Magyar Sakkvilág, 2015 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2015-07-01 / 7. szám
„Harchajlandóság99 Interjú Jevgenyij Boguszlavszkijjal A nemzetközi mester budapesti, hegyvidéki lakásában fogadott május közepén, még a zalakarosi verseny előtt, ám azért játszottam az egyetemi csapatban és az egyetemi bajnokságon. Matematikusi diplomát szereztem, később számítástechnikai területen dolgoztam programozóként. Kedves Zsenya! Nemrégiben együtt játszottunk az aschachi versenyen. Azóta eltelt pár hónap, és látom, hogy a naptár jubileumot mutat. Valóban. 1945. augusztus 1-jén születtem Leningrádban, idén töltöm be a hetvenet. Kérlek, beszélj a kezdetekről, mikor, kitől tanultál meg sakkozni? A lépéseket már 4 évesen ismertem, a szüleimmel sakkozgattunk néha. Ők egyáltalán nem voltak versenysakkozók. Komolyabban 10 éves koromban kezdtem el játszani, akkor léptem be a leningrádi úttörőházba. 300 jelölt közül 25-30 gyereket vettek fel. Szerencsém volt, bekerültem a legjobbak közé. Igor Zak híres edző „felvételizhetett". Az Albin-ellencsel egyik változata jött ki a szimultánpartinkban, amikor sötét huszárt visz be g1-en (1.d4 d5 2.c4 e5 3.dxe5 d4 4.e3 ab4+ 5.ad2 dxe3 6.ÍLxb4 exf2+ 7.&e2 gl£s+). A fel adatot - kis segítséggel - megoldottam, és felvettek. És kik foglalkoztak veled a későbbiekben? Az első edzőm Alekszandr Vasziljevics Cserepkov mester volt. Cserepkov később háromszor is megnyerte Leningrád bajnokságát (1967-ben, 1968-ban és 1982- ben), és 64 évesen (1984-ben) nemzetközi mester lett! Kikkel sakkoztál azokban az időkben? Gennagyij Sosonko is itt tanult, közülünk ő lett először mesterjelölt (később kiment Hollandiába). Aztán még Fajbiszovics és Blehcin is ott tanultak, mindketten nemzetközi mesterek lettek. A szovjet sakkiskola mindenképpen jó alapot adott. Hogyan haladtál a minősítési ranglétrán? 1960-ban és 1961-ben bejutottam a leningrádi ifjúsági döntőbe, akkoriban első osztályú játékos voltam. Később aztán továbbtanultam. Akkoriban ez volt az egyik módja, hogy a 19 éves életkorban esedékes sorkatonaságot kivédje az ember. 1973-ban már nem voltam annyira aktív. És a nagyok? Azért Leningrádban a 70-es években rengeteg nagy sztár sakkozott. A mi klubunkban játszott Korcsnoj, Szpasszkij, Furman, Furmant zseniális sakkozónak, kitűnő edzőnek tartom. Véleményem szerint ő csinált Karpovból világbajnokot. A csapat egyik főedzője Sosonko volt. Szpasszkij, Korcsnoj... Micsoda élmény lehetett őket látni! Ők többször snelleztek is a klubban. Szpasszkij mindig elegáns volt, kicsit talán tartózkodó. A húga, Irina, szovjet bajnoki címet szerzett. Borisz Vasziljevicsről talán kevesen tudják, hogy magasugrásban bajnok lett, és ő is a Leningrádi Tudományegyetemen tanult, először a matematika szakon, ám egy év után átment az újságíró szakra, ezt el is végezte. 1955-ben nyerte meg az ifjúsági világbajnokságot, ő volt akkoriban a világ legfiatalabb nagymestere. A leningrádiak között mintha Korcsnoj népszerűbb lett volna. Korcsnoj szívesen kártyázott, dohányzott, közvetlen embernek ismertem meg. Milyen visszhangja volt annak, hogy Korcsnoj az 1976 amszterdami verseny után nem tért vissza szülőhazájába, vagyis - az akkori terminológia szerint-disszidált? Korcsnojt a hazájában folyamatos nyomás alatt tartották, Karpov volt az igazi favorit. Amikor Viktor - hosszú idő után - mégis kimehetett külföldre versenyezni, kint is maradt. Hamarosan született a Szovjetunióban egy Korcsnoj tettét elítélő levél, amit - érdekes módon - hárman nem írtak alá a nagymesterek közül. Botvinnik igazából „hiúságból", mert nem akarta sokadikként szignózni. Bronstejnt valahogy nem „találták", Gulko meg az elvei miatt nem írta alá. Milyen orosz, szovjet sakkozókkal ápoltál barátságot? Talt csak felületesen ismertem, ám anynyit észrevettem, hogy kitűnő humora van. Ezt megtapasztalhattam az 1981- es Ivovi verseny záróünnepségén, ahol Flesch Jánosnak fordítottam, noha ő is jól beszélt oroszul. Tolmácsolásomat hallva Tál meg is jegyezte: „Érdekes, honnan találtak a magyarok olyan sakkozót, aki ennyire jól beszél oroszul?" Jóban vagyok Adrian Mihalcsisinnel, aki Karpov edzőpartnere (szekundánsa) is volt korábban, jelenleg a FIDE Edzőbizottságának vezetője. Néhány éve részt is vettem egy általa szervezett edzőmérkőzésen, ahol tapasztalt nemzetközi mesterek játszottak fiatal török hölgyekkel. Jó barátságban vagyok Viktor Karttal, a lvovi sakkiskola egyik főedzőjével és Kazimir Svarccal, az igazgatójával is. Térjünk vissza hozzád! Hogyan kerültél Magyarországra? Unokatestvérem, Jurij Boguszlavszkij jött először ide, a 70-es évek elején. Sajnos már lassan 10 éve, hogy meghalt, a Hajdúszoboszló csapatánál edzősködött, és Kábán játszott. Én 1974-ben és 1975- ben még csak turistaként jöttem ide. Aztán 1977-ben Debrecenbe kerültem, itt játszottam is a csapatbajnokságban. Körülbelül két év alatt tanultam meg magyarul. Amikor idejöttél Magyarországra, miben láttad a legnagyobb különbséget a magyar és az orosz (szovjet) sakkozás között? Óriási volt a különbség! Mi is a jó kifejezés? „Harchajlandóság'', vagy küzdőkedv, küzdőképesség? Nálunk, Leningrádban, mindenki, minden versenyen győzelemre játszott. Itt pedig, ahogy láttam, sokszor nyugodt, békés remipartik is születtek. A magyar vegyes mesterversenyeken jók voltak a körülmények, a játékosok jó hotelt, teljes ellátást kaptak, ugyanakkor a díjak nem voltak magasak. Mikor lettél mester? 1981-ben a PMSC versenyén teljesítettem a nagy normát, majd néhány hónappal később Veszprémben másodszor is sikerült elérnem a mesteri szintet. Ezen a versenyen rosszul indultam, aztán a hajrában majdnem 100 százalékot hoztam. És mikor lettél nemzetközi mester? 1987-ben. A Népsport 1987. november 12. számában Verőci Béla bácsi írt róla cikket, a címe „Boguszlavszkij sikere". Az 1987-es pozsegai FIDE VI. kategóriájú versenyt két bolgár nagymester, Szpiri-