Magyar Sakkvilág, 1918. április - 1919. július (6. évfolyam, 1-26. szám)
1919-03-31 / 25. szám
gen heves lefolyásuak voltak és némely végjáték igazán mesteri volt — nagy átlagban elmaradnak egy külföldi hasonló kaliberű torna partijai mögött. Ennek az oka azonban nem az, hogy talán a játékosok gyöngébbek volnának, hanem abban keresendő, hogy a mieink rendkívül élesen játszanak nyerésre s így játékuk, — bár szellemes és energikus, — különösen korrektség terén sok kivánni valót hagy maga után. Áttérve egyes játékosok teljesítményeinek bírálatára, különösen ki kell emelnünk dr. Hajós Nándor és dr. Elekes Dezső nevét. Az első már bevált erő, jó „márka“, aki 1914. év óta, mikor egy versenyen Breyert szorította második helyre, semmit sem vesztett hosszú katonáskodása ellenére rutinjából, sőt játéka mélyült, megnyitás-alapozása rendszeresebbé vált. Ha az idővel gazdaságosabban bánik — kötött idejű versenyjátszmáról van szó — mesterekkel lesz egyenrangú, úgy is stílusa, ha nem is mindjárt tartalomban, de formában már azokéhoz hasonít A másik hazánkon kívül is ismert és jóhírű levelési játékos, aki a „Deutsches Wochenschach“ 5 versenyén lett már első csoportjában és tavaly pl-180 játszmát korrespondeált egyszerre. Nagy szorgalmú higgadt és elméletileg is képzett játékos, kinek gyengesége csak túlzott óvatos játékmodorában rejlik. Szereplése a gyakorlati sakkjátékban, a versenyzésben nyereséget jelent a tehetségekben amúgy is szűkölködő (? Szerk.) magyar sakkügyre-Ifj. Merényi Lajos gyengébben játszott eredményénél. Ellenfeleit inkább nagy rutinjával és nevével győzte le, mint kombinációs felsőbbségével. Ha ezeket megállapítjuk, nem hallgathatjuk el azt, hogy népszerű ,,nagyember“-ünk volt az, aki a háború alatt beosztásai folytán leginkább nélkülözte a jó partnert, ami a forma megmaradásának sine qua non-ja és aki a verseny tartama alatt is leginkább igénybe volt véve. Hogy mit tud ő, ha diszponáltan játszik, mutathatja Réti mesterrel vívott néhány partija. Mindnyájan örülnénk, ha régi gárdánk e kiváló tagja újból csatasorba állna és kitűnő képességeit a köz szolgálatába állítaná! Balla Ferenc méltónak mutatta magát bajnoki címéhez. (1918. Kassa.) Versenyzőink közül ő adta bele magát legjobban a partiéjaiba. Különben nemcsak ezen a versenyen mutatta meg ambícióját, szorgalmát és tehetségét, hanem rövid sakkpályafutásásán is, amelyben rövid 3 év alatt a kezdőből hazánk egyik legerősebb amatőure lett. Szellemes játékos, aki kivált a gyengébbeket tudja gép-biztosan legyűrni. Achilles-sarka a küzdképesség. Ha erősebbelkerül össze és látja, hogy nincs sok remény egy jó ,,trükk“-re, úgy aránytalanul, szinte elfogódottan gyengén játszik. Reméljük, hogy e gyengeségét sikerülni fog kiküszöbölnie. Last, not least, Steiner Endre határozott balszerencsével küzdött a döntő folyamán. Egy-két játszmáját meg nem indokolható, durva elnézés miatt elvesztvén, kedvét vesztette, ami nagy hatással volt későbbi eredményeire is. Azt hisszük, hogy ez a félsikere buzdítás és ösztönzés lesz olyan eredmények elérésére, amelyekben ő fiatal kora dacára már bővelkedik. (1918. nyári verseny I—II. téli verseny I. fiatalok versenye II.) Egyike leg-erősebb játékosainknak, aki nem a könnyebb oldalát szereti a dolognak, hanem mindennek a mé lyét akarja látni, igazi tehetség, aki töretlen úton halad. Hibája, mint tornajátékosnak, hogy nem tud gazdaságosan bármi idejével. Biró Sándor sem gyengén, sem rosszul nem játszott s hogy mégis lemaradt, az eklatánsan bizonyítja a fiatal gárda nagyfokú megerősödését és fejlődését. Bírót hátrányosan befolyásolta tréninghiánya és hivatalos elfoglaltsága, mindazonáltal néhány partiban sejtetni engedte régi nagy formáját, technikai tudását. Ifj. Steiner Lajosnak ez volt az első nagyobb versenye, amelyben sikerrel álta a tűzkeresztséget. Végleges ítéletet játékáról mondani nem lehet — bár felületes szemlélő teljesen kiforrottnak találná — de azt konstatálhatjuk, hogy láttuk az „oroszlánkörmök “-et. Zinner Sándor az „enfant terrible“, aki folyton forr és nem tudja megtalálni önmagát, pedig már „tanítványai“ is vannak és mint rovatvezető is tekinthet múltra vissza. Sok ellensége van különösen szerfölött magabízó természete miatt, de ezek is kénytelenek bevallani, hogy tehetséges. Reméljük, hogy idő múltával be fogja váltani mindazon ígéreteket, amikre képességei révén kötelezve van. Witt-Verő Béla már régi játékos. (1912-ben Boroszlóban egy versenyen helyezve volt.) Azok közül való, akik azért sakkoznak, mert játszani szeretnek, nem a helyezésért, díjért. L'art pour Tart. Sok ilyen amateur elkelne közénk ! S hogy játékereje sem megvetendő, azt kellemetlenül tapasztalhatták azok, akik őt lebecsülve, könnyen akarták „kezelni és lelépni“! Dr. Fluss György zárja a sort. Nagy meglepetés, mondják rá azok, akik felületesen és a nevek után ítélnek s akik pl. oly hamar készen vannak az ítélettel: „kissé erős volt a társaság.“ A nyugodt, tárgyilagos bíráló mást konstatál. Dr. Fluss önmagát akarta felülmúlni, túl kockázatosan játszott, aminek a következménye erős ellenfelek mellett a sorozatos játszmavesztés lehetett csak. Ha valaki pedig több ponttal hátrányban van szintén ,,va. banque“ kell játszania, hogy eredményt elérhessen De hát a botnak kétsége van. . . Tanácsunk csak az lehet a kiváló amatőrnek — kitől még szép eredményeket várunk — hogy saját magát jobban bírálja meg és ellenfeleit se becsülje le.