Magyar Sakkvilág, 1930 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1930-08-01 / 8. szám

A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS XiAJPJA FE­­C3E]C-ÖS SZERKESZTŐ s TUTIEI JtJLS 3E lju aF^Tyiu^DKi^L’k­A.F«©^.]«, s CMAEUPETZKY FERENC 35s JOIK.. VAJBA Á1RPÁ© !Kl5 ZSBEIM 35 ESTSTE]«, ÉS ELŐFIZETÉSEK ,*IMt SAKKVILÁG, JEL HE­­C S JEL JE SIE 3E TT * * cibijre asilUJQaDSEPUI­­03K POSTATAKARÉKPÉNZTANI SZA­ZMOSGA. 19,S9T. 2S27. Ex.fiaFiar-E’k­Ési Ajk .e­g 35 s a. évre i 4, félévre y p e si g ő SIEGJELEHIK IMI 12*3" ID­E F* KE-Ó ELEJÉSÍ 8. SZÁM 1930. AUGUSZTUS XV. ÉVFOLYAM MAGYAR SAKKVILAG In memóriám! Dr. Szávay Zoltán, a Magyar Sakkszövetség alelnöke. 1885. XII.1930. VII. Irta: Székely Jenő. Csak egy kard tört ketté, csak egy csapás sújtott le soraink közé, mégis súlyosabb dézsmát nem vehetett volna meg rajtunk a könyör­telen végzet. Jöttél, mikor a tévedések és kishitűség mértéke betelt. Pótoltál mindenkit, aki magad nem vagy pótolható és a „Szávay“ nevet a maga zengő, kemény egyszerűségében fogalommá tetted. Az a mély gyász, mely frissen hantolt sírod körül feketéllett, ezrek ro­konszenvező lelkében ütötte meg a részvét húrjait. Én, akit lelked, nagyratörő terveid és költői álmaid osztályosává tettél, arasznyi időre elmúlásod után mély megindulással és fátyolos szemekkel látom hősi, mélyen emberi életed történetét. A sakkozók számra kicsiny, de intellektuális erőkben gazdag vilá­gában az idők márványán ki fog rajzolódni ideális alakod. Hatalmas programmod az élő és eljövendő sakkgeneráció kiképzésére, mely hivatva lett volna a magyar sakkozás nagy megújhodását elhozni, derékban tört meg és mint annyi munka, álom és terv által megszen­telt örökség szállott a Szövetségre. A mi kis világunk egész vesztesé­gét méri meg az a röpke kérdés, mely százak lelkében — sejtelmes összefogásban — tolul az ajkakra: mi lesz most? Ez nem azok biza­kodó kérdése, akik egy új apostolt várnak, hanem azok meggyőződésé­nek megnyilatkozása, akik érzik és tudják, hogy egy apostolt temettek. Hittél magadban, hittél munkádban! Végrehajtottad, ami eleinte lehetetlennek látszott. Nehéz küzdelmek útjain, sötét gondok árnyé­kában szétszórtan, rendezetlenül hevertek a nemes munka lehetősé­gei, mindenki számára feltalálhatatlanul. . . csak a hit számára nem. Tőled tanultuk meg, hogy itt még lehet, szép és érdemes hinni és dolgozni. Lelkesedésed, munkabírásod és alkotásvágyad felkorbá­csolta álmos vizeinket, fáradozásaid, gyötrődéseid gyümölcsmagvai termékenyítve hullottak életünk talajába, mert — amint Pindaros

Next