Magyar Salon, 9. kötet (5. évfolyam, 1887-1888/2)
A SAHARÁBAN. (naplótöredék.) Irta gróf Vay Péter. A nap már meglehetősen magasan volt, mikor az el-aghonti Cercle-Militair előtt lovainkra ültünk, utunkat a sivatagba folytatandók. A tisztek már mind együtt voltak, hogy szerencsét kívánjanak vállalatunkhoz, — mindegyik más-más hasznos tanácscsal szolgálva a hosszú útra — aztán még pár utasítás a vezetőnek — a podgyászt megvizsgálva — felültünk nyergeinkbe, mi első perezre épen nem kényelmes nekünk, kik angol nyergekhez vagyunk szokva. Előlhátul óriási magas kápa, ami kivált ha a lovak ágaskodnak,kellemetlen, — aztán túlságosan rövid hatalmas vas kengyelek; — hozzá pár tarisznya, melyek a nyergekre és lovak nyakára voltak akasztva és az ember térdeit folyton feszélyezték. Daczára ezen kalamitásnak pokróczainkkal és burnusunkkal — a menynyire a helyzet megengedte — kényelmes üléseket rögtönöztünk. Végre valamennyien lóháton és öszvéren, az oázis összes kiváncsi szemeitől kisérve, elindultunk. A parancsnok és a tisztek egész El-Aghonat határáig lovagoltak, ott aztán szívélyes búcsút véve, neki indul(Utánnyomás tilos.) tunk Ni-Zab-nak. A Dunák tetejére érve megálltunk, hogy még egyszer gyönyörködjünk a nagyszerű táj varázsában. A Sahara, teljes kietlenségében terült el lábaink alatt; közvetlen előttünk a smaragd zöld oázis — hatalmas pálma-erdejétől körülvéve — miknek lombos koronáin csak a mecset hófehér minaretje emelkedett ki. Azon túl aztán semmi, csak homok ameddig a szem lát. Még soká maradtunk volna elmerülve e nagyszerű képbe, ha vezetőnk nem figyelmeztet a nagy távolságra, mit még meg kellett tennünk, hogy éjjeli tanyára akadjunk. A lovak csülkig süppedtek az izzó homokba, mit a szél itt rendetlen hullámokban hordott össze; az összes vegetatio egy pár kiszáradt ^//v,minek fonnyadt sárga levelei letarolva zsugorodnak össze a forró fövényen. A hőség tűrhetetlenné kezdett válni, hozzá a sűrű, tikkadt levegőt egy kis szellő se hűsítette, a nap mint tűzgolyó sütött a szürkés égboltról, narancssárga udvart festve maga körül. Burnusaink és fegyvereink mind nehezebbé-nehezebbé váltak vállainkon, és hozzá a kényelmetlenülés, a nagy kengyelek