Magyar Sakkvilág, 1932 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1932-07-01 / 7. szám

MAGYAR SAKKVILAG A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG HIVATALOS LAPJA ^ * FELELŐS SZERKESZTŐ TÓTH LÁSZLÓ FŐMUNKATARSAK CHALUPETZKY FERENC És DR. VAJDA ÁRPÁD KÖZLEMÉNYEK ÉS ELŐFIZETÉSEK „MAGYAR SAKKVILÁG, KECSKÉMÉT“ címre küldendők POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA 19,597. SZ ELŐFIZETÉSI ÁR EGÉSZ ÉVRE 14, FÉLÉVRE 7 PENGŐ __________________________MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN ___________________ 7. SZÁM. 1932 JULIUS XVII. ÉVFOLYAM második napján érkeztem, különben valószínűleg be kellett volna ugranom az elmaradt Rubinstein helyett. Így már rávették a megnyitáson ott tartózkodó May pozsonyi mestert, aki nehezen állott kötélnek. \ versenyt, ezúttal először, állami támogatással, a Szlovenszkói Sakkszövetség rendezte, amelynek létezésé­ről eddig nem is tudtam (azt hiszem, velem együtt még sokan nem). Ez egész önálló szövetség Pozsony székhellyel. Enyhe szemrehányást is kaptam, hogy a mi versenyeinkre sohasem hívjuk meg a szlovenszkói mestereket. A sebek orvos­lását megígértem. A verseny igen jól sikerült. A szellemi alkotások előfeltételeiről: a jókedély ­­röl és kiegyensúlyozott lelkületről részben a természet, részben a rendezőség, élén Weber mérnökkel, gondoskodott. A csodás fekvésű fürdőhely, a kitűnő lakás rés ellátás, a sok pihenő és jó társaság, a bridzs, a tennisz, kirándulás stb. jótékony hatását érezték a mesterek a versenyteremben is, engem pedig meg­erősített abban a hitben, hogy csak ily körülmények között érdemes versenye­ken résztvenni. A verseny Flohr és Vidmar közös győzelmével végződött. Mindketten végig vezettek s játszmavesztés nélkül futottak be. A kitűnő Flohrnak némi kis szeren­cséje volt (Maróczy, Canal ellen), Vidmarnak ellenben kis balszerencséje (Spiel­­mann, Maróczy ellen), amit némileg kiegyenlített May és Opocensky ellen. A har­madik helyen végző Pirc igen nagy tehetség, pedig a verseny folyamán néhány napig feküdnie is kellett. Canal, Maróczy és Spielmann következnek holtverseny­ben. Canal elsőrangú játékos, csak nem tudni, mikor torpan meg. Saját bevallása szerint csak Flohr elleni játszmája bántotta, melyet nagyszerűen játszott végig és a nyerést az utolsó pillanatban kiadta. Maróczy óriási klasszisát legjobban bizonyítja, hogy a versenyt csak félkomolyan vette. Neki nem szabad magát megerőltetnie. A verseny folyamán gyengélkedett is. Szívesen adja a játszmát, pihenés kedvéért, hamar döntetlenre, de ha bántják: oroszlán. Vidmar elleni vég­játéka tankönyvbe kerül. Spielmann, a mindig tépelődő és kissé keserű, jelen­tette nekem, a nézőnek, az igazi üdülést. Az igazi támadó, a sablonokat eldobó, aki nagyon küzd az anyaggal, de mindig kihoz valamit. Az első veresége Beszámoló a szliácsi sakkverseuyrői Mint a Pesti Napló tudósítója utaztam a szliácsi sakkversenyre. A verseny

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék