Magyar Sajtó, 1998 (39. évfolyam, 1-10. szám)
1998 / 2. szám
1998. 2. SZÁM Ш MAGYAR SAJTÓ ■ ÉLETMÓD 6. Macsus György hisz a kockázatkezelés jövőjében Szakmai programok - veszélyben Amikor 1996-ban, a kockázatkezelői kuratóriumok működésének harmadik évében az egészségbiztosítási önkormányzat meghirdette kockázatkezelő pályázatait, a rendelkezésre álló pénz csak harmada volt a két évvel korábbinak. Egy év közbeni törvénymódosítás következtében aztán ez az összeg is a felére zsugorodott, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak tavalyi költségvetése pedig már egyáltalán nem számol e tétellel. Macsus György, a Kockázatkezelő Kuratóriumok még működő titkárságának vezetője úgy véli, több száz megkezdett szakmai program megvalósulása került veszélybe. Arról nem is beszélve, hogy a kockázatkezelés elmulasztása olyan károkat okoz, amelyek a későbbiekben nem, vagy csak nagyon komoly erőfeszítések árán hozhatók helyre. - Milyen megfontolásból hirdette meg 1994-ben kockázatkezelő pályázatait a biztosító, és mi az oka annak, hogy mindössze három évet élt meg a kezdeményezés? - A pályázati rendszert azért hozta létre az egészségbiztosítási önkormányzat, mert felismerte: az egészségi kockázatok valószínűsége mérhető, következményei pedig enyhíthetők vagy elkerülhetők. A biztosítónak tehát alapvető anyagi érdeke, hogy munkájában egyre nagyobb szerepet kapjon a kockázatkezelés, ami a megelőzés, a diagnosztika és a rehabilitáció egységét jelenti. A projekt három év elteltével nem azért múlt ki, mert sikertelen volt. Az ok egyszerűen az, hogy a költségvetés 1997 óta nem biztosít pénzt a célra. Bár a pótköltségvetés kapcsán szó esett a primer prevencióról, a kezdeményezés nem kapott elég támogatást a képviselők részéről. - Elsősorban milyen programokra osztottak pénzt a kuratóriumok, és mennyit? - A kuratóriumok igyekeztek olyan programokat támogatni, amelyek tapasztalatai később hasznosíthatók lesznek a biztosító munkájában. Primer prevenciós programokra osztottak pénzt, illetve olyan projektekre, amelyek célja az egészségmegőrzés, az egészséges életmódra nevelés volt. 1994-ben indultak olyan pályázatok is, amelyek fókuszában a szükségletek felmérése állt - a biztosító meg akarta tudni, milyen például az orvos-beteg kapcsolat, milyenek a gyógyszerfogyasztási szokások. Az anyagi fedezetet minderre a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak éves költségvetésében elkülönített célelőirányzat biztosította. Ez 1994-ben 2392 millió forint volt, 1995-ben pedig 1658 millió. Az összeg 1996- ban 700 millió forintra csökkent. Ráadásul egy év közbeni törvénymódosítás eredményeként ez is a felére zsugorodott, így a kuratóriumok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Több pályázó olyan keveset kapott, hogy kérdésessé vált, el lehet-e ezért várni bármiféle igényes szakmai programot... - Ellenőrizték, hogy a pályázók miként használják fel az elnyert pénzt? - Természetesen igen. Legtöbbjük valóban igényes programot hajtott végre; sokan közülük többet költöttek, mint amennyit elnyertek, más forrásokból teremtve elő a hiányzó összeget. A kockázatkezelő kuratóriumok egyébként nagyon megnézték, mire adnak pénzt és mennyit. A pályázók összességében a rendelkezésre álló pénz több tízszeresét igényelték, mégis volt olyan terület, ahol a kuratórium nem osztott ki annyit, amennyit kioszthatott volna. - A kockázatkezelő kuratóriumokat az évek során több kritika érte. Például az, hogy olyan programokra ítélnek oda pénzt, amelyek finanszírozása nem feltétlenül a biztosító feladata... - Tény, hogy voltak olyan programok, amelyeket nem biztos, hogy fel kellett vállalni. Mint amilyen a drogmegelőzés területe, hiszen a mentálhigiénének külön programirodája van, miniszteri biztossal. Ugyanakkor tény az is, hogy a támogatott projektek között van néhány, amelyet senki más nem finanszíroz. Most, hogy a kockázatkezelő kuratóriumok nem osztanak pénzt, sokan abbahagyhatják a már megkezdett munkát. Több száz projekt megvalósulása került veszélybe, pedig ezek közül néhánynak népegészségügyi jelentősége van. Ilyenek a krónikus betegségekhez kapcsolódó programok, valamint a szűrés-gondozás területe. - A szűrés nem állami feladat? - Elvileg igen. Vannak is kötelező szűrővizsgálatok, a tüdőszűrés vagy a fogászati szűrés például. Ezeket a feladatokat valóban kár átvállalnia a biztosítónak. De Magyarországon nincs kötelező komplex szűrés, a nők nagy része nem vesz részt rendszeresen nőgyógyászati szűrésen, kevesen vizsgáltatják meg a szívüket is. És nem csak a hozzáállással van baj, a megfelelő infrastruktúra sem épült ki mindehhez. Pedig a szűrésekkel számtalan műtét megelőzhető lenne, s ez anyagi érdeke a biztosítónak, hiszen a műtétek nagyon sokba kerülnek. - Bár tavaly sem volt, s az idén sincs pénz a kockázatkezelésre, a titkárság mégis üzemel... - 1996 decemberében 1236 pályázóval kötött szerződést a biztosító. A pénzt olyan projektekre adták a kuratóriumok, amelyeket a pályázók az 1997- es év folyamán valósítottak meg. E programok közül nem mind csengett le. De nem ez az egyetlen oka annak, hogy a titkárságon még mindig folyik a munka. A Kockázatkezelő Kuratóriumok Titkársága tulajdonképpen menedzselő társaság: adminisztrálunk, ellenőrizzük a programok végrehajtását, és összesítjük is a tapasztalatokat. A szakmai és pénzügyi értékelés egyébként szakértők, valamint a pályázók bevonásával történik. Az ígéretesnek bizonyuló programokat érdemes hasznosítási oldalról is megvizsgálni. Vannak köztük olyanok, amelyek részleteikben vagy egészben átkerülhetnek a biztosító munkájába. A pályázati program része volt például az otthonápolás - ma már az otthonápolást finanszírozza az egészségbiztosító. - Milyennek látja a kockázatkezelés jövőjét Magyarországon? - Hiszek benne, hogy lesz folytatás. Remélhetőleg az önkormányzat és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár talál olyan forrást, ami lehetővé teszi a primer prevenció megvalósítását. De sok mindent alaposan át kell gondolni. Célszerű lenne például témakörök szerint csoportosítani a pénzt. Tisztítani kell a profilt is, azokra a területekre koncentrálva, amelyek szorosan kapcsolódnak a biztosító munkájához. Nincs szükség arra, hogy ugyanazt többen is támogassák. Vagy ha igen, akkor a különféle intézményeknek, alapítványoknak, minisztériumoknak szorosabban együtt kell működniük, meg kell beszélniük tapasztalataikat. A Kockázatkezelő Kuratóriumok Titkárságában már elkészült a munkaterv, ütemezzük a feladatokat. A legnagyobb hiba az lenne, ha veszni hagynánk azt a rengeteg információt, ami az elmúlt évek alatt itt felhalmozódott. A titkárságon körülbelül nyolcezer pályázó szakmai programja áll rendelkezésre... Szentgyörgyvölgyi Arnold A sorozat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Kockázatkezelő Kuratóriumának támogatásával készült. 17