Magyar Salon, 6. kötet (4. évfolyam, 1886-1887/1)
218 EGYVELEG, mossy «Magyar dalcsarnokát», melynek nemcsak költséges berendezését, de bemenetdíjait is ismerteti, vagy ha «a magyar nemzet tárgylagosságát tagadja azért, mert a fenyőerdők iránt nem bír érdeklődéssel», vagy ha «Magyar konyha» czim alatt szidja a magyar pinczéreket azért, mert «ha sörös poharad üres, öt percz alatt hat pinczér jön kérdezni, nem kivánsz-e még egyet?» "Azt hisszük elég perczenkint 15 pinczér!) De hát elég ebből ennyi. Mindezeket csak annak illustrálásául hoztuk fel, hogy «Vajda János újabb munkái» sem Vajda János költői reputatióját, sem a közönség bizalmát irodalmunk iránt emelni nem fogják, mert midőn 39 legelőkelőbb író felhivást intéz a nemzethez egy sokáig félreismert és nem eléggé méltányolt költő pártolására, ezt a költőt kedvezőbb világításban szerettük volna bemutatva látni. «Egy kis darab a nagy világból.» E czím alatt adott ki Harmath Lujza egy kötet elbeszélést. A birdló, bármennyire begombolja is magán a szigorú tárgyilagosság köpönyegét, mégis csak «enyhítő körülmény»nek veszi, ha valamely irodalmi mű nőt vall szerzőül. De midőn azt tapasztaljuk, hogy elbeszélő irodalmunk maholnap egészen női kezekre kerül, nincs okunk csupa gyöngédségből a gyöngeség előtt szemet hunyni. Néhány év óta kezdjük megszokni, hogy a szépirodalmi lapokban a női írók túlsúlyra vergődnek, női írókat választanak be irodalmi társaságokba, női íróktól adnak elő színdarabokat a színházakban, női írókat mutatnak be a külföld előtt, mint a hazai irodalom leghivatottabb képviselőit. Nos hát, mi nem tagadjuk, hogy mindez már túlmegy az udvariasság határán. Elvégre is nézzük sorra mindazt, amit annyira ünnepelt női íróink évek óta produkáltak és ha elfogulatlanok maradunk, úgy fogjuk találni, hogy e művek legnagyobb részét nem belső értékük szerint becsüljük meg, hanem azért, mert érdekesnek tartjuk figyelemmel kisérni, hogy bánik a tollal az a kéz, melynek rendesen csak kedves ortográfiái hibáit szoktuk csodálni. Harmath Lujza úrnő könyvét is ezzel az elnéző hangulattal vettük kezünkbe és mikor elolvastuk, rájöttünk, hogy az elnézés a legszebb férfiúi erények egyike. Enélkül most komoly redőkbe kellene vonnunk homlokunkat, és megróvni a conceptió hibáit, a szűk látkört stb.; így pedig nyájasan írhatjuk meg, hogy Harmath Lujza egész bátran helyet foglalhat többi női íróink között. Zola Emil «Germinal» czímű két kötetes regénye megjelent Adorján Sándor fordításában. Zola ezen művében a szoczializmus problémájával foglalkozik és a munkások életét.. . viszontagságait és álmait oly természetes hűséggel és a nagy emberi eszmék iránt valóoly melegséggel és költői felfogással írja le, hogy a «Germinal» nemcsak mint regény,, de mint szocziálfilozófiai mű is kiváló helyet foglal el a világirodalomban. Hatását legjobban bizonyítja az a vád, hogy Zola ezen regényével támasztotta és szította volna a közelmúlt belga sunkáslázadást. A fordító nagy munkát végzett, csak azt sajnáljuk, hogy a hírlapirodalomi gyors munkája közben gyakran kénytelen volt a fordítást elnagyolni. Sok csiszolni való volna még e fordításon, sok idegenszerűséget kellene megjavítani, hogy teljesen élvezhető legyen. A két kötet ára 4 frt. Dr. Kohut Adolf Drezdában élő író hazánkfia már régen foglalkozik azzal, hogy jelesebb magyar íróinkat a külföldnek bemutassa. Újabban «Aus dem Reiche der Karpathen« czím alatt egy önálló kötetet írt, melyben hazánk társadalmi, irodalmi, sőt politikai viszonyait is ismerteti. Mindenben igyekezik hűségesen, túlzás nélkül, de terjedelmesen bemutatni hazánkról azon adatokat, melyek Németországban figyelemre számíthatnak és ha fordulnak is elő a kötetben olyan tévedések, mint pl. hogy «Arany János Nagy-Kőrösön született« azért egészben véve örvendetes, hogy külföldön hazánk viszonyai végre oly commentatorra találtak, kinek látköre tovább terjed a «Jogászén, Juhászén und Kanaszen» ismereteinél. Aki tapasztalta, mily keveset tudnak még mindig külföldön Magyarországról, hálával fog viselkedni Dr. Kohut törekvései iránt és fáradozásait a legmelegebb elismeréssel fogja kisérni. A művet melegen ajánljuk. olvasóink figyelmébe. «Eszmék és nézetek» czím alatt Kubovich Gáspár 120 eddig teljesen ismeretlen költeményeit adja ki, melyekről az «előfizetési felhívás»-ban úgy nyilatkozik, hogy «oly érzelmek istápolását czélozza, melyek fejlesztése szükséges ahhoz, hogy az ember lelkes hazafi s boldogító házasfél lehessen és legyen». Hazánk ismeretlen költője tehát nem elégszik meg azzal, hogy az ő «eszméinek és nézeteinek» olvasói boldogili házasfelek lehessenek, de megakarja tanítani őket arra is, hogy legyenek. Ehhez pedig, mint ugyancsak maga az ismeretlen költő mondja: «szükséges a lelkesedés bizonyos neme és foka», mert «a lelkesedés fokozója az erőnek». Mi ugyan nem foglalkozhatunk a «boldogító házasfelek erejének fokozásával», sőt a versírást nem is igen tartjuk alkalmasnak ezen probléma megoldására, de collegiális kötelességet vélünk teljesíteni.