Magyar Sajtó, 1989 (30. évfolyam, 1-25. szám)

1989-04-24 / 8. szám

MÁSODKÖZLÉS­ E nincs módomban, vagyis ami miatt én maz­gok, és hogyha ez mind elfogad­ható, akkor azt kell mondjam, bocsá­natot kérek, hogy eddig a konklúzióig ilyen gyorsan eljutottam­­, hogy igen­is gyakorlatilag óriási szükség volt arra, hogy megjelenjen a Beszélő, hogy megjelenjen a Demokrata, meg még egy csomó egyéb szamizdat fo­lyóirat - még akkor is, hogyha a benne foglalt tartalom mindegyikével természetesen én magam nem értek egyet. De ha így van, akkor vajon nem az következik ebből, hogy nekik arra kellene törekedni, hogy megkapják a maguk legitimációját, hogy megkap­ják a maguk szerepét ebben az új társadalmi nyilvánosságban? Töre­kednek erre egyáltalán? Új tájékoztatási törvény K. F.: - A jelenlegi törvényi szabá­lyozás nem teszi lehetővé, legalábbis közvetlen módon, a Beszélő legalizá­lását, ugyanis a 86-os sajtótörvény azt mondja ki, hogy lapengedélyért csak jogi személy folyamodhat, s minthogy a Beszélő szerkesztőségé­nek nincs jogi személyisége, nem is kérhetünk lapengedélyt. Cs. J.: - Ez pillanatnyilag valóban így van, ezért is kezdeményezte az MSZMP, más politikai tényezőkkel és erőkkel együtt, hogy új tájékozta­tási törvényt alkosson a magyar Országgyűlés, amely nem zár ki senkit, természetes és jogi szemé­lyeknek egyaránt megadja a lapin­dítás lehetőségét, amennyiben az alkotmányosság alapján, a törvé­nyesség betartásával kíván dolgoz­ni. Ebben az esetben kaphat legális működési engedélyt. Pontosabban nem is engedélyt, ez egy elszólás, nem engedélyezési eljárás lenne az új tájékoztatási törvény szerint en­nek a menete, hanem ugyanúgy, mint ahogy már a parlament által elfogadott egyesülési törvénynél, a bejegyzés az, amitől tulajdonkép­pen az állam az adott kiadó, magán­kiadó, vagy magánlap,­­rádió vagy -televízió működését legitimnek te­kinti. M. Á.: - Nagy Jenő úr, azt hiszem, nem tartja véletlennek az Ön elszólá­sát. Jól gondolom? N. J.: - Mi úgy gondoljuk, a De­mokrata szerkesztői és munkatársai is, hogy amíg bármilyen engedélye­zési processzus lesz, addig nem fog­juk kérni a legális működésünket, de senki ne higgye azt, hogy nekünk lételemünk a szamizdat. M. Á.: - Kíván a Beszélő legális lenni? N. J.: - Abban az esetben, ha a tájékoztatási törvény úgy intézke­dik, hogy a bejegyzés valóban igaz­gatásrendészeti aktus, akár egy lak­címbejelentés, akkor természetesen a Beszélő bejegyezteti magát. M. Á.: - A Demokrata is szeretne legális lenni? N. J.: - Ilyen értelemben igen. De azért azt hozzá kell tennem, hogy a mi célunk nem az újság, a nyomta­tott sajtó monopóliumának megtö­rése volt csak. Amit Csikós úr mon­dott, az igaz a nyomtatott sajtóra bizonyos mértékben, de a rádióra már kevésbé, a televízióra még ke­vésbé. M. A.: — Amit Nagy Jenő úr mon­dott, abban az is benne van, hogyha nem föltételezhető, hogy megindul­nak majd magánrádió-adások és ma­­gántévé-adások, akkor gyakorlatilag itt egyfajta manipuláció történik. Te­hát egyenesen fel kell tennem a kér­dést: lesz lehetőség magántelevízió és magánrádió megindítására vagy nem? Cs. J.: - A kodifikáció jelenlegi ál­lása és a gondolkodás szerint igen. Mind a kettőre. Sőt, én úgy gondo­lom, hogy van annyi magántőke is Magyarországon, amely ezt képes támogatni és finanszírozni. M. A.: — Bocsásson meg, itt arról van szó, hogy ezek a magánrádiók nem szolgáltatással foglalkoznak majd, hanem keményen politizálni is fognak! Ennek a politizálásnak meg­­lesz-e a legális lehetősége? Ezekben a magánrádiókban, magántelevíziók­ban meg fog jelenni olyan vélemény, amely nagyon is szembenáll a kor­mány és a párt véleményével, különö­sen, ha olyan helyzetet tételezünk föl, amikor már nem egy, hanem több párt van. Akkor nem is lehet elvárni, hogy egy központi akaratnak engedelmes­kedjenek ezek a folyóiratok, mert ha a központi hatalom ezt elvárja, akkor ezek azon nyomban visszamennek az illegalitásba, vagy pedig ebbe a ko­rábbi állapotba, amikor szamizdat­­ként jelennek meg, nem? K. F.: - Természetesen. Voltakép­pen nem elegendő azt mondani, hogy minden magánszemélynek és magántársaságnak is joga van rádiót és televíziót indítani, mert az esély­­egyenlőség azzal még nem valósul meg. Itt arról volna szó, hogy a tőke­akkumuláció, amelyet a jelenleg uralkodó párt politikai eszközökkel hajtott végre, olyan esélytöbbletet biztosít ennek a pártnak, ennek az uralkodócsoportnak, amelyet pusz­tán azzal, hogy a jogi lehetősége megvan a magántelevízió indításá­nak, nem lehet kiegyensúlyozni. Cs. J.: - Én úgy látom, úgy gondo­lom, úgy tudom, azért dolgozom, hogy a fokozatosság elvét betartva megvalósuljon már ma is ezeknek a nemzeti intézményeknek az a fajta szerepköre, amelynek következté­ben a társadalom különböző érdek­­érvényesítésű csoportjainak szere­pük, befolyásuk arányában adnak hangot. Nincs más hátra, mint előre M. Á.: — Nekem az az érzésem, hogy a legjobb utat választotta, amikor most ezt elmondta, tudniillik az egér­­utat. Ugyanis az egérút az Ön számá­ra az, hogy nincs más hátra, mint előre. Tehát nézzünk előre, és minél inkább előre nézünk, annál inkább elfelejtjük, hogy milyen volt a korábbi helyzet. Ha elfogadom irányadónak, vagy legalábbis biztatónak, azt amit most ön mondott a jövőre nézve, akkor azt kell mondjam: itt embere­ket, szervezeteket súlyos felelősség terhel azért a helyzetért, ami idáig juttatott bennünket a társadalmi nyil­vánosságban és a tájékoztatáspoliti­kában. Most erre azt hiszem, hogy Ön bólint egyet és azt mondja, tökélete­sen, igazam van, de ezzel a dolog még mindig nincs elintézve. Mert azok az emberek, akiket súlyos felelősség ter­hel, még mindig rendkívül fontos pozí­cióban vannak a magyar tájékozta­táspolitika élén. Szíveskedjék erre válaszolni! Cs. J.: - Hát a válaszom első szava az, hogy igen. Felelősség terheli azo­kat is - így pontosítanám a dolgot -, akik a magyar sajtópolitika gyakor­latában, irányításában dolgoztak, il­letve még ma is ott dolgoznak. És mindenekelőtt terheli a felelősség

Next