Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)
572 JUSTH ZSIGMOND azonban, hogy valamire megtanítaná. Regényeket folyton olvas, bár gyűlöli ez alacsony műfajt, mindezt ostoba udvarlóinak szokta mondani. A festészetben a praeraphaelistikus iskolát, a hollandi realistákat és az új pleinair iskola mestereit, Manet-t és Bastien Lepage-t szereti. Úgy öltözik, mint egy fiatal asszony, mint aki festi szemeit, amelyeknek pedig oly ártatlan kifejezése van. Mert tettben az, bár már mindenről gondolkozott. A szellemes asszony. Szellemesebb, mint bármely más társaságban lenne, természetesen szíve rovására, amely elfásult, tán megtört. De nagyon szellemes; salonja központja Páris értelmi kitűnőségeinek. Társalgásának alaphangjából nagyon kitetszik a bonapartista nevelés: könnyen siklik mindenen át, könnyen állapodik azonban meg. Az erkölcsről gyér fogalmai vannak, már két generátió elvesztette szeme elől. A tábornok, Mars és Vénus mindig jó barátok voltak, tehát a legjobb franczia katona. Ki már magas, a megtestesült erély, ellentmondást nem tűr. Szigorú katonáival szemben, nyers a társaságban. Az ívó. Üvegházi növény, mely a szabad természetről álmodik, a melyről sokat hallott, de a melyet tulajdonképen nem látott sohasem. Szükségképen innen kelletett a naturalista iskolának fakadnia, a melyben a fősúly a testre — azon tényezőre, a mely körül a világ forog — van fektetve. Ehhez aztán a legmagasabb fokú technika, a legszakadozottabb, a legszabatosabb s a mellett a leggeniálisabb irály. Soha még így festeni tollal nem tudtak, soha még így az érzékekhez nem írtak. Utálja társadalmi körét, a melynek egyéniségét köszöni, s a melyet mesterien, de talán túl sötéten fest. Ősei Balzac, Stendhal és Taine, de ezektől csak balkézre származik. Inkább az erkölcsök s a külső világra, mint az ember belső életére fekteti a súlyt, inkább érez, mint gondolkozik, inkább fest, mint bonczol, inkább megzavar, mint meggyőz. Typusa a modern sensibilis, ideges, vérszegény franczia társadalomnak. Fatalista, mint alakjai, kiket a külső körülmények tökéletesen elnyomnak. E társasággal igen sok összeköttetése van a colonie étrangére egy részének, a cosmopolita világnak. (Az északamerikai társaság képezi a másik részét, amelyről itt nem lesz szó, minthogy kis amerikai kört képeznek Páris közepén). E világot nagyrészben a napóleonidák csődítették ide, mikről a régi franczia nemesség semmit sem akart tudni, s igaz a nagy neveket és érmeket külföldről kellett importálni. Többnyire herczegek. Még szabadabb modor, mint a bonapartista világban. Jobban beszélnek (vagy legalább szebben) francziául, mint a párisiak, sokszor a XVIII. század irodalmi nyelvét nagyzolván , Páris nélkül élni nem tudnak. Alakok. Az orosz herczegné Sensitiv. Sohasem tudni, mit fog a következő perczben tenni, ő maga sem tudja, zseniális, minden nyelvet beszél, kitűnő zenész, kivált Cnopin-t és Schumann-t szereti. A klassikus művészetek iránt semmi fogékonysága. Kedvencz költői: Byron, Musset, Heine, Puskin. Bevallott kedvencz írója Turgenyev, de igazán Zolát szereti legjobban. Ha fiatal — a jeunesse dorée (mely itt is, mint mindenütt szereti a kaviárt) rajong érte, ha megöregszik művészetével ragadja el őket; salonja van, hol szellemét ünnepüli. A költőnő. Fiatal leány, egyenes nyílt tekintet, mindent tud, sohase süti le szemét, mindazonáltal ártatlan. Merész. A fiatal emberek átlagának fuleszes. Igen keresett czikke a szalonoknak, divatban van verseit jóknak, előadási modorát kitűnőnek találni. Fiatal emberek. A sportsman. Kitűnő lovas, még ki-