Magyar Sakkvilág, 1929 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1929-10-01 / 10. szám
9. énám. 1929. Október. XIV. évfolyam. MAGYAR SAKKVILÁG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN HÓTÉN Felelős szerkesztő : TÓTH LÁSZLÓ. FŐMUNKATÁRSAK : CHALUPETZKY FERENC, DR. VAJDA ÁRPÁD. Közlemények és előfizetések „MAGYAR SAKKVILÁG, KECSKEMÉT“ címre küldendők Előfizetési ár egész évre 14, félévre 7 pengő. — Postatakarékpénztári számla 19,597. sz. Epilog Karlsbad után. Irta : Dr. Asztalos Lajos, A negyedik karlsbadi verseny rendkívül érdekfeszítő küzdelem után, aminthogy szenzációval kezdődött, akként szenzációval is végződött: meghozta Nimzowitsch számára a már régen megérdemelt teljes győzelmet egy nagy versenyen. A verseny menete és végeredménye meglepő hasonlóságot mutat fel az 1911. évi második karlsbadi tornával. 1911-ben a boldogult Schlechter diktálta az iramot remek hetes szériával, aztán két játszmát vesztett, de újból felküzdötte magát az élre, míg végül a konkurrens Teichmannal vesztett játszmája a második-harmadik helyre szorította. Az idei torna elején az egész sakkvilágot meglepte Spielmann nagyszerű formája, öt játszmát nyert sorban a legjobb stílusban, aztán kettőt vesztett (Rubinstein és Canallal szemben). A verseny vége felé vezetett Capablancával együtt, de a villámszerűen előretörő Nimzowitsch legyőzte és — mint Teichmann 1911-ben — egyedül foglalta el az első helyet, míg Spielmann kénytelen volt a volt világbajnokkal megosztani a második és harmadik helyet. Minden elfogulatlan szakértő elismeri, hogy Nimzowitsch ezzel a nagyszerű — minden idők egyik legerősebb tornáján elért — győzelmével véglegesen megerősítette pozícióját, mint a világmesteri cím egyik legjogosultabb aspiránsa. Ez a fényes győzelem húsz év odaadó, fáradhatatlan munkájának gyümölcse, ami kárpótolni fogja a zseniális reformátort a sok félreértésért, lebecsülésért és gúnyolódásért. A gúnyolódók most bizonyára végleg el fognak hallgatni és Nimzowitschnak nem lesz többé oka mellőzésről és elhanyagolásról panaszkodni. A szaklapok részletesen megvitatták a „hipermodern iskola atyjának“ a sakk elmélyítése körül szerzett érdemeit, az ő elvei közkinccsé lettek, amiről tanúskodik Nimzowitsch könyveinek az egész világon való elterjedése, mi ezúttal egy más körülményre kívánunk rámutatni, ami — véleményünk szerint — lényegesen hozzájárult a győzelem kivívásához. Ismeretes dolog, hogy Nimzowitsch idegei nem voltak a legerősebbek, az utóbbi időben azonban a nagymester több gondot fordított egészségi állapotára: tornázott, testgyakorlatokat végzett, stb. Hívei kellemes meglepetéssel látták, hogy sokkal nyugodtabban ül a tábla mellett, a veszteséget is nyugodtan veszi és állandóan jókedvű. Zsenialitásához eddig csak ez a derült nyugalom hiányzott és minthogy ezt megszerezte, meg tudta mutatni teljes tudását. Spielmannnal szemben a sors kissé mostoha volt, különben megismételte volna semmeringi győzelmét. Ez a szerény, közkedvelt nagymester is most érte el tudásának legmagasabb fokát. Sajnos, fizikuma némelykor cserben hagyja (pl. Canallal könnyen remist érhetett volna el). A nyolcadik forduló körül már fáradságról panaszkodott, keveselte a szabad napok számát. Mindamellett hősiesen küzdött tovább és élete egyik legjobb teljesítményét adta. Különben Capablanca ellen már a második játszmát nyerte, amivel nem sok mester dicsekedhetik. Feszült érdeklődés előzte meg és kísérte végig a volt világbajnok szereplését. Eleinte úgy látszott, hogy nem tud játszmát nyerni, Spielmann öt győzelmével szemben csak öt remis tudott felmutatni, emellett néhányszor nem is állt jól. Mikor egyszer jól állt, a tréfás Bogoljubov komoly arccal híresztelte a teremben: „Ma nagy szenzáció lesz, Capa nyerni fog!“ Később formába jött, egyik játszmát