Magyar Sakkvilág, 1932 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1932-05-01 / 5. szám
Sakk — 99 szakortályTE A versenyt általános és osztatlan örömre nagymesterünk, Maróczy Géza nyerte, akinek végsportje tényleg nemzeti vetélkedés volt a perui mesterrel. Canal már félegységre közelítette meg a végig vezető nagymestert, de az utolsó játszmában Toldijára akadt Székely személyében. Maróczy hasonlíthatatlanul jobban játszott mint tavaly, ambicinálta a győzelmet és 63-ik évét meghazudtoló fiatalos frisseséggel, eréllyel, sportszerűen és veretlenül küzdött. A végtelenül szimpatikus E. Canal második. Mintaképül lehet a fiatalabb versenyzők elé állítani, a szabályokat minuciózus pontossággal betartja, az utolsó lehetőségig küzd. Az egyik érdeklődő kérdésére, miért játszik a Székely elleni játszmában még nyerésre, azt felelte: c’est mon devoir — ez a kötelességem. Kötelességtudás önmagával és a versennyel szemben. Steiner Endre harmadik, ezidén erélyesebb és rövidebb játszmákat produkált, némely játszmáját a plauzibilis lépéseken elhasznált félórák miatt vesztette el, az utolsó fordulón betegsége akadályozta erejének teljes kifejtésében. A IV—V. helyenSteiner Lajos és Lilienthal osztoznak, előbbi a verseny kezdetén küzdött influenzával, utóbbi a végén. A sportszerű életből azonban kettejük közül Steiner Lajos kapja a kitűnőt. Tavalyi eredményük jobb volt, de most is produkáltak egészen kiváló játszmákat. Kóródy Keresztély, az egyik új mester, hatodik. A meghívási versenytől fáradtan, végül már csak az eredmény konzerválására törekedett, több nyerésre álló játszmáját adta döntetlenre, a győztesek csoportjában ő érte el a legjobb eredményt. Grünfeld Ernő (Sopron) a másik új mester, valószínűleg a vidék legerősebb aktív játszója. Jó versenyanyag, vagy győz, vagy veszt, döntetlent alig ismer. Vele lezárul a díjasok sora. A nemdíjasok között 50°/6-kal következnek Négyesy György dr., a harmadik új mester és Hans Müller. Előbbi 11 döntetlenével remiskirály, a meghívási verseny első helye nyomot hagyott fáradt játékán. Müller a díjasok ellen érte el a legjobb eredményt a nemdíjasok közül. Székely Jenő és G. Réthy Pál következnek soron. Székely tavalyi formáját meghaladó kitűnő játszmákat produkált és csak akkor zökkent meg a szekere, mikor a versenyjátékos összeütközésbe jutott a főtitkárral. Réthy műsora a legváltozatosabb, mindent játszik, a budapesti védelmet csakúgy, mint a királycseh (!). Sterk Károly 2 győzelmével, 11 döntetlennel igazolta prágai formáját. Óriási elemzései balul ütötték ki, de az bizonyos, hogy nyert pontot szerezni tőle — nehéz. „Merényi fájos jobban játszott, mint gondoltam“ — mondta a közvélemény. Merényi azonban nemcsak a pepita gyepen ugráló lovacskákkal volt elfoglalva, hanem a zöld gyepen dresszben futkározó lovacskákkal is — hivatásszerűen. Ez is egyik oka annak, hogy miért nem szerepelt még jobban. Chalupetzky tavalyi kritikájában kissé sokallta az új mesterek számát. Az idei verseny mintha igazat adna neki. Pikier Róbert és Szigeti Miklós, a tavaly avatottak, 50°/6-ot sem értek el. Lovas még kevesebbet. Pikier kijelentette, hogy csak a saját szórakozására versenyez, Szigeti az idővel volt állandó hadilábon. „Úgy játszik, mint Lasker, 10 lépést óránként‘ — mondta az egyik szellemes kibic. Tényleg, 25 lépést az utolsó félórában jól megjátszani, még senkinek sem sikerült. Holtversenyben utolsók Lovas Gyula, örvényi Béla és Havasi Kornél (!). Lovast a Siesta-verseny eredményével kell mérni, itt indiszponált volt. örvényi nem nyerte el a mesteri oklevelet és a verseny befejezése előtt vissza akart vo