Magyar Sakkvilág, 1918. április - 1919. július (6. évfolyam, 1-26. szám)
1918-09-30 / 13. szám
Magyar Sakkvilag előállni kicsinyesnek tartanak. Egyszerűen ideírjuk a puszta tényt, hogy a magyar sakkozók jelentékeny része még mindig nem emelkedett arra a kissé szélesebb látókörre, mely megértette volna velük a — legalább is — nemes szenvedélyük istápolása érdekében végzett minden irányú, szünettelen munkálkodásunk tényleges jelentőségét. Különös élességgel domborodik ki ez a meddő közöny éppen manapság, a magasabbalacsonyabb rendű mindenféle írásművek, jó és rossz könyvek, gombamódra keletkező mindenféle időszaki lapok, általában minden néven nevezendő sajtótermék nekivadult konjunktúrájának idején. Szinte azt lehetne mondani, hogy a háborús papírbankó szégyelli ebbeli minőségét és ösztönösen igyekszik egyéb, a szellemiséghez közelebb álló papírra cserélődni. És lapunk ma — inkább mint bármikor — mostoha gyermek az időszaki lapok családjában, csak úgy, mint a sakkozás hamupipőke a kulturális tényezők között! Csak néhány hete annak, hogy — mint ismeretes — az Újságkiadók Szövetsége azt az egyébként teljesen méltánylandó nyilvános felhívást intézte (a napilapok hasábjain is) tagjaihoz, hogy a kiadásukban megjelenő lapok előfizetési árait törekedjenek a sajtótermékek előállítási költségeinek minden irányban történt horribilis megdrágulásával némi összhangba hozni. Azóta e felhívásnak úgyszólván minden lap eleget is tett s a nagyközönség e lépést a maga hallgatólagos volumával szentesítette: minél jobban drágul általában egy lap, annál több példányban fogy. Furcsa, de nálunk a paradoxonok sokszor a törvényszerűség erejével uralkodnak. Hogy lapunk a nála többnyire sokkalta izmosabb lapvállalatok példáját kövesse, amellett okok egész légiója szól. Nem részletezzük ezeket. Egyszerűen utalunk az általános, drágulási folyamatra, mely különleges luxuspapírral ékesés nyomdatechnikai nehézségekkel terhes lapunkat kímélte meg a legkevésbbé. Nem említünk horribilis drágulási százalékszámokat, melyek csak egy félév óta nehezednek a terjedelmét tekintve legfeljebb békeidőbeli áron előfizetés alá bocsátott lapunkra. A sakkozók többé-kevésbbé a számok emberei is és ezek előtt igazán nem kellene motiválnunk lapunknak akár jelentékeny mértékű megdrágítását, akár beszüntetését. Mindezek ellenére mégis arra határoztuk el magunkat, hogy lapunk előfizetési ívát ezidőszerint nem emeljük fel. Ennek az elhatározásunknak a részletes magyarázatával sem óhajtjuk tartóztatni az olvasót a továbblapozásban, játszmája lejátszásában, problémája élvezetében. Csak mint vezető gondolat írjuk ide, hogy az előfizetések emelésével járó részleges áthárítást nem akarjuk éppen eddigi előfizetőinknél, régi hűséges olvasógárdánknál kezdeni, kik részére lapunk tán nem legutolsórendű szükségletté lett. Természetes közgazdasági elv is általában túlkiadások fedezésénél az új fogyasztói tömegek bekapcsolásával járó, külterjesebb fedezési módot keresni, mintsem éppen azokat sújtani, akik, mint eddigi fogyasztók, a teherviseléshez eddig hozzájárultak. És olvasóközönségünk talán ösztönösen át fogja érezni, hogy e fenti — ma csak elméleti értékű — elvnek részünkről ily messzemenően történt honorálásával szemben annyi rekompenzációra mindenesetre megvan az erkölcsi igényünk, hogy előfizetőinkben egyúttal lapunk propagálóit is láthassuk! Hogy az ismert sakkozói közönyösség ezirányban is mennyire virul, arról már eleget írtunk. Csak utalunk ezúttal is a kávéházi sakkozókra, kik pl. a budapesti kávéházakban annyira népszerű és elterjedt „Molnárok és Sütők Lapja" c. egyébként tisztes közlönyt százszorta nagyobb buzgalommal követelik meg, mint a hozzájuk annyira közelálló sakkozás lapját. Igenis valljuk, hirdetjük — mert saját magunkkal szemben is levontuk annak konzekvenciáit — hogy az előfizető viszonya egy magyar sakklaphoz nem merülhet ki abban, hogy papírkoronáit (több-kevesebb pontossággal) beküldi! Ezen túlmenően is szükséges, hogy közös kultuszuk istápolására egymásnak minden lehető erkölcsi támogatást megadjanak. Nem óhajtjuk a magunk részéről az „Előfizetési felhívás“ című műfajt kultiválni.