Magyar Sakkvilág, 1930 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1930-08-01 / 8. szám
mondja : „Maguk az istenek sem tudják a véghez vitt cselekedetet megsemmisíteni.“ Úgy saját szeretett klubod, a Budai Sakkozó Társaság szűkebb, mint a Szövetség szélesebb kereteiben nagy energiával, alapos ítélőképességgel, ösztönös biztonsággal intézted a csapatszervező és csapatvezető nehéz feladataidat. Harcos szellemed hazulról hozott fegyverei egy kitűnően felszerelt arzenálból kerültek ki. Nagy átfogó képesség, hihetetlen szervező erő, munkakedv, világos gondolatvezetés, szellemi mozgékonyság, hűség magadhoz és szavaidhoz, bátorság a szívben és idegekben tették megjelenésed férfiassá. Majdnem legendának tűnik fel, ha számbavesszük a félbenmaradt év dús aratását. Mint a B. S. T. csapatkapitánya megnyerted csapataiddal az idei bajnokságot, a szövetségi díjat és Szávay-kupát, egyidejűleg vezetvén mintegy 40 kör mérkőzését. Rendeztél klubodban egy vegyes mesterversenyt, a Szövetségben egy százas főtornát (díj nélkül!), egy meghívási versenyt, megszervezted és vezetted Budapest—Bécs válogatott mérkőzését és a diadalmas útról visszatérve, úgyszólván mindenkitől cserbenhagyatva néhány bizalmas sakkbarátod segélyével napok alatt a lappangó kórral testedben megteremtetted a nemzetek hamburgi csapatversenyére való kiküldetés feltételeit. A tervbe vett őszi nagy nemzeti verseny megvalósításába váratlan beleszólt az égi Rendező, másokra örökítvén a kivitelt. Kórágyadra láncolva a nemzetek hamburgi viaskodásának esélyei izgattak, míg július hava 19-ik napján még a győzelem reményében hanyatlottak szemeid, melyek még sokáig szerették volna látni a világot, örök álomra. Mint gyakorlati játékos komoly, veszedelmes ellenfél voltál és mint ilyen 1920-ban nagyon erős mezőnyben szerezted meg magadnak „Budapest amatőr bajnoka“ büszke címét. Mint költőnek, lelkes sportbarátnak, a filmoktatás úttörőjének szintén ostorod, rózsás mámorod volt a siker, az eredmény. Egyvégben lobogó láng volt életed, melynek e pár szerény sor csak halvány foglalata lehet. És mert minden jóravaló dolognak meg kell adni az árát. Pajtás, dermedten állok végzetes titkod előtt. Te a szíveddel fizettél! Emléked, mint szívem féltett kincsét közösen őrzöm azokkal, akik szeretettel gondolnak Rád!* — A Magyar Sakkszövetség déli kerülete augusztus 3-án tartotta évi közgyűlését Szentesen, a városháza közgyűlési termében. A körök igen szép számban megjelent képviselőit a város részéről Lakos István dr. főjegyző üdvözölte a sakk szeretetétől áthatott, a magyar sakk-kultúra fejlettségét őszinte elismeréssel méltató beszéddel. A tanácskozást Villányi Ármin ügyvezető elnök vezette. Hálás köszönettel fogadta a közgyűlés Weisz Imre főtitkár tartalmas jelentését. A tisztújítás csak néhány változást eszközölt a tavalyi névsoron, csapatkapitányul Tóth Lászlót választották meg. Augusztus 4-én 24. résztvevővel, 4 csoportban megkezdődött a verseny a kerület egyéni bajnokságáért. A versenyről, amelyet a Szentesi Sakk Club részéről Bálint Lajos dr. és Gallasz Béla mintaszerű gondossággal, lelkes ambícióval készítettek elő, részletesen fogunk tudósítani.