Magyar Sajtó, 1998 (39. évfolyam, 1-10. szám)
1998 / 10. szám
24 . OKTATÁS ✓ Az oktatási bizottság jelentése a MÚOSZ elnökségének Az újságíróképzés helyzetéről A MÚOSZ oktatási bizottsága elhatározta, hogy megpróbálja felmérni: milyen szinteken, milyen tartalommal, hol folyik újságíróképzés Magyarországon, milyen a hallgatók összetétele, milyen a vizsgáztatás módszere, milyenek a szakmába kerülés lehetőségei. A Cserhalmi Imre kolléga által készített adatlap ennél jóval több kérdésből állt, amit végül is 38 helyre küldtünk el, ebből visszaérkezett 8 egyetemről, illetve főiskoláról, másik 8 alapítványi, illetve magániskolákból és még három intézményből, ahol az adatlapokat ugyan nem töltötték ki, de egyéb formában bizonyos visszajelzéseket adtak. Az összegyűlt - homogénnek igazán nem nevezhető - anyagot, táblázatokkal kiegészítve, végül a MUOSZ megbízásából dr. Fedor Béla szociológus rendszerezte és tette áttekinthető formába. (A tervek szerint a Magyar Sajtó mellékleteként, füzet formájában a teljes anyagot szeretnénk megjelentetni nyomtatásban is.) Az alábbiakban csak néhány - talán a legfontosabb - összefüggését ismertetjük az elkészült jelentésnek. 1. ) Az újságírás fő területei szerint külön képzés folyik (13 százalékban) a nyomtatott sajtó, (11 százalékban) a televízió és (10 százalékban) a rádió számára. A fennmaradó 66 százalékban természetesen vegyes képzés zajlik. Külön szakmák szerint: fotóriporter, tördelőszerkesztő, sajtóinformatikus, hírszerkesztő, intézményi kommunikátor, sajtótechnikus, moderátor, sportkommentátor, médiamenedzser, sajtófőnök, szóvivő, valamint PR és marketing szakágakban. Ezen felül még igen sok - rövid - tanfolyamot indítanak önálló kurzusok formájában. Sok iskola az újságírás három fő területén belül is szakosodási lehetőségeket ad a hallgatóknak. Az oktatás céljai szerint általános képzés folyik a média iránt érdeklődők számára, szakmai jellegű képzés meghatározott média szakra, alapképzés szakmán kívülieknek és továbbképzés szakmabelieknek. 2. ) Az oktatott tárgyak karaktere általában azonos, csak óraszámban, kiterjedtségében, a ráfordított idő tekintetében különbözőek. Jellemző például a kaposvári Csokonay Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola (nappali tagozatos, 4 éves) média szakának tantárgyösszetétele: sajtótörténet, bevezetés az újságírás mesterségébe, nyelvművelés, sajtónyelv, a kommunikáció elmélete és szociológiája, retorika, sajtójog és sajtóetika, informatika, számítástechnika, szövegszerkesztés, rádiós és televíziós ismeretek, politológia, államigazgatási ismeretek, marketing, PR alapismeretek, fotó- és videotechnikai ismeretek, ágazati újságírás, kulturális, gazdasági, belpolitikai, sportriporteri, zenetörténeti, művészettörténeti ismeretek stb. 3.) A kaposvári főiskola is - mint ahogy a nyíregyházai, a szombathelyi és például a debreceni Inform team tanfolyama - alapvetően a Bálint György Akadémia tantervének felhasználásával alakította ki képzési formáit és szerkezetét. Mint ahogy valamennyi egyetemi, főiskolai szakon és az alapítványi, illetve magániskolákon is szinte kivétel nélkül a MÚOSZ és a Bálint György Akadémia kiadásában megjelent Sajtókönyvtár sorozat darabjai jelentik a kötelező olvasmányok, a tankönyvszerkezet alapjait. (A Műfajismeret kötetből most készül a negyedik - javított és bővített - kiadás, a Magyar sajtótörténetből eddig két kiadás jelent meg, de várhatóan újabb kiadásra lesz szükség a Sajtónyelv, a Sajtójog és etika kötetekből is. A Tömegkommunikáció és a Sajtópszichológia című kötetek a közelmúltban jelentek meg.) 3. ) Vizsgáltuk a felvételek szempontrendszerét is, és a válaszokból az derült ki, hogy mindenütt elsőrendűen az íráskészség a legfontosabb felvételi kritérium, rögtön utána az általános műveltség, azután az iskolai végzettség, végül a kapcsolatteremtő készség. A felsőoktatásban természetesen vizsgálják az idegen nyelv ismeretét is. 4. ) Az adatlapok tanúsága szerint általában négy, vagy annál több hétre kerülnek ki a hallgatók szakmai gyakorlatra, és ezek a hetek nagyon fontosak az elhelyezkedés szempontjából. 5. ) A különböző iskolákba mintegy 1500-an jelentkeztek, de végül is csak 486 hallgatót vettek fel, akiknek a levelező tagozatokon mintegy 60 százaléka, a nappali tagozatokon 45 százaléka végzett sikeresen. Ezek a számok azt mutatják, hogy általában érvényesül bizonyos szakmai, színvonalbeli szűrés. A végzett hallgatók közül - mindkét iskolatípusban - nagyobb a nők, mint a férfiak aránya. Életkor szerint pedig a 20 és 26 év közöttiek dominálnak. 5.) Végül az iskolák anyagi helyzetét illetően néhány fontos tapasztalat: A főiskolák, egyetemek természetesen a kötelező állami dotációban részesülnek és a képzés költségeit csak kis részben viselik a hallgatók. Néhány iskolában - egyebek között a Bálint György Újságíró Akadémián is - a képzés teljes költségét a tandíjak fedezik, néhány iskola viszont jótékony homályban hagyta - például a salgótarjáni Madách Akadémia -, hogy honnan kerül elő a képzési költségek ötven százaléka. (Ráadásul itt a legmagasabb az oktatók óradíja: 5000 Ft/óra, míg a Médiaintézetben ez 4250 Ft/óra, a Népszabadságnál 350 Ft/óra, ezzel szemben a nagy átlag az 1500-1700 Ft/óra.) Az oktatási bizottság megtárgyalta a teljes jelentést, és a következő kérdésekben kéri az elnökség egyetértését, támogatását: 1. ) A korábbi elképzeléseknek megfelelően össze kellene hozni a MUOSZ-ban a tulajdonosokat, hogy egy - általunk tartott - bevezető előadás után arról tárgyaljunk: nekik milyen típusú újságíróra van szükségük. (Életkor, általános végzettség, szakképzettség, férfi-nő arányok és hasonló alapkérdések merülhetnek fel.) Ez lehetne az első alkalom, hogy a MÚOSZ a tulajdonosokkal nem konfrontálva, hanem kooperálva léphetne fel. S ez akkor is hasznos lehet, ha a tulajdonosok (csak a legnagyobbak meghívásáról lehet szó) a valóságban nem aszerint szelektálnak a felvételnél, mint ahogy ezt esetleg itt megfogalmazzák. 2. ) A jelek szerint a MÚOSZ a legnagyobb segítséget az országban folyó oktatáshoz a tankönyvek megjelentetésével adta. Össze kellene hívni tehát a korábban működött tankönyvbizottságot (amely a különböző felsőoktatási intézmények képviselőiből állott), hogy megvitassák, a most befejeződő tankönyvprogramot mivel lehetne kiegészíteni. 3. ) A jövő év március 15-i tanácskozássorozat egyik napját - a jelentés alapján-az országban folyó újságíróoktatás helyzetének megtárgyalására szentelnénk, meghívva elsősorban az egyetemek és főiskolák illetékes képviselőit, de a nagyobb képző intézményeket és Pokorni Zoltán minisztert is. (Ilyesfajta megbeszélésen való részvételre ígéretet kaptunk tőle.) Ezen a tanácskozáson - természetesen itt is a mi vagy a miáltalunk felkért előadók közreműködésével - az lehetne az egyik téma, hogy mennyire megosztható az elméleti jellegű alapképzés, a komoly, széles alapú szaktudományi képzés a felsőoktatásban dolgozó intézmények és mennyiben a gyakorlatias, a mindennapi munkára felkészítő képzés az egyéb, alapítványi és magániskolákban. Egyúttal azt a kérdést is elő kell vezetni, hogy meg kellene teremteni a lehetőséget a kommunikáció-média területén való tudományos fokozat eléréséhez. (Erre az egyetemeknek és főiskoáknak egyre nagyobb szükségük van, tekintettel arra, hogy főhivatású oktatóik számára az ilyen fokozat ma is kötelező.) 4. ) Távolabbi terveink között szerepelhetne az is, hogy itt nálunk vagy másutt olyan szűkebb szakmai konferenciákat tervezzünk, szervezzünk, amelyek módszertani segítséget adhatnak az újságíróképzésben résztvevők, például a sajtónyelv, a sajtójogi műfajismeret, vagy éppen a sajtótörténet oktatói számára. (Volt már egy nem egészen érdektelen kísérletünk Kaposvárott a sajtónyelv kérdéseinek megbeszélésére rendezett konferencián, két nyelvészprofesszor részvételével. Mindezek - és a jövőben még más hasonló ötletek - arra szolgálhatnak, hogy a MÚOSZ, amelynek nincs joga ahhoz, hogy közvetlenül ellenőrizze az újságíró-képzés helyzetét az országban, mégis képet kapjon arról, hogy hol mi történik, és közvetett módon, de megpróbálja érvényesíteni a maga szakmai szempontjait az oktatásban. Egyúttal segítsen egy olyan hierarchia kialakításában, amely a piac számára jelzi, hol milyen minőségű, milyen értékű képzés folyik. MAGYAR SAJTÓ ■ 1998. 10. SZÁM