Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)

218 EGYVELEG, mossy «Magyar dalcsarnokát», melynek nem­csak költséges berendezését, de bemenet­díjait is ismerteti, vagy ha «a magyar nemzet tárgylagosságát tagadja azért, mert a fenyő­erdők iránt nem bír érdeklődéssel», vagy ha «Magyar konyha» czim alatt szidja a magyar pinczéreket azért, mert «ha sörös poharad üres, öt percz alatt hat pinczér jön kérdezni, nem kivánsz-e még egyet?» "Azt hisszük elég perczenkint 1­­5 pinczér!) De hát elég ebből ennyi. Mindezeket csak annak illustrálásául hoztuk fel, hogy «Vajda János újabb munkái» sem Vajda János költői reputatióját, sem a közönség bizalmát irodalmunk iránt emelni nem fogják, mert midőn 39 legelőkelőbb író felhivást intéz a nemzethez egy sokáig félre­ismert és nem eléggé méltányolt költő pár­tolására, ezt a költőt kedvezőbb világításban szerettük volna bemutatva látni. «Egy kis darab a nagy világból.» E czím alatt adott ki Harmath Lujza egy kötet elbeszélést. A birdló, bármennyire be­gombolja is magán a szigorú tárgyilagosság köpönyegét, mégis csak «enyhítő körülmény»­­nek veszi, ha valamely irodalmi mű nőt vall szerzőül. De midőn azt tapasztaljuk, hogy elbeszélő irodalmunk ma­holnap egészen női kezekre kerül, nincs okunk csupa gyöngéd­ségből a gyöngeség előtt szemet hunyni. Néhány év óta kezdjük megszokni, hogy a szépirodalmi lapokban a női írók túlsúlyra vergődnek, női írókat választanak be irodalmi társaságokba, női íróktól adnak elő színdara­bokat a színházakban, női írókat mutatnak be a külföld előtt, mint a hazai irodalom leg­­hivatottabb képviselőit. Nos hát, mi nem ta­gadjuk, hogy mindez már túlmegy az udvari­asság határán. Elvégre is nézzük sorra mind­azt, amit annyira ünnepelt női íróink évek óta produkáltak és ha elfogulatlanok maradunk, úgy fogjuk találni, hogy e művek legnagyobb részét nem belső értékük szerint becsüljük meg, hanem azért, mert érdekesnek tartjuk figyelemmel kisérni, hogy bánik a tollal az a kéz, melynek rendesen csak kedves ortográfiái hibáit szoktuk csodálni. Harmath Lujza úrnő könyvét is ezzel az elnéző hangulattal vettük kezünkbe és mikor elolvastuk, rájöttünk, hogy az elnézés a legszebb férfiúi erények egyike. Enélkül most komoly redőkbe kellene vonnunk homlokunkat, és megróvni a conceptió hibáit, a szűk látkört stb.; így pedig nyájasan írhat­juk meg, hogy Harmath Lujza egész bátran helyet foglalhat többi női íróink között. Zola Emil «Germinal» czímű két kötetes regénye megjelent Adorján Sándor fordításá­ban. Zola ezen művében a szoczializmus pro­blémájával foglalkozik és a munkások életét.. . viszontagságait és­­ álmait oly természetes hűséggel és a nagy emberi eszmék iránt való­­oly melegséggel és költői felfogással írja le, hogy a «Germinal» nemcsak mint regény,, de mint szocziálfilozófiai mű is kiváló helyet foglal el a világirodalomban. Hatását legjob­ban bizonyítja az a vád, hogy Zola ezen regényével támasztotta és szította volna a közelmúlt belga s­unkáslázadást. A fordító nagy munkát végzett, csak azt sajnáljuk, hogy a hírlapirodalom­i gyors munkája közben gyak­ran kénytelen volt a fordítást elnagyolni. Sok csiszolni való volna még e fordításon, sok idegenszerűséget kellene megjavítani, hogy teljesen élvezhető legyen. A két kötet ára 4 frt. Dr. Kohut Adolf Drezdában élő író hazánkfia már régen foglalkozik azzal, hogy jelesebb magyar íróinkat a külföldnek bemu­tassa. Újabban «Aus dem Reiche der Karpathen« czím alatt egy önálló kötetet írt, melyben hazánk társadalmi, irodalmi, sőt politikai vi­szonyait is ismerteti. Mindenben igyekezik hűségesen, túlzás nélkül, de terjedelmesen bemutatni hazánkról azon adatokat, melyek Németországban figyelemre számíthatnak és ha fordulnak is elő a kötetben olyan tévedé­sek, mint pl. hogy «Arany János Nagy-Kőrösön született« azért egészben véve örvendetes, hogy külföldön hazánk viszonyai végre oly com­­mentatorra találtak, kinek látköre tovább ter­jed a «Jogászén, Juhászén und Kanaszen» ismereteinél. A­ki tapasztalta, mily keveset tudnak még mindig külföldön Magyarország­ról, hálával fog viselkedni Dr. Kohut törek­vései iránt és fáradozásait a legmelegebb elismeréssel fogja kisérni. A művet melegen ajánljuk­­. olvasóink figyelmébe. «Eszmék és nézetek» czím alatt Kubo­­vich Gáspár 120 eddig teljesen ismeretlen költeményeit adja ki, melyekről az «előfizetési felhívás»-ban úgy nyilatkozik, hogy «oly ér­zelmek istápolását czélozza, melyek fejlesztése szükséges ahhoz, hogy az ember lelkes hazafi s boldogító házasfél lehessen és legyen». Hazánk ismeretlen költője tehát nem elégszik meg azzal, hogy az ő «eszméinek és nézeteinek» olvasói boldogili házasfelek lehessenek, de meg­akarja tanítani őket arra is, hogy legyenek. Ehhez pedig, mint ugyancsak maga az isme­retlen költő mondja: «szükséges a lelkesedés bizonyos neme és foka», mert «a lelkesedés fokozója az erőnek». Mi ugyan nem foglal­kozhatunk a «boldogító házasfelek erejének fokozásával», sőt a versírást nem is igen tart­juk alkalmasnak ezen probléma megoldására, de collegiális kötelességet vélünk teljesíteni­.

Next