Magyar Statisztikai Évkönyv, 1893 (1. Új folyam, Budapest, 1894)

ELŐSZÓ. A statisztikával s az állami és társadalmi feladatokkal hivatásszerűen foglal­kozó szakembereink, sőt általában a közügyek iránt érdeklődő mivelt közönség körében is, a­melynél utóbbi időben a statisztikai érzéknek örvendetes módon való terjedését tapasztalhatjuk, mind általánosabban és mind élénkebben nyilvánult az óhajtás oly sta­tisztikai kézikönyv leírására nézve, a­mely egyfelől a nagy részletességű statisztikai forrás­művek összes fő eredményeit, másrészről a statisztikai hivatal adatgyűjtésein kívül eső, akár a miniszteri jelentésekben, akár más hivatalos vagy nem hivatalos közleményekben található és a nagy­közönségre nézve alig hozzáférhető statisztikai adatokat is magá­ban foglalja s ily módon lehetőleg teljes képet nyújt társadalmi és állami életünk ös­­­szes közérdekű viszonyairól és pedig nemcsak a jelen állapotokat illetőleg, hanem, az összes fontosabb adatokat több évre visszamenőleg tartalmazván, a viszonyok alakulását és fejlődését is feltüntetve. A kereskedelemügyi, magy. kir. miniszter ur­­ Nagyméltósága ily közhasznú statisztikai kézikönyvet kívánt létesíteni, a­midőn a Magyar Statisztikai Évkönyvnek teljesen új alakban való szerkesztését rendelte el. Az eddigi Magyar Statisztikai Évkönyv ugyanis inkább csak névleg volt évkönyv, mert sem szerkesztési módjánál, sem tartal­mánál fogva e névnek és e név által kifejezett czélnak nem felelt meg , csupán a sta­tisztikai hivatal adatgyűjtéseit tartalmazta, korábbi évekre visszamenő, összehasonlító statisztikai anyagot csak igen kis mértékben foglalt magában és daczára ezen szűk kereteinek, még­sem egységesen, hanem 12 füzetben jelent meg, a füzetek egymástól füg­getlenül, különböző időben adattak ki, úgyhogy gyakran 2—3 év is eltelt, a míg egy évfolyam teljesen befejeztetett. Hiányát az utóbbi években némileg pótolta ugyan a magy. tud. Akadémia megbízásából és az országos m. kir. statisztikai hivatal támoga­tásával szerkesztett »Közgazdasági és Statisztikai Évkönyv«, de csak részben, minthogy az említett mű, mely különben is nem hivatalos jellegű, a közönséges statisztikai évkönyvek­nél tágabb feladattal bír s terjedelmes magyarázó szöveggel és bő nemzetközi statisztikai adatokkal lévén ellátva, a hazai statisztikai adatok közlésére nem fordíthat elég teret. A statisztikai kézikönyveknek fő kellékeit képezik : a világos felosztás, az adatok czélszerű csoportosítása és okszerű egymásutánja, kapcsolatban a kellő helyen alkalmazott százalékos és egyéb viszonyításokkal, hogy — a mint mondani szokás — »a számok úgyszólván maguktól beszéljenek«, — további kelléke a tömörség, minthogy csak tömör szerkezet mellett van biztosítva a könnyű áttekinthetőség és végül a teljesség, hogy a mű kis kézikönyv alakjában a társadalmi és állami életnek minden közérdekű mozza­natát felölelje. A­mi az új Magyar Statisztikai Évkönyv felosztását illeti, csekély módosítással és bővítéssel a Közgazdasági és Statisztikai Évkönyvben alkalmazott beosztást fogadtam el, a­mely teljesen megfelelőnek bizonyult s azon nagy előn­nyel is bír, hogy azt a magyar közönség már ismeri és ahhoz hozzá van szokva. Az Évkönyvnek ezen első szerkesz­tése alkalmával különösen arra helyeztem súlyt, hogy abban mennél messzebbre vissza­menő régi adatokat gyűjtsék össze. Ennélfogva a legtöbb tárgynál legalább egy évtized van felölelve, sok helyütt pedig, különösen oly adatoknál, a­melyek közkézen forgó sta­ W.; I*

Next