Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

Portré Dr. Nagy Ervin nemzetközi mester és fele­sége, Sarolta Hungária körúti lakásukban fogadtak március utolsó heteiben. Ervin, többször játszottunk egymás ellen, évekig együtt sakkoztunk a Honvédban, most más minőségben ülünk mindketten az asztalnál. Kérlek, beszélj a kezdetek­ről! Kitől, hogyan tanultál meg sakkozni? 1945. július 30-án születtem Budapes­ten. 1956 telén zűrös idők voltak Magyar­­országon. A Sziget utcai Általános Iskolá­ba jártam, éppen tanítási szünet volt, ám híre ment, hogy egy sakkedző, Papp Béla bácsi érkezik a suliba. Néhány iskolatár­sammal elmentünk a foglalkozásra. Ez­után sakkoztam, sakkozgattam inkább, 1958 óta szervezett formában, első egye­sületem a Vörös Meteor volt, egy évig jár­tam oda. Komolyabban 1959 óta verseny­­zek, Béla bácsi csapatához, az ASI-hoz (Angyalföldi Sportiskola) kerültem. Az ASI neve mára fogalom­má vált. Kik játszottak ott annak idején? Antal Laci (sajnos már meghalt, Antal Ger­gely nagymester édesapja volt, híres köz­gazdász), Székely Misi, Geszosz Pavlosz, Tompa János és Adorján András. És ne fe­ledkezzünk meg Tompa Lászlóról sem, ő nemrégiben hunyt el, Tompa János bátyja volt. Az ASI-ban csak fiatalok játszottak, ahogy erősödtünk, évente egy osztállyal került feljebb a csapat. Öt év alatt a leg­alsó osztályból feljutottunk az OB I-be, és ott tisztes eredményt értünk el. És akkor tervszerűen, mód­szeresen, az akkori könyvek­ből sakkoztatok, úgy fejlőd­tetek? Hát nem éppen. Nem sokra becsültük a könyveket, valahogy tanulás nélkül ötle­tesen, ravaszul játszottunk, ez volt az ál­talános. Az önképzés, a könyvekből sak­kozás nem volt az erősségünk. Persze voltak kivételek, Adorján András, Tom­pa János, illetve Faragó Iván is állandó­an bújták a szakirodalmat. Később sokat sakkoztunk Vígh Bélával, ő gyakran hasz­nált olyan szakkifejezéseket, mint példá­ul minoritástámadás vagy vezérszárnyi gyalogtöbblet, ezeket persze mi is hasz­náltuk, ám napi szinten nem szerepelt a sakkgondolkodásunkban. Ekkor jöttem rá, hogy bizony sakk-könyvek is kellenek. Mi lehetett Papp Béla edzői sikereinek titka? Fantasztikus ember volt! Soha nem szi­dott senkit, emberileg, megértően állt a problémáinkhoz. Ha hibáztunk, sohasem oktatott ki minket, nem ordítozott, egy elmarasztaló szót nem hallottunk tőle. És nagyon megszerettette a játékot velünk. Sokan demonstrátorkodtak az 50-es, 60-as években, te hogy álltál ezzel? Balogh Laci bácsi országosan ismert ver­senybíró volt annak idején. Ő hívott en­gem is táblát állítani, emlékszem, napi 10 forintot kaptam. Az 1961-es Maróczy-em­­lékversenyen demonstráltam először. És hogyan fejlődtél a pályád elején? Szépen mentem előre a minősítési rang­létrán. 1960-ban középiskolás Buda­­pest-bajnok voltam holtversenyben, 1961-ben 100%-os eredménnyel egye­dül lettem első. Ebben az évben szerez­tem meg a mesterjelölti címet is. Több­ször voltam ifjúsági válogatott, 1963-ban 2. lettem az ifjúsági bajnokságon. Aztán megszűnt az AS1 1964- ben. Hol folytattad ezután? A Bp. Honvéd csapatához kerültem, és az­óta itt játszom, 51 éve már. Tíz éve kap­tam egy szép emlékplakettet, féltve őr­zöm. Ez áll rajta: „Dr. Nagy Ervinnek, az egyetlen magyar 15-szörös csapatbajnok sakkozónak." Amióta az eszemet tudom, doktor vagy. 1969-ben végeztem a Budapesti Orvostu­dományi Egyetemen, 1979-ben pszichi­áter szakvizsgát tettem, majd 1983-ban neurológus szakvizsgát. A mai napig dol­gozom a Honvéd Kórházban. A Magyar Sakkélet hasáb­jain ezt írtad 1968-ban: „Az egyetemi évek alatt fejlő­désemben törés mutatko­zott, melyet csak a főisko­lai világbajnokságokon va­ló szereplések enyhítettek. Háromszor voltam főiskolai válogatott, s 1966-ban meg­nyertem az országos főisko­lai bajnokságot" Bizony, nem volt könnyű a sakkozást a tanulással összeegyeztetni, ebben a do­logban édesanyám tanácsát követtem, miszerint a tanulás a legfontosabb. A profizmus gondolata soha nem vetődött fel bennem. És mikor lettél mester? Az 1968 augusztusában Békéscsabán megrendezett jubileumi mesterverse­nyen szereztem meg a címet, itt a normát egy ponttal túlteljesítettem. Többször játszottál a magyar bajnokság döntőjében is. A mesteri cím megszerzése után, 1968 októberében - Kluger Gyulával holtver­senyben - az élen végeztem, bejutottam a döntőbe. 1972-ben és 1973-ban is ját­szottam a legjobbak között. Nem is akárhogyan! Az ered­ménytáblázatban úgy látom, hogy 1972-ben a 4. helyen végeztél. Jól ment a játék. A bajnok Csem István lett, a második-harmadik helyen Ribli Zol­tán és Adorján András végeztek, utánuk én következtem Tompa Jánossal holtver­senyben. Ezen a tornán legyőztem - töb­bek között - Riblit, Adorjánt és Lukács Pé­tert is. Többször voltál résztvevője a Budapest-bajnokságnak is. Neked melyik volt a legjobb eredményed? 1978-ban megnyertem. Nem volt rossz mezőny - Petrán Pál, Lengyel Béla, Pintér József, Schneider Attila, Rigó János, Peré­­nyi Béla, Ozsváth András. Az egyik régi Magyar Sakk­életben olvastam a cikke- „Ne csak sakkozókkal barátkozzunk!” Interjú dr. Nagy Ervinnel 28 MAGYAR SAKKVILÁG

Next