Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)

3,68 NAGYPÁLLI JUSTH ZSIGMOND Alakjai a tulind­ analízis által és a lehetőleg általános körülmények foly­tán, a­melyekbe helyezte őket, ember­­feletti nagyok lesznek. Georges Liauran, de Querne és Héléne nem emberek, többek ennél, típusok. Talán rendkívüli tudatosságából le­het kimagyarázni azt is, hogy nyel­vezete legtöbbször szokatlan, s néha keresettnek tűnik fel. Ennek oka ab­ban rejlik, hogy sokkal több «öntu­datlant» (unbewusste) fedezett föl, mint akárki más, s így annyi az ár­nyalata, hogy ezt egyszerűen a ren­­­des szótárral és megszokott irálylyal­­ tán ki se lehetne fejezni. Ennyit ez íróról, ki e tudomá­nyos század irodalmának legjellem­zőbb képviselője,minthogy a tapasztalat által magyaráz mindent, ezt átvivén az érzelmi oldalra, mely tényező a helyett, hogy elérte volna, újabb reliefet adott neki. Tudatossága által megtanított arra, hogy a szenvedés­nek nem hogy el kell élnie az élet iránt nyilatkozó akaratot, hanem hogy ellenkezőleg ebből kell mentenünk erőt az életre és a tettre.

Next