Magyar Sakkvilág, 1925 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1925-08-01 / 8. szám
— 220 — A Maróczy név programot. A magyarok előharcosa a Lasker-féle plejádok egyik elsőrendű csillaga, a tudományos iskola elveiben nőtt naggyá és mint ilyen főleg fénykorában (1902—1908.) oly kristályos művészetet fejtett ki, olyan magányos magaslatokra jutott, hogy azon időben — egy Pillsbury, egy Tarrasch synchronikus működése, Rubinstein és még több ifjú zseni feltűnése dacára — egyhangúlag benne fedezték fel a világbajnokság leghivatottabb riválisát, azt az egyetlen matadort, kinek a legmélyebb titkokat és megfoghatatlan csodákat rejtő stílusa a sebezhetetlen Laskerra veszélyessé válhatott. Sajnos, Maróczynak — szakhivatali karrierje érdekében — csakhamar el kellett hagynia a sakkarénát és csak 1920-ban vált ismét lehetővé, hogy nemes művészetünk szolgálatába szegődjék. Az esztendőkön át tartott hiány mindennemű játékpraxisban, az évek súlyosbodó terhe, de mindenek előtt a tragikus fantomok, melyeknek utóvibrálása hazafias szívét megrezegtető, rövid ideig gátlólag álltak útjában, de szilárd a meggyőződésünk, hogy roppant akaraterejével korábbi tudásának magaslatait csakhamar ismét eléri és hovatovább új győzelmeit ünnepelheti, mint az újkor legeredményesebb tornajátékosa. Azt a szakadékot, melyet a sakktörténet folytonosságában annak idején visszavonulásával előidézett, immár legjobb játszmáinak gyűjteményes kiadásával — a modern sakkstratégiának ezen valóságos igazgyöngyeivel — kitölteni kész. Ez a játszmagyűjtemény a haladni vágyó sakkifjoncnak többet nyújt, mint Morphy brilliáns tűzijátéka (mely különben éppen Maróczyban érdemes kommentátorra lelt) és sokkal többet nyújt, mint a híres mesterek játszmagyűjteményei együttesen . Maróczy játszmái nemcsak egy hatalmas sakkszellem metodikus agymunkáját tükrözik, hanem (mint annak idején már Lasker is kiemelte) egy finom idegzetű művész-egyéniségnek temperamentumát is. Az a lenyűgöző hatás, melyet Maróczy ideális érzületével és szeretetreméltóságával mindenkire gyakorol, aki vele érintkezésbe jut, ezen a könyvön, mint szellemi emlékművön keresztül évtizedeken át tovább fog érvényesülhetni! Dr. S. G. Tartakorver (Maróczy—s Hundert Schachpartien.)* Als Géza Maróczy im internationalen Hauptturnier zu Hastings den ersten Preis errang, wurde er, wie man zu sagen pflegt, Meister. Tatsächlich war er es schon vorder und niemand zweifelt, dass wenn Maróczy damals gleich zum Meisterturnier zugelassen worden wäre, er in der Reihe der Sieger seinen Platz gefunden hätte. Sein Nürnberger Erfolg im nächsten Jahre hat es ja sofort bewiesen und in den folgenden Jahrzehnten haben wir oft Gelegenheit gehabt, die vollendete Meisterschaft des ungarischen Vorkämpfers zu bewundern. Dass er es auch als Mensch verstanden hat, sich überall Simpathien zu erwerben, macht ihn uns nur noch lieber, und so enthiete ich ihm als Leiter des Deutschen Wochenschachs zu seinem Jubiläum meinen Glückwunsch und Gruss, H. Ranneforth.