Magyar Sakkvilág, 2005 (3. évfolyam, 1-12. szám)
2005-03-01 / 3. szám
Zömmel ismertek a múlt legendás-humoros sakktörténetei, de egy újszülöttnek minden vicc új - hadd meséljek hát az újaknak, s régieknek egyaránt... A hatvanas évek elején kezdtem a Városligetbe járni, ahol a télen-nyáron bokáig érő vasutas kabátban sétálgató Németh Gyula bácsitól mindig lehetett dobozos sakk-készletet bérelni. Ekkor még mindenki csak „magánvállalkozóként” kereste a pénzt, hírehamva sem volt annak, hogy esetleg kalákába tömörülve fosztogatták volna a véletlenül arra tévedő „madarat”. Itt esett meg Szedlacsek mester híreshírhedt története, aki egy ilyen éjszakai szürkületbe torkolló ádáz csatában igencsak jelentős summát veszíthetett volna a kontra-rekontra-szubkontra stb.-vel súlyosbított háborúban. Igen ám, de a mi Szedlacsek mesterünk - aki rendelkezett minden osztapirenderi fondorlattal -, nem veszítette el lélekjelenlétét. A kritikus partiban fölényesen álló partnere szabadgyalogja vészjóslóan robogott az átváltozási mező felé... mit lehet ilyenkor kitalálni? Nos, a mester vászontáblán masírozó hadereje alatt megjelent még egy sakkvászon, s azt finoman, oly észrevétlenül húzta ki a másik tábla alól, mintha nem is létezne. Az éji félhomály, valamint a nagy kapkodás megtette a magáét: mire az izgalomtól elvakult ellenfél bevitte volna a kilencedik (!) sorra saját szabadgyalogját, addigra Szedlacsek barátunk már régen megmattolta az ellenfél királyát saját új vezérével — a szabályos első soron... * A Városligetben gyakran hajnalig is elnyúló sakkcsatákat vívtak az akkortájt ismert „sakkhiénák”, óriási érdeklődéstől övezve. Ott mindig történt valami, s nem egyszer jelentős összegek is gazdát cseréltek. Az akkori Köztársaság (volt Tisza Kálmán) téren szintén élénk sakkélet folyt. Itt találkoztam először Szilágyi (Schwarcz) Péterrel, a mai jeles szakíróval, Radnóti Bélával, a Postás későbbi mesterével, és életre szóló barátságot kötöttem a már akkor is híres íróval és színpadi szerzővel, Moldova Györggyel. Utóbbival váltottam is két játszmát 1959- ben - akkor már első osztályú minősítésem volt - s hatalmas megrökönyödésemre úgy elvert kétszer, mint jég a határt. Alig vártam, hogy revánsot vehessek, s egy szép napon ugyanilyen arányú viszszavágással egyenlítettem ki a számlát. A hatvanas évek közepén a VIII. kerületi Kulich Gyula (ma Kálvária) tér lett a szabadtéri sakkozók centruma, s itt már szervezettebbek és kulturáltabbak voltak a körülmények. Forró Egyed volt a főnök, és jól tette, aki belépett a Kulich Gyula sakkkörbe, mert ingyen játszhatott nap mint nap. Idejárt dr. Örvényi Béla, Orosz Béla - a két villámkezű „sakkvipera”, Rusovszky Imre, vagy Petrán Pál, Rigó János későbbi mesterek is. Szép világ volt! Nemcsak azért, mert évtizedekkel fiatalabbak voltunk, hanem különösen a nyári hónapokban - azért is, mert ott működött a Kulich Gyula színpad a lombos fák mögött, amelynek „világot jelentő deszkáin” szinte minden este felcsendült Jacoby Viktor, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő, és a többi operett-szerző óriások muzsikája. Mi csak a sakkért fizettünk (az óra bérlésével együtt 10 Ft-ot), és közben hallgattuk a színpadról kiszűrődő dallamokat és párbeszédeket. Aki esetleg sokáig kimaradt otthonról, azt itt nagy valószínűséggel meg lehetett találni ejnek évadján is... Nem oda Buda! Dr. Négyessy György nemzetközi mester - aki 99 évet élt - is találkozott tábla mellett Szedlacsekkel. Egy játszmában akkora előnyre tett szert ellene, hogy már csak azon kellett morfondíroznia: vezért nyerjen-e, vagy inkább mattot adjon? A matt mellett döntött. Be is adta, annak rendjemódja szerint, s azt gondolhatnánk, ezzel el is dőlt a játszma. Ám Szedlacsek mester nem adta ilyen könnyen a bőrét, s próbált kilépni a királyával: „Ott sakk!” - mondták neki. „Akkor ide lépek!” „Ott is sakk!” „Akkor c4-re megyek” - mondta Szedlacsek, s közben szüntelenül a levegőben lóbálta a királyát. „Oda sem mehetsz, ott is sakkban áll a királyod, tehát mattot kaptál.” „Hohó, nem oda Buda! Ide még léphetek, és itt sakkban sem vagyok!” „Tényleg!” - ámuldoztak a körbenállók, s leginkább Négyessy doktor. Ott valóban nem volt sakkban a király, így azután folytatódott a küzdelem, s máris sejthetjük, milyen végeredménnyel - bizony, az előbb még mattveszélyben forgó mester győzött. Föladás után kíváncsiságból rekonstrálták az ominózus hadállást, és ekkor váratlanpáratlan dologra derült fény: Szedlacsek király a lólépésben menekült ki a sakk-mattból! így tehát már életében legendává vált, és a pancserek ámulva súgtak össze a háta mögött: „Nézzétek, itt van a mester, aki még a mattból is ki tud lépni!” Dr. Négyessy György pedig megesküdött, hogy soha többé nem ad mattot, ha a vezért is lenyerheti helyette! Se Czapp, se kenyér Egykori klubtársam, Czapp Józsi, szellemi játékunk reménytelen szerelmese, (aki ma a nyolcadik évtizedében járva is koptatja a 64 kockát), egy szép szombati reggelen - asszonyi utasításra - elindult HÉV-vel Szentendre irányából, hogy finom, omlós kenyeret vásároljon. Teltmúlt az idő, ám a kenyér csak nem akart megérkezni. Sőt, Józsi sem, ami legalább ekkora bajnak számított. Már késő estére járt, de se kenyér, se Czapp Józsi. Másnap aztán - akárcsak Csokonai Vitéz Mihály humoros versében - felkerekedett a felesége is, hogy barátunk keresésére induljon. A délutáni órákban - mert sejtése azért volt, merre induljon! - meg is találta Józsit Budapest szívében, közel a Sakkszövetséghez egy téren. Fiát persze, hogy ádáz sakkcsata hevében! Hősünk becsületére legyen mondva, a kétkilós veknit még mindig a hóna alatt szorongatta - végül is teljesítette a kérést. Bár, ha jobban belegondolok, azért ezekben a pillanatokban nem szívesen lettem volna Józsi barátom helyében... sakktábla mosolya Régi idők történetei Káposztás Mikes Magyar Sakkszövetség 1055 Budapest, Fálk Miksa u. 10. Adószám: 19012009-2-41 Tisztelt Sakktársak! Engedjék meg, hogy felhívjuk figyelmüket ez évben is arra a lehetőségre, hogy személyi jövedelemadójuknak 1 %-át saját elhatározásuknak megfelelően, az Önök által fontosnak tartott közérdekű célra fordíthassák. A Magyar Sakkszövetség Mint kiemelten közhasznú szervezet célja, hogy újabb és újabb fiatalokkal ismertessük meg a sakkjátékot, és a tehetségeseknek lehetőségük legyen a fejlődéshez, tudásuk kibontakoztatásához. A Magyar Sakkszövetség a Magyar Országos Ifjúsági Sakk Csapatbajnokságon résztvevő vidéki játékosok szállásköltségeihez és a Diák Sakkolimpiai Országos Bajnokságok döntőinek a szervezési költségeihez járult hozzá. Az elkövetkező években hasonló támogatási célok megvalósítására törekszünk, amihez kérjük az Önök segítségét. Amennyiben ezekkel egyetértenek, akkor szíveskedjenek személyi jövedelemadójuk 1%-át a Magyar Sakkszövetség utánpótlás nevelési tevékenységének támogatására fordítani. A 2004. évi Adóbevallás borítékjában található, az SZJA 1%-áról rendelkező nyomtatványon kérjük kitölteni a Magyar Sakkszövetség adószámát, nevét majd ezt zárt borítékba helyezve az adóbevallással együtt postázni az APEH részére. 11a adóbevallását munkáltatója készíti el, kérje el a nyomtatványt, töltse ki és adja vissza lezárt borítékban az ügyintézőnek. Kérjük éljen állampolgári jogával és rendelkezzen jövedelemadója 1%-ával a magyar ifjúsági sakkozás javára. Köszönjük! Budapest, 2004. december 6. Magyar Sakkszövetség Elnöksége MAGYAR SAKKVILÁG 2005. március