágább, mint amennyit a Szikra is emelne áprilisban. A folyóirat kevesebbe kerül, mint eddig. K. É. A kulturális szakosztály 1989. március 16-i összejövetelén újjáválasztotta vezetőségét. Elnök: Bernáth László (Esti Hírlap), titkár: Szántó Péter (Élet és Irodalom), tagjai: Benedek Miklós (Észak-Magyarország), Csáky Judit (Színház), Csala Károly (Mozgó Képek), Gárdonyi Tamás (Dunántúli Napló), Gyertyán Ervin (nyugdíjas), Kerényi Mária (Muzsika), Valkó Mihály (Szolnok Megyei Néplap). E szakosztályi ülésen megtárgyalták azokat a teendőket, amelyek a kulturális lapok helyzetével foglalkozó közgyűlési határozattal kapcsolatosak. Meghosszabbították annak a bizottságnak a megbízatását, amely a közgyűlés számára az anyagot elkészítette és az eddigi tárgyalásokat lefolytatta. Jel-Kép ajánlat A Jel-Kép 1988-as negyedik számából ismét több írást érdemes az újságírók figyelmébe ajánlani: a többi között Kozma Károly Videoözön, Terestyéni Tamás Magyarország-kép néhány nyugati sajtótermékben, Trömböczky Péter Riporter - válaszúton (a helyi televíziókról) című cikkét, a Szóvivők című összeállítást (Argentína, Brazília, Uruguayi Keleti Köztársaság, Csehszlovákia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Jugoszlávia, Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió szóvivői rendszeréről). A folyóiratszám szenzációja Jakab Zoltán tanulmánya A sajtótermékek ára és fogyasztása Magyarországon 1957-1987 címmel. A lead szövege szerint: „E statisztikai elemzés első része a hazai sajtótermékek értékesítésének jövedelmi és árfüggőségét tárgyalja. A második rész konkrét lapok, laptípusok fogyasztásának alakulását mutatja be 1976 óta. Befejezésül társadalmi csoportok szerint mutatja be a kereslet változásait.” 14 GRATULÁCIÓ - Szomorú eseményről — temetésről - tudósít a Mai Nap február 12-én: „Lassan azért kiürül a temetőkert, az emberek szétszélednek. Nincs már több gratuláló.. Ha nincs , nincs. A szétszéledő emberekkel együtt mi is gratulálunk a tudósítónak. KAROSSZÉRIA - A rendőrségi tudósítás címe: „Elfogták, helyben hagyták” (Mai Nap, február 9.) A „helybenhagy” (mellesleg: egy szó) az „elfogás” (tehát rendőri stádium!) után félreérthetetlenül azt jelenti, hogy az elfogottat a rendőrök elpáholták (Értelmező szótár 535. oldal). Ez törvénytelen jogállamban legalábbis. A tudósításból később kiviláglik, hogy benne két különböző ügyről van szó és a másodikban a Legfelsőbb Bíróság ítéletet „hagyott helyben”. Sokan azonban csak a címet olvassák Riport-lapban kiváltképp. Ez esetben tehát a bántóan hamis címet. Ugyanebben a tudósításban: „A rendőrök a kerekekre lőttek, egy lövedék átfúródott a karosszérián és súlyosan megsebesítette”. Egy lyuk a karosszérián még nem olyan súlyos. De akkor miért „szállították kórházba a sebesültet”, akiről a mondatban szó sincs, csak utólag említődik? ÁLLÍTMÁNY - A szövetséges Ellenőrző Bizottságról olvasok (Magyar Nemzet 12. szám), amely közvetlenül a háború után működött hazánkban. „Költségei .. .nem voltak ... nagyok, de valamennyi együtt azonban... elérte;... hadsereget is élelmezni és .. .utánpótlási igényeiket Magyarországnak kellett kielégítenie”. Ami egyszerre, az már nem lehet mégegyszer azonban. És két mellérendelt főmondat közül sem elég, ha a másodiknak van állítmánya. Ez nyelvtan. Az meg már nem éppen nyelvtan, hogy a szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárulásával 1944-től kezdve a magyarországi német lakosságból 44 ezer főt „hurcoltak ki”. A kifejezést 1989-ben is helyes volna sokféle, 1944-es és későbbi.