Magyar Sakkvilág, 2006 (4. évfolyam, 1-12. szám)

2006-11-01 / 11. szám

€gy elmaradt világbajnoki párosmérkőzés Száz éve - 1906 októberében - elmaradt a tervezett világbajnoki párosmérkőzés Emanuel Lasker és Maróczy Géza között, ahol először harcolhatott volna magyar játékos a címért. A magyar sakktörténet - mint elhalasztott találkozónak - nem tulaj­donít neki különösebb jelentőséget, sőt Maróczy önéletrajzi könyvében is csak néhány mondatban utal rá. Talán ezért válhatott napjainkra legendává, hogy a magyar sakkozó a Lasker által követelt magas pénzdíj miatt nem játszhatott a világbajnoki címért. A cen­tenáriumi évforduló alkalmából - eddig nem, vagy alig közölt - korabeli tények és írá­sok bemutatásával szembesítjük a mítoszt a valósággal. szert. ” (Pesti Hírlap, 1906. március 4.). ,, Maróczy Géza február 20-án érkezett New-Yorkba az 'America' nevű ham­burgi gőzösön... Másnap a lapok hosszú cikkekben tudatták az amerikai sakkvi­lágra nézve örvendetes eseményt, amúgy amerikaiasan megdicsérve, Maróczynak nemcsak a sakktudomá­nyát, hanem megírva azt is, hogy hat láb magas, érdekes és feltűnően intelligens Rubinstein és Maróczy, 1907-es karlsbadi párosmérkőzés Maróczy Géza nemzetközi sakkpálya­futása 1895-ben Hastingsben kezdődik, ahol a „B” tornán megszerzi a mesteri címet. A következő évben, 1896-ban Nürnbergben már a nagymestertomán második Lasker mögött. A századfordu­lón - 1900-ban - az Osztrák-Magyar Monarchia bajnoka Schlechter előtt. Még ebben az esztendőben az 1-3. he­lyen végez egy müncheni versenyen. Monte-Carlóban 1902-ben és 1904-ben egyedüli első helyezett. Az 1905-ös év­ben első Ostendében és 1-2. helyen vé­gez Barmenben. A világ élversenyzői közé kerül, és jogosan tekintik őt Lasker vetélytársának. Játékáról a cím­­viselő is kedvezően nyilatkozik, és le­hetséges kihívójának őt és Tarrasch doktort nevezi meg. Maróczy számára az Ostende-i fényes győzelme a döntő: valószínűleg ekkor fogalmazódik meg benne is, hogy 1906-ban kihívja Laskert a világbajnoki címért (ekkor már 36 éves). A körülmények is kedvezően ala­kulnak: meghívást kap H. Helmstől, az American Chess Bulletin főszerkesztő­jétől egy három hónapos amerikai szi­­multánkörútra 3000 dolláros díjazással, amelyet összeköthet a Lasker elleni párosmérkőzés előkészítésével. 1906 el­ső félévében szabadságot vesz ki, és ja­nuár 31-én elindul. Útját gondosan megtervezi, támogatottsága itthon és az Újvilágban is jelentős. Játékáról, sze­mélyéről a korabeli sajtó rendkívül ked­vezően ír, az új világbajnokjelölt min­denhol nagy szimpátiának örvend. Eredményeiről, céljairól a Pesti Hirlap részletesen beszámol. Az újság hasábja­in április 20-ig nyomon követhetjük az eseményeket: ,, Maróczy Géza világhírű sakkmester, a Pesti Hírlap sakkrovatá­nak vezetője Amerikába készül, hogy egy rendkívül izgalmasnak ígérkező vi­lágbajnoksági sakktornán szembekerül­hessen egyetlen, még le nem győzött el­lenfelével Lasker Manóval. Az amerikai magyarság nagyban készülődik, hogy hírneves hazánkfiát impozánsan fogad­hassa: így Maróczyra valóságos diadal­át várakozik a tengeren túl. A kinti hon­fitársaink örömmel értesültek arról, hogy Maróczy amerikai időzése alatt több várost meg fog látogatni, így MAGYAR SAKKVILAG 2006. november Clevlandot is, ahol koszorút helyez el Kossuth Lajos szobrára. E koszorú sza­lagját Kossuth Ferenctől kapta... ” (Pes­ti Hírlap, 1906. január 31.) Játékáról, egyéniségéről így ír a Pesti Hírlap: „Mi­óta Maróczy Charousek halálával hazá­jában úgyszólván vetélytárs nélkül ma­radt, játékával új iskolát alapított, amely sok hasonlóságot mutat fel Lasker játékmodorához. A végtelen biz­tosság, konzekvens és logikus gondolko­zás emberben még alig jutott annyira ki­fejezésre, mint Maróczyban, akinek éles játéka egyszerűen bámulatos. Mint em­ber is egyike a legszeretetreméltóbbak­nak, s vezetése alatt a magyar sakkozók békés együttmunkálkodásukkal a sakk­világban jelentős pozícióra tettek megjelenésű, kék szemű férfi, akinek ar­cáról egyaránt lerí az okosság és szívjó­ság. A nála járt tudósítóknak elmondta, hogy ő budapesti tanár s az amerikai út­jának egyik célja, hogy az amerikai ipariskolákat tanulmányozza. A világ­bajnok Laskerral való megmérkőzéséről nem igen akart nyilatkozni, mert mielőtt magával Laskerral nem beszélt, nem ér­zi magát erre jogosultnak. ” (Pesti Hír­lap 1906. március 6.) A közölt képen ­­amely ismeretlennek számít száz éve ­­jól látható a cikkben említett „hat láb magasság”. Maróczy gömyedten ül az asztalnál, míg a közismerten kistermetű Rubinstein nehezen éri fel azt. Március­ban és áprilisban a lapok elsősorban Maróczy sikeres szimultánkörútjáról ír-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék