Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2015-01-01 / 1. szám
Tartalom Horváth József 2014 megnyitási újításai 2 Horváth Csaba: Helyett cserélt az első és az utolsó az orosz 4 szuperbajnokságon Szilágyi Péter Bányászati egyetemre járt, és a berlini védelemről írt 6 könyvet Oroszország új szuperbajnoka Benkő Pál Huszár a gyalogok ellen 7 Juhász Kristóf Kalandozó magyarok 8 Gara Anita „Hiszek egy párhuzamos világban" 12 Olimpiai bajnok Budapesten László Laura Mumus 14 Mini rangadók a 3. fordulóban Horváth József „Kicsi úgy kellett a válogatottnak, mint egy falat kenyér" 20 Galyas Miklós A kötés 22 Egy elnézés margójára 24 Mihók László A csendes lépések diszkrét bája 25 Horváth József „Aki engem le tud győzni, az nagymester lesz!" 26 Interjú dr. Eperjesi Lászlóval Hazai hírek 28 Bottlik Iván dr. Gergányi Frigyes Dr. Ébersz Kornél, a végjáték- és feladványszerző 30 Papp Mária Egy haladó konzervatív, aki megnyerte a békét 32 Pintér József Áldozattan 33 Gyarmati Péter Juriskobia (1937-2014) 34 Ányos László 57. WCCC - Sakkszerzemény Világkongresszus 35 Versenykiírások 36 Németh Zoltán Sakkozzatok! (141.) 37 Tempónyerés Mészáros András A figurák mozgásának korlátozása 38 Bognár Anna Sakkpalántáknak 40 Sakkolimpia Magyarországon? Tudják, hogy 1977-1980 között betiltották és egyenesen bűnös, hazárdjátéknak tartották Iránban a sakkot? A rákövetkező években a világversenyeken ha irániak ellen játszottunk, szinte előre be lehetett írni a magyar játékosoknak a pontot, annyira nem volt esélyük még a döntetlenre sem. A világ azóta nagyot változott. A decemberi győri 16 éven aluliak olimpiáján (melyről részletes beszámoló a következő számunkban jelenik meg) a hatodik helyre rangsorolt Irán végig harcban volt az aranyéremért, végül éppen a mi fiataljaink ütötték el őket az utolsó fordulóban. Ezzel a győzelemmel az ötödik helyre rangsorolt legerősebb csapatunk a papírformát megfejelve végül a negyedik helyen kötött ki (Irán pedig még így is előttünk végezve a dobogó alsó fokára ért). Örömteli volt továbbá az is, hogy fiataljaink összességében több élőt nyertek, mint amennyit vesztettek. Végre! Úgy tűnik, egy ilyen csapatmegmérettetésen kisebb a pszichés teher, mint az egyéni versenyeken. Mindenesetre bíztató ez az eredmény a jövőre nézve, joggal remélhetjük, hogy utánpótlásunk jó irányba tart. És öröm az is, hogy hosszú évek után végre Magyarországon is volt világverseny sakkozóknak. Divat szidni a politikát, és már elég régen voltak igazán jó sakkpolitikusaink, de most mégis azt hiszem, a regnáló sakkvezetőink jól teszik a dolgukat. Az utóbbi években végre újra pénz került a sakkba, és a játékosaink jó eredményekkel meg is hálálják a „törődést". Ez a 16 éven aluliak olimpiája pedig belépő lehet egy még ennél is komolyabb felnőtt olimpiához, amit minden sakkbarát évtizedek óta vár. Nagy dolog lenne, ami bizonyára nem kis pénzbe kerülne, de egy olyan befektetés lehet, ami óriási lökést adhat a hazai sakkozásnak. Talán hamarosan ez is elkövetkezik, amiben sokat segítene, ha sakkvezetőink a Nemzetközi Sakkszövetségben is hatékonyan tudnának lobbizni egy Magyarországon rendezendő sakkolimpiáért. „A nemzetközi sakkversenyek rendezése egyet jelent a nemzetközi kapcsolatok erősítésével, a nemzetközi kapcsolatok megerősítése pedig nagy mértékben hozzájárul Magyarország jó hírnevének emeléséhez" - idézte a Magyar Sakkvilág dr. Alföldy Béla országgyűlési képviselőt az 1927. áprilisi számában. Németh Zoltán felelős szerkesztő