Magyar Sakkvilág, 1931 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1931-06-01 / 6. szám
s Sándor. Az örök idealista, a szépségek keresője az eredmény rovására is. Mi, akik látjuk játékát, ismerjük gondolatait és szeretjük egyéniségét, e verseny tanulságai kapcsán arra kérjük: tegye félre egy rövid verseny tartamára idealizmusát, a szépség helyett az eredményt keresse — s lesz még egyszer Gyula! Steiner Lajos * Egy régi mester a jövő feladatairól Érdemes volt megrendezni. Méltó emlék Szávaynak, egyben alapját képezheti elit-játékosaink további csiszolásának is, mert a verseny nemzetközi versenyek forró levegőjét pótolta. A Sakkszövetség első feladata lenne, hogy azt minden évben programmszerűen rendszeresítse, sőt angol mintára az első helyezettet az azévi bajnoki címmel ruházhatná fel. Ez nemcsak játékosaink ambícióját növelné, de nagy közönséget is vonzana. Nagyon helyes lenne a mesterkérdés további tisztázása céljából jobb amatőrjátékosainkat néhány évig továbbra is a versenyre engedni, természetesen csak akkor, ha az előzetesen kikötött feltételeknek megfelelnek. Steiner Endre* Egy újdonsült mester impressziói Hangulatképet kérnek egy sakkversenyről, méghozzá résztvevőtől. De ha az ember rosszul játszik — hol a hangulat? Ezen segít a szabadnapos verseny. Szabadnapos játékos, tanár úr. Elnézdegéli, hogy a mesterek közt a Tyatyának — van-e, ki e nevet nem ismeri — legnagyobb a tábora, mert megint felvonultak az összes kaffák mesterei, hogy kedvencüket munkában lássák. Lám, játszma után a szigorú Julius tornavezető parancsára tömött sor élén vonul ki a szomszéd terembe hívei ujjongása közben, hogy hibás és olvashatatlan kéziratát sorgnonja felvétele és egy ceruza kölcsönkérése után kijavítsa. Elmélkedhetik ilyenkor az ember, hogy szép és jó dolog a sakkverseny, csak játszani ne kéne, nem tudom, Steiner Lajosnak is ez-e a véleménye az első díj felvétele napján. Sok mindenre jó a szabad nap. Az ember nézi, nézi a tabellát, nem ismeri ki magát és elhiszi, hogy ha 7-ből négy és fele van, jól áll. Szigeti Miklós Egy hang a népből A verseny megvalósította mindazt, amit a boldogult nagy szervező kitervelt: a tömegversenyekből kivált fiatalok összecsapását az öregekkel. A verseny fényét, látogatottságát a nagymester részvétele emelte. Ellene igyekezett minden versenyző a legjobbat nyújtani, ő volt a mérőléc s így a sok remis érthető. Azt hiszem, minden versenyző örülne, ha jövőben hasonló nívójú versenyeken játszhatna! Wiesel László