Magyar Sakkvilág, 1930 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1930-08-01 / 8. szám

mondja : „Maguk az istenek sem tudják a véghez vitt cselekedetet megsemmisíteni.“ Úgy saját szeretett klubod, a Budai Sakkozó Társaság szűkebb, mint a Szövetség szélesebb kereteiben nagy energiával, alapos ítélő­képességgel, ösztönös biztonsággal intézted a csapatszervező és csa­patvezető nehéz feladataidat. Harcos szellemed hazulról hozott fegy­verei egy kitűnően felszerelt arzenálból kerültek ki. Nagy átfogó ké­pesség, hihetetlen szervező erő, munkakedv, világos gondolatvezetés, szellemi mozgékonyság, hűség magadhoz és szavaidhoz, bátorság a szívben és idegekben tették megjelenésed férfiassá. Majdnem legen­dának tűnik fel, ha számbavesszük a félbenmaradt év dús aratását. Mint a B. S. T. csapatkapitánya megnyerted csapataiddal az idei baj­nokságot, a szövetségi díjat és Szávay-kupát, egyidejűleg vezetvén mintegy 40 kör mérkőzését. Rendeztél klubodban egy vegyes mester­­versenyt, a Szövetségben egy százas főtornát (díj nélkül!), egy meg­­hívási versenyt, megszervezted és vezetted Budapest—Bécs válogatott mérkőzését és a diadalmas útról visszatérve, úgyszólván mindenki­től cserbenhagyatva néhány bizalmas sakkbarátod segélyével napok alatt a lappangó kórral testedben megteremtetted a nemzetek ham­burgi csapatversenyére való kiküldetés feltételeit. A tervbe vett őszi nagy nemzeti verseny megvalósításába váratlan beleszólt az égi Ren­dező, másokra örökítvén a kivitelt. Kórágyadra láncolva a nemzetek hamburgi viaskodásának esélyei izgattak, míg július hava 19-ik nap­­ján még a győzelem reményében hanyatlottak szemeid, melyek még sokáig szerették volna látni a világot, örök álomra. Mint gyakorlati játékos komoly, veszedelmes ellenfél voltál és mint ilyen 1920-ban nagyon erős mezőnyben szerezted meg magad­nak „Budapest amatőr bajnoka“ büszke címét. Mint költőnek, lelkes sportbarátnak, a filmoktatás úttörőjének szintén ostorod, rózsás má­morod volt a siker, az eredmény. Egyvégben lobogó láng volt életed, melynek e pár szerény sor csak halvány foglalata lehet. És mert min­den jóravaló dolognak meg kell adni az árát. Pajtás, dermedten állok végzetes titkod előtt. Te a szíveddel fizettél! Emléked, mint szívem féltett kincsét közösen őrzöm azokkal, akik szeretettel gondolnak Rád!* — A Magyar Sakkszövetség déli kerülete augusztus 3-án tartotta évi köz­gyűlését Szentesen, a városháza közgyűlési termében. A körök igen szép számban megjelent képviselőit a város részéről Lakos István dr. főjegyző üdvözölte a sakk szeretetétől áthatott, a magyar sakk-kultúra fejlettségét őszinte elismeréssel mél­tató beszéddel. A tanácskozást Villányi Ármin ügyvezető elnök vezette. Hálás kö­szönettel fogadta a közgyűlés Weisz Imre főtitkár tartalmas jelentését. A tisztújí­tás csak néhány változást eszközölt a tavalyi névsoron, csapatkapitányul Tóth Lászlót választották meg. Augusztus 4-én 24. résztvevővel, 4 csoportban megkez­dődött a verseny a kerület egyéni bajnokságáért. A versenyről, amelyet a Szen­tesi Sakk Club részéről Bálint Lajos dr. és Gallasz Béla mintaszerű gondossággal, lelkes ambícióval készítettek elő, részletesen fogunk tudósítani.

Next