Zádori János szerk.: Magyar Sion 1874. (Uj Magyar Sion 5. évfolyam)

I. Értekezések - Az idő mint szövetséges

. AZ IDŐ MINT SZÖVETSÉGES, alapot annál sikeresebben omoljon öszsze ami rajta épült. Ez az oka, hogy az egyház időnkint leszáll s fiai­nak üdvén akarván munkálkodni a földi rendben is, igazgatja az elferdített igazságot. Mert hiszen vétkesnek mondanók az orvost, aki a végtagok baját gyógyítani elmulasztaná, azon ürügy alatt, hogy a nemesebb ré­szek érintetlenek, mintha a baj tovább nem mehetne. Tehát szoros kötelmét teljesíti valahányszor oly észbeli, m­úló, földi életünkre vonatkozó viszonyokat is igazgat, melyekre nézve nem csak szétágaznak a vélemények, hanem veszélyes végletekbe is rohan századonkint a korszellem. Nem terület­bitorlás, nem hatalomterjesztés, nem zsarnokság ez, hanem hivatás; — vagy ha tetszik, ez a fej zsarnokoskodna a többi tagok felett, az élet zsarnoksága a halál felett, az igazság teljes uralma a té­vely felett. Csakhogy itt nehézségek forognak fen. Ugyanis midőn a természetfeletti dogmák körül határoz, mint­hogy isteniségének sugarai meszsze fénylenek, hajlan­dók az emberek fejet hajtani; mert észhaladó igazságok körül egyebet nem is tehet a korlátolt értelmű emberi­ség. De mihelyt azon szomszédos viszonyokra kiterjesz­kedik, melyekhez az igazságok érintkezése folytán szin­tén van joga, akkor kitámad a szeliditett rationalismus s határozottan vonakodik elismerni tekintélyét, azt h­ány­torgatva fel, hogy az egyház az égbe vezető utat szabá­lyozhatja, de nem a földit; mintha az égbe vezető út nem e földön lenne; mintha nem e földön szerezné meg magának a jogot, mennyre vagy pokolra egyaránt. Ka­tholikus hivőre nincs ugyan ebben nehézség, mert az igazságok legfőbb őre kimondotta, hogy nem csak a dogmákat kell hinni, hanem azon tanítást is, melyet nem dogma alakban ad elő a legfőbb tanító, s melyet a hittudósok mint általános igazságokat, dogmákból leho­zott következtetéseket vallanak. „Sapientibus catholicis baud satis esse, ut praefata Ecclesiae dogmata recipiant.

Next