Magyar Sakkvilág, 1933 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1933-07-01 / 7. szám
este Kölnben tért nyugovóra. Vasárnap, 11-én reggel utaztunk tovább és este pihenten értünk Folkestoneba, ahol 12-én délután fél 3 órakor már kezdődött a játék. Spanyolország és Argentina visszaléptek, az észtek nem írtak és így az a hír terjedt el róluk, hogy hajójuk késik, de jönnek. Ezért nem törölték őiket az első fordulóban ellenünk, minthogy azonban a harmadik napon sem jöttek meg, kellett valamit tenni a pontjaikkal. Úgy határoztak, hogy minden ország megkapja a maga négy pontját ellenük is és a tabellán bent marad a nevük. A sorsolásnál Dánia B, Olaszország C, Litvánia D, Magyarország E, Svédország F, Csehszlovákia H, Izland I, Skócia J, Franciaország K, Lengyelország L, Egyesült Államok M, Lettország N, Nagybritannia C, Észtország P, Ausztria Q, Belgium R jelzést kapta; a nyomtatott programmban e betűkkel jelezték a párosítást. A játék délelőtt negyed 10—negyed 2-ig, délután fél 3— fél 7 közt folyt, a függőket este 8—10 közt kellett játszani. Öt napon csak az egyik félnapon volt játék, egy fordulóval. 18-án, vasárnap, minden játék elmaradt. A játékidő 18 lépés volt óránként, illetve 36 lépés az első két órában. Folkestonet délről éri a tenger, a kikötő körül, különösen északra és keletre terül el az óváros, a halpiac, az üzleti élet utcái. A kikötőtől nyugatra sziklás part emelkedik fel, itt fekszik a területileg nagyobb, előkelőbb rész, a villák, hotelek százaival. Az alsó tengerpart és a felső part itt 35—10 méter szintkülönbséget mutat. E nyugati rész központjában, az alsó parttól felnyúlva a felső partig, épült a „Leas Cliff Hall“ 1925—1926. években, 2 millió pengő költséggel. Itt folyt a sakkverseny, magasföldszinti, tehát az alsó parthoz közel eső teremben Az épületben hangversenyterem, olvasó- és játékszobák vannak, valamint kávéház és bár. Négyemeletes, a tengerre és a két oldalra is néző terraszokkal. Bejárata van az alsó partról a földszintre, de minden emelethez is két oldalt, szerpentin-utakról, végül felülről, a felső partról egy kis habon át. A felsőparti sétány Folkestone dísze, neve ,,the Leaf“. E sétány közelében, a versenyhelyiségtől kb. 250 méterre laktunk, a High Cliffe Hotelben (Clifton gardens 22.), tengerre néző szobákban. Ellátásunkkal, lakásunkkal minden tekintetben megelégedtünk. Kellemetlen csak az volt, hogy úgy a hotelben, mint a modern vigadóban hiányzott a lift és szívbajos embernek, mint Maróczy nagymester is, napjában négyszer, esetleg hatszor a 100—120 lépcső megjárása erősen kihat testi kondíciójára. A szállósban a II. emeleten laktunk, a fiatalok ezt fel sem vették, de a verseny idősebb résztvevői és látogatói szemmel láthatólag megérezték. * Az első forduló előtt, amíg a csapatkapitányok a szokásos jelentkezést, igazolásokat, stb. végezték, a versenyrendezőséggel külön szobában, (a sajtónak is külön terme volt) a versenyhelyiség tippszalonná változott. Sajnos, ez nem tartott soká, mert az esélylatolgatások nagyon egyhangúak voltak. Mindenki Amerikát tartotta leendő elsőnek, ők maguk is. A helyekre a cseh, magyar, lengyel, osztrák és svéd csapatokat jelölték különféle változatban, de egy hang sem volt, mely más csapat benyomulását e helyek (I—VI.) egyikére valószínűnek tartotta volna. Az eredmény igazolta e vélekedést. Megkezdődött a harc. Az észtek, mint említettük, nem álltak ki, így alkalmunk volt leendő ellenfeleinkközt széttekinteni. Favoritok az első fordulóban nem találkoztak, nagyobb érdekődéstkeltő játszma sem akadt, mégis tanulságos volt a játszmák vizsgálata. A svédekről rögtön kiderült, hogy új variánst hoztak magukkal, a vezércsel Tarrasch védelmének egy alváltozatát. Stahlberg nyert is vele Sultan Khannal, bár csak végjátékban, tehát nem a megnyitás közvetlen következtében. Lundin Winterrel, sötét színekkel, épúgy játszott, de az a játék remis lett. Szorgalmas készülés jelezte megnyitás-kezelésüket. A gyengébb nemzetek játékosai is jó színvonalat mutattak: Gilfer szépen remizett Marshallal, Fairhurst Tartakowerrel, stb. Eliskases mint világos hamar kész lett az ismeretlen litván Vaitonissal szemben: vigyázni kell az isme