Magyar Sakkvilág, 1925 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1925-08-01 / 8. szám
Maróczy Géza három évtizede parancsol tiszteletet a magyar névnek s nem lankadó munkája e díszes fordulóján csak hálájának csekély töredékét törleszti a magyar sakkozás tábora. S hogy e táboron kívül gyúl-e örömtűz a hivatalos elismerésből, azt még csak nem is sejthetjük. A Magyar Sakkvilág, amely hűséges gárdájának szeretetével és áldozatával jobb időkre menti át a magyar sakkirodalmat, Maróczy Géza jubileumán szerény erejéhez s a nagymester iránti őszinte hódolathoz méltó emléket kíván állítani a jelen szám cikkeivel. A nagymester számára összefűztük a tisztelet, a hála, a megbecsülés és a barátság virágait, az olvasónak pedig oly mozaikot óhajtunk adni, melynek minden köve Maróczy sakkozói és emberi nagyságát csillantja meg. Szeretnék Taine fenti sorainak értelmében bevilágítani e három évtizedes életútat, feltárni legnagyobb sakkozónk életét, adni jellemének reliefjét, megfejteni erejének titkát, magyarázatát adni visszavonulásának, a sakkhoz való újbóli visszatérésének. Mert gazdag élmény lenne az az olvasmány, mely elvonultatná lelki szemeink előtt a nagy mester múltját, a táblák fölé hajolva átvirrasztott éjszakákat, megelevenítené az édes izgalmat, amely átfűtötte a mesteri oklevél elnyerésekor, szorongását a nagyok között, akiknek sorában huszonhat éves korában második lett, éreztetni tudná küzdelmek ízét, örömét, elvétett harcok keserűségét, a lélek, a belső-én vívódásait tornák idegtépő finisében s elénk tárná azt a városerdőt és emberóceánt, amely csodálattal szemlélte diadalait. Lehiggadt évek, csöndes napok elmélyedését követelné meg az ilyen emlékezés, amely épp úgy volna méltó Maróczyhoz, mint Riedl munkája Arany Jánoshoz. A mi mostani emlékezésünk átérzi Hebbel szép mondását: Az, aki vagyok, szomorúan tekint fel arra, aki lehetnék. E keveset sok-sok szeretettel és büszkeséggel adjuk. Hirdessék az alábbi írások világszerte a magyar géniusz dicsőségét, növeljék magyar szívekben egyetlen élő nagymesterünk becsülését és vigyék el számára az Újvilágba boldog ünnepi köszöntésünket. Tóth László: Le Grand-Maitre hongrois Géza Maróczy vient de célébrer un jubilé extraordinaire. Trente années de pratique et de science; trente années de victoires et de triomphes. Dés sa jeunesse il a été parmi les plus forts. Adversaire redoutable, il est aimé de tous. Son style élégant revéle sa nature délicate et artistique. Écrivain de premier ordre, il a contribué toujours au développement du jeu et augmenté la litterature par nombre d’essais admirables. Le féliciter du succés de sa vie c’est féliciter le pays de Charousek et de Breyer, de posséder des fils si illustres et géniaux. v A. Rueb, Président de la Federation Internationale des Echecs. * I think the appearance of the August number of your magazine calls for a few remarks from an Englishman with regard to your great Hungarian master, Géza Maróczy, for it will then be thirty years since he made his