Magyar Sakkvilág, 1924 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1924-07-01 / 7. szám

- 171 - 2. Belgium: Censer, Jonet, Kol­­tanowszky, Láncel. 3. Csehország: Hromadka, Ska­­licka, Schulz, Vanek. 4 Franciaország: Gibaud, Lazard, Muffang, Renaud. 5. Hollandia: Euwe, Oskam, Rueb, Linschoten. 6. Magyarország: Bálla, Havasi, Steiner E., Sterk, Vajda, Jakab. 7. Olaszország: Cenni, Massimo, Miliaui, Marchese, Roselli. 8. Oroszország: Kahn, Mordi­­vinoff, Potemkine, Schoposchikoff. 9. Spanyolország: Ardid, Gol­­mayo, Juncosa, Marin. 10. Svájc: H. Johner, Naegeli, Voelling, Zimmermann. 11. Románia: Balogh dr., Bobes, Gudju, Löwen­ton vagy Davi­­descu dr. 12. Lengyelország: Daniurzewski, Kleczynski, Piltz. 13. Lettország: Apscheneek, Behting, Mattison. 14. Nagybritannia: Blake, Mit. Holoway. 15. Finnország: Malmbond, Tschepurnoff. 16 Jugoszlávia: Karlovici. 17. Egyiptom: Nasra. 18. Kanada: Smith 19. Írország: O’Hanlon. Fenti lista szerint tizenkilenc nemzet képviseletében mintegy ötvennyolc versenyző áll sorom­póba. A végrehajtóbizottság elnök: T Gavarry meghatalmazott minisz­ter. A versenybizottság elnöke: Aljechin orosz bajnok, tagjai: de Penalver gróf, d’Arcos márki, Goetz és Abonyi mester. A magyar ver­senybizottság: Exner Kornél dr., Fleissig Sándor, Bartos Árpád és Abonyi­stván. A magyar résztvevők kiküldé­séről dr. Exner Kornél a követ­kező nyilatkozatot tette közzé: — „A magyar sakkcsapatot legjelesebb amatőr játékosainkból már véglegesen össze­állítottuk, sőt Párisban az előírt határidőn belül be is neveztük. Ezen tehát már nem is változtathatunk, de változtatni nem is akarunk. A hírlapok részint tévesen, részint pedig hiányosan közölték a névsort. A döntőbizott­ság teljes egyértelműséggel, egyhangúan hatá­rozott, amidőn a párisi sakkcsapatba a követ­kezőket sorolta: Balla Zoltán, Vajda Árpád dr., Havasi Kornél, Sterk Károly, Steiner Endre és Jakab Árpád. Ha ezek közül valaki a július 8-iki indulásig bármi okból vissza­lépne, úgy a csapat Négyessy György dr.-ral egészül ki. — Megjegyzem, hogy minden nemzet részéről csak négyen vehetnek részt a nemes vetélkedésben és így a megnevezett hat játékos közül kettő a tartalék. A kiválasztás felelős­séggel járó munkáját nagy körü­ltekintéssel és pártatlansággal végeztük A győzelem az elérendő szent cél. Ennek minden egyéni érzékenységet és hiúságot, minden rokon­­szenvet és ellenszenvet alá kellett rendelnünk. — Tudtuk, hogy különösen a lemaradtak és ezek barátai részéről elégedetlen hangok is fognak hallatszani Hozzám is érkezett néhány „óvás“. Végül még arról is nyilatko­zom, hogy miért vettük be az olimpiai mér­kőzések magyar csapatába Jakab Árpádot, holott ő a válogatóversenyen most a hatodik helyre szorult, így is nyolcat hagyva maga mögött. Én nagyon hajlom Maróczy Géza nagymesterünknek most­­ május végén tett ama bírálatához, hogy ma még egyik sem az igazi­. Maróczynak ez a bírálata Jakab Árpádra nem vonatkozik. Mint gyakorlati sakkjátszót nem is ismeri, mert Jakab eddig csak a sakkfelad­vány versenyeken aratott nemzetközi babérokat A gyakorlati sakk­mérkőzésekre csak most, huszonnyolc éves korában tért át, de oly csodálatos lendülettel, eszmegazdag és friss játékkal, hogy benne a világmesterig emelkedhető fejlődőképességet látok. — Sajnálattal tapasztalom, hogy a magyar közvéleményt még nem hatotta át annak a tudata, hogy a párizsi olimpiászon a győzelem legnagyobb reményével éppen a sakkozás terén indulunk. Ez a szellemi győzelem pedig beláthatatlan hasznára válnék megcsonkított nemzetünknek Mert ha ennek az ügynek jelentőségét minden hivatott magyar ember átérezné, úgy nem főne most a feje Fleissig Sándornak, a nagy sakkmecénásnak, aki az anyagi eszközök összehozását garantálta.“­­ Lapzártakor értesülünk, hogy a sakk­olimpiászon csak négy játékos vehet részt .

Next