Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2015-04-01 / 4. szám

det „Ha fáj a sakkozó feje" címmel. Sőt, a Testnevelé­si Egyetemen hallgattam is előadásodat az autogén tré­ningről. Szakmád során ta­lálkoztál sakkozókkal? Amellett, hogy rendelek a Honvéd Kór­házban, igazságügyi elmeorvos-szakér­tő vagyok, komolyabb életellenes ügye­ket vizsgálok. Egyébként volt egyszer egy olyan páciensem, aki ismert engem, sőt, még a játszmáimból is ismert néhányat. Volt olyan is régebben, hogy ismertebb sakkozódnak kellett pszichiátriai segít­séget nyújtanom. Szerinted egy jó sakkozó, egy élvonalbeli nagymester szükségképpen nagy IQ-val rendelkezik? Biztos vagyok benne, hogy igen. Jó pár évtizede már, hogy a segédedzői tanfo­lyamra jártam, és az akkori csoporttár­saimmal csak úgy szórakozásképpen ki­töltöttük az úgynevezett Raven-féle in­telligenciatesztet, amelyen 60 pont a maximum. A sakkozó társaimmal - kivé­tel nélkül - 59-60 pontot értünk el. Ha már a „szakmánál" tar­tunk, Ervin, mi a véleményed Bobby Fischerről? Személyesen soha nem találkoztam vele. Úgy gondolom, hogy - noha a normali­­tásba sok minden belefér - vele biztosan nem volt valami rendben. Nagyon különc ember volt, furcsa életvezetéssel. Van néhány autista sakko­ zó, akik meglehetősen jó eredményeket érnek el. Ta­lán említhetem Navara cseh nagymestert. Hogyan véle­kedsz erről? A Rainman (Esőember) című filmet min­denki látta. Az ember agya polarizáltan működik, egyes készségek nagyon fejlett szinten vannak, mások meg nem. Azért, mert az illető a szociális térben nem mo­zog otthonosan, attól még lehet zseni a sakktáblán. Más kérdés persze, hogy el­­juthat-e a világbajnoki címig. Volt-e az évek alatt valami vicces, furcsa történeted? Egyszer egy csapatbajnokin az ellenfél csapatkapitánya megkért, hogy az ő já­tékosát - orvosként - nyilvánítsam vesz­tesnek orrvérzés miatt. Hirtelen nem tud­tam, mit tegyek, aztán a mi játékosunk, dr. Kende György inkább remire adta a tel­jesen nyert állását. Visszatérve a sakkozói pá­lyádhoz: mikor lettél nem­zetközi mester? Többszörös próbálkozásra sikerült elérni a címet, játszottam néhány versenyen, amit annak idején Balogh Béla szerve­zett. Egyszer dr. Liptay Laci barátom­mal kellett játszanunk az utolsó forduló­ban (1983, Négy sportkör versenye), ne­ki győznie kellett a nemzetközi mesteri normához, nekem fél pontra volt szük­ségem. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a remire játszás megbosszulta magát és vesztettem. Viszont 1986-ban megsze­reztem a címet. Hogy állsz az internettel, mi­lyen versenyeken játszol ma­napság? Napi szinten netezek, szeretem a www. chessgames.com weboldalt, szívesen játszom a balatoni versenyeken, a régi balatonberényi openektől kezdve ren­geteg Rigó János által szervezett verse­nyen indultam már. És szponzor is va­gyok, a Magyar Sakkvilág támogatója, enyém a hó­mező! Sokat versenyeztél külföl­dön? Milyen idegen nyelve­ket beszélsz? Valahogy mindig úgy gondoltam, hogy itthon is találok jó versenyeket, persze korábban egyszer-egyszer megjártam néhány külföldi tornát, például a Honvéd csapatával megnyertük az Andorra opent is, indultam néhányszor a Baráti Hadsere­gek Bajnokságán is. Nem vagyok akkora nyelvtudor, mint annak idején Flórián Ti­bor (aki 1961-1963 között tanított is), vi­szont angolul olvasok, értek oroszul, és németül tudok vásárolni! Lehettél volna nagymester, ha erre állsz rá? Mindenféleképpen. Úgy gondolom, hogy átlagos, átlagosnál jobb képességű ember - megfelelő szorgalommal, kitartással - simán elérheti a nagymesteri szintet. Milyen tanácsot adnál a ma fiatal sakkozóinak? Csakúgy, mint mindenki másnak, azt ja­vasolnám, hogy lehetőség szerint talál­kozzunk, barátkozzunk más foglalkozást űző emberekkel is, ezáltal épül a szemé­lyiségünk. Többféle dologgal foglalkoz­zunk, legyen teljesen más a hobbink, mint a fő foglalkozásunk. A sakkozás során a versenyzési sikerre koncentrálunk, míg a civil életben az előrejutást rendszerint a kompromisszumkeresés jegyében való­sítjuk meg. Találjuk meg az egyensúlyt a kettő között. A feleségeddel, Sacival ho­gyan ismerkedtetek meg? Szerintem a legjobb, ha átadjuk neki a szót. Lack Ervinnel éppen a sakkozás volt az, ami összehozott, egy csapatban játszottunk. Azért, ha az olvasó nem tud­ná, elmondanám, hogy több­szörös magyar bajnoki dön­tős vagy. 1963-ban játszottam először a döntőben, akkor még Nyárasdy Sarolta néven, csilla­gos első osztályú játékos voltam. Később 1970-ben, 1973-ban, majd 1975-ben is döntős voltam, majd a rendszerváltás tá­ján is játszottam. A Nyárasdy név nekem külö­nösen kedves, életem első - alapfokú - versenyén édes­apád, Laci bácsi volt a ver­senybíró. Sakkozóként úgy I. osztályú ereje lehe­tett, éveken át ő volt az V. kerületi Sakk­­szövetség elnöke. Ő tanított meg sak­kozni. És milyen egy sakkozó­ fele­ség élete? Mivel ugyanazt a sportágat űztük, űz­zük, ismerem a gondokat, tudom, hogy a versenyzés mivel jár. Nyilván, ha Ervin el­megy vidékre játszani, nem kezdek el bal­hézni. A munkahelyemen - az EGIS-nél - sikerült összehoznom egy sakkcsapatot, Ervin évekig ott játszott (a budapesti osz­tályban), és ott is edzősködött. A csapat szépen erősödött, és feljutottunk a Bp. I. osztályba. VEZÉRINOIAI VÉDELEM E15 Márkus-dr. Nagy E. Balatonlelle, 2002 1. d4 5)f6 2.c4 e6 3 .5)f3 b6 4.g3 ia6 4...ib7 5.ig2 ie7 6.5)c3 d5 7.cxd5 exd5 8.0-0 0-0 9.if4 5)a6 10.£b3 c5 II. dxcS 5)xc5 12Ä2 5ke4 13.Sad1 Sc8 14.áh3 Sc5 15.ie3 §c7 16.id4 5)xc3 17.bxc3 5)e4 18„Éf5 ®e8 19.5) d2 ác5 20.5)xe4 dxe4 21ÄJ2 ®c6 22.e3 §e8í Rombaldoni-dr. Nagy E., Balatonlelle, 2006; 4..„E,b4+ 5.id2 ie7 6.5)c3 ib7 7.ag2 c6 8.e4 dS 9.exd5 cxdS 10.5)e5 0-0 11.0-0 5)c6 12.cxd5 5)xe5 13.d6­ 5)c6 14.dxe7 dxe7 15.iLg5± Anand-Carlsen, Szocsi, vb 5. játszma, 2014 5.b3 1|b7 Ritkább változat: 5...á,b4+ 6.É,d2 É,e7 7.5,g2 c6 8.0-0 d5 9.5)e5 51fd7 10.5)xd7 5)xd7 11.b­3 5)f6 (11...0-0 12.5)d2) 12.5) d2 Sc8 13.e4 0-0 14.Se1 dxe4 15.5) xe4 ib7 16.£c2 Kc7 17.b4 gfd8 18.5) d2 Sd7 19.5)f3 ®d8 20.Bad1± Györkös—Nagy E., Balatonberény, 1997 6.1g2 Kb4+ 7.id2 ie7 8.0-0 d5 9.cxd5 exd5 10.5)c3 5)e4 11.gd­ 5)d7 12.if4± 5)xc3 13.3xc3 c6 Sö­tét állása kicsit rosszabb, ám stabil. Leg­főbb gondja feketének a bezárt b7 futó. 14.e4?! Ötletes, ám mégsem teljesen megalapozott kísérlet a sötét állás meg­­ döntésére. 14.®c2 0-0 15.áh3± 14... dxe415.5)e5 5)xe5 16.iLxe5 16.dxe5 ©xd117.Sxd1 c5 után Black is OK. 16... f6! 16...0-0 17.!xe4± 17.Exe4?! A lépés objektíve nem jó, ám ve­szélyes. Az e5 futó visszavonulása esetén sö­tét kockázat nélkül jól állna. 17j.f4f5 (17... c5) 17...fxe5 18ÄHS+ 18®g4!? ®c7 a) 18.. .®d7 19.if5; b) 18...0-0 19.®h5 g6 (19...h6 20lfg6) 20.ixg6 hxg6 21lfxg6+ &h8 22.®h6+=; 19®h5+ á>d8 20.d5 után még nem lefutott a parti. 18...g6 18.. .6d7 19.dxe5 &c7 19.ixg6+ *d7 20.d5 20.if5+ &c7 21.dxe5 ®e8+ 20... cS+ 20...hxg6! 21.dxc6+ ,Éxc6 22.§d1+ ld6 23®xg6 &c7 24.b4 §g8 25®e4 ic5 26®xe5+ a’b7 21..,fS+ A vezérindi­ai védelemben a sötét király ritkán kerül a ve­zérszárnyra, viszont most c7-en biztonságban van. 22.d6+ ixd6 23.Sd1 ®e8 24.ffh6 Sd8 25.Scd3­­f8­+ A támadás kifulladt, sötétnek sima tisztfórja van. 26.£h5 Bf6 27.1. h3 Shf8 28.£e2 ta6 29.ag2 ib7 29.. .axd3­+ 30.­­ xb7 fxb7 31.b4 e4 31.. .cxb4 32.33d2 32 ffxe4+ &b8 A sötét király végső „nyughelyére" kerül. 32...£e6 33.bxc5 b­7 34.­d4 Sxd4 35. xd4 Se8 36. a4 bxc5 37.Ra3 lb6 38.Fa6+ *b8 39.Sb3 Sd8 40.*g2 Wc6 0-1 dr. Nagy E.-Aagaard Budapest, 1992 17.5)d4 Világos betartja a klasszikus szabá­lyokat, és elfoglalja az izolált gyalog előtti mezőt a huszárjával. 17...5)c5 18.c3 kei 19.Se1­­d7 20.5 xe61? Ez már nem any­­nyira klasszikus, inkább kicsit taktikus. 20...5)xe6 20...fxe6 21.b4 5)a6 22.3± 21.1e5! Sac8 22.ixg7 !­xg7 23.c4! Vi­lágos a katalán futóra építi állását. 23...d4 24.ild5! 2c5?? 25.5­­­xe6! és sötét felad­­ ta, mert 25...fxe6 26®xd4+ &g8 27®xc5 exd5 28.§d1 után állása romokban hever. Talán ez a kis kombináció is szerepet játsz­hatott abban, hogy a később nagymesterré vált dán játékos megírja nagysikerű könyvét „Calculation" címmel? 1—0 I....«*I U A ii 4 1 i S^Dil ■ aH b ■ I A I * A4 %fiii hi Af ■111 A ■ i K A | EEaI .______i la MAGYAR SAKKVILÁG 29

Next