Magyar Szalon, 16. kötet (9. évfolyam, 1891-1892/1)
Tartalomjegyzék
EGY MŰVÉSZNŐ 293 Azóta a népszínházban játszik, a női művészetnek azzal a törhetetlen ambíciójával dolgozza fel szerepeit, melyet mi férfiak csak elképzelni, de utánozni nem tudunk. Játszotta Helénát, megalakította Postás Milka szerepét, föllép népszínművekben. A közönség pedig minden fellépése alkalmával zsúfolásig tölti meg a házat, és az élvezetet, amelyet művészi alakításaiban talál, harsogó tapssal nyugtázza. És ha egynéhányan egyelőre még néma passzivitással tüntetnek a művésznő ellen, azt nem szabad túlságos tragikusan vennie. Vannak még emberek, akik nem tudnak megbékülni azzal a gondolattal, hogy egy színésznő (egy Operette primadonna!) a színpadon kívül megszűnhessen színésznő lenni és hogy egy asszony jobban szerethesse a pogácsaarcú kisfiát, mint a gyémántokat. Ezt nem szabad túlságos komolyan vennie, mert művészi geniejének érzetében tudhatja, hogy miért az övé a jövő. H. Krecsányi elhozta a színészek Mekkájának kapuja elé, a budai arénába. A fővárosi sajtó foglalkozni kezdett Kopácsy Juliskával, Evva pedig nem lett volna a szerencséskezű Evva, ha át nem hozta volna az alagúton a népszínházba. Egy fényes sikerű vendégjáték után, mint szerződött tag vonult az ország első operetteszínháza lámpái elé. Kopácsy: «Titkos csók.» Kopácsy : »Eleven ördög.» Kopácsy: « Madarász.»