Magyar Szalon, 17. kötet (9. évfolyam, 1891-1892/2)
Tartalomjegyzék
6a8 2. A baktériumok formái és életjelenségei. A baktériumok kivétel nélkül mikroskopi kicsinységű lények, sőt nagy részük csakis a legerősebb nagyítás mellett vehető észre; valamennyien egysejtűek, külső burokkal rendesen el vannak látva, ellenben sejtmagnak a jelenléte még ekkoráig nem volt kimutatható, a szerves lények között általában a fejlettség legalsóbb fokán állanak. Bár általában a növényországba szokás őket számítani, bizonyos tekintetekben mégis a legalsóbb fejlettségű állatokra is emlékeztetnek. A növények között az oszló moszatokhoz — diatomaceae — állanak ugyan legközelebb, amelyektől csakis a chlorophyll hiánya által térnek el lényegesebben, aminek folytán a légköri levegő szénsavának szénenyét testük felépítése czéljából leválasztani képesek nem lévén, a chlorophylltalan növények azaz a gombák közé szokás őket oszlógombák , schyzomycetes nevezet alatt számítani ; ezen elnevezés egyúttal jellegző szaporodásmódjukat is kifejezi, ami egyszerű kettéválás, kettészakadás által megy végbe. De mielőtt életjelenségeikkel foglalkoznánk, alaki viszonyaikat kell kissé közelebbről szemügyre vennünk. Az alak szempontjából a növényvilág egyetlenegy csoportjánál sem találunk oly csekély változatosságot, mint itt, ami bizonyára oda vezethető vissza, hogy rendkívüli kicsinységük folytán csak körvonalaikat tudjuk még a legjobb segédeszközökkel is megkülönböztetni: 1. a gömbalakok — kokkusok — 2. a pálizika-alakok, 3. a fonalalakok és 4. a csavaralakok. A kokkusok gömb- vagy ellipsoid alakúak, nagyságuk O'OO6—0'012 mm. között ingadozik ; a kisebb formákat mikrokokkusoknak a nagyobbakat makrokokkusoknak is szokták nevezni. Ha a kettéválás a térnek csupán egy irányában következik be, s a sejtek kisebbnagyobb számban egymással szoros kapcsolatban maradnak, hosszabb vagy rövidebb lánczok jönnek létre, a mely alakot Streptokokkus — lánczkokkus — névvel szokás jelölni s a mely számos moszatnál is észlelhető. A kokkusok azonban a térnek két sőt három irányában is kettéválhatnak anélkül, hogy összefüggésük megszűnnék. Kokkus formája van például a himlő, a geny stb. baktériumának. A pálczika-alakok szintén szerfölött ingadozó nagyságú, hengeres sejtekből állanak; a rövidebb pálczikákat általában baktérium, a hosszabbakat pedig bacillus névvel szokás jelölni. Pálczika alakja van pl. a typhus, a tuberculosis, a tüdőgyuladás, a lépfene, a diphteritis, a takonykor stb. baktériumának. Ha a pálczikák hosszirányban nagyobb számban sorakozódnak egymás mellé, az esetben a fonal-alak, illetőleg csavar-alak jön létre. A fonalak gyakran teljesen egyszeműeknek látszanak, mintha egyetlenegy sejt alkotná csupán, amint azonban jódoldattal kezeljük, az egyes egymás mellé sorakozott hoszszúkás sejtek válaszfalai tisztán kivehetőkké válnak. Rendszerint csak egyféle pálczika tesz egy-egy ilyen pálczikakolóniát össze, bár kivételesen szorosabb értelemben vett bacillusok, baktériumok és kokkusok együttesen is fordulhatnak elő. Fonalbaktérium pl. a vízvezetékekben gyakran fellépő és sok bajt okozó kútfonal, a fogszú gombája stb. A csavaralak — spirobakteriumok — nevezete alatt többé-kevésbbé dugaszkúzószerűleg csavart egyes alakokat, pálczikákat, vagy nagyobb halmazokat, fonalakat szokás érteni. Ide tartozik a cholera spirillum, az ismétlődő typhus organismusa stb. Fel kell végre még említeni a tulajdonképeni Zoogloea-alakot, mely az által jön létre, hogy számos egymás mellé lazán elhelyezkedett hasadó gomba individuum kocsonyaszerű tömeggé alakul át, melyek együttesen gyakran igen jelentékeny nagyságú nyálkavagy kocsonya-tömeget képeznek. A legismeretesebb idetartozó alakok egyike a most már ritkább, de azelőtt a czukorgyárakban nagyon rettegett Leuconostoe mesenterioides — békaporonty gomba — mely nevét a békaporontyhoz való hasonlatossága után nyerte. Mindaddig, amíg a baktériumok a rájuk nézve kedvező körülmények között vannak, növekedésük és szaporodásuk gyorsan megy végbe. A növekedés azonban az összes egye s sejtű lényeknél nagyon korlátolt, s így ha egy baktérium egy bizonyos, nagyon kevéssé ingadozó nagyságot elért, a kettéválás következik be nála. Ez azzal veszi kezdetét, hogy a sejt közepén lassanként mindinkább tisztábban kivehető választófal lép föl; ezzel egyidejűleg fokozatosan előhaladó befűződés következik be, miáltal, pl. a kokkusok, azon sajátos zsemlyealakot veszik föl, melyben Diplokokkusoknak szokás őket nevezni, míg végre az eredeti sejt két leánysejtre esik szét. Ez individuumnak mindegyike — legyenek azok akár egyszerű kokkusok, pálczikák, csavarok vagy fonalakká, csomókká, táblákká egyesült baktériumok — ismét bizonyos nagyságig növekedik, hogy újra ketté oszolhassák. E szaporodás a különböző fajok és a külső körülmények szerint lassabban vagy gyorsabban megy végbe, kedvező hőmérséklet és a nekik megfelelő tápanyagok bőséges jelenléte mellett a növekedés bámulatosan gyors s a szaporodás oly hihetetlen gyorsasággal megy végbe, mint ahogy azt semmiféle más lényeknél nem találjuk. Kedvező körülmények között egyes baktériumok 30 perczenként, sőt némelyek még rövidebb időközönként kettéhasadhatnak s a kettéválás útján létrejött új alakok ugyanezen gyorsasággal szaporodnak tovább, úgy hogy egyetlenegy baktériumból egy óra alatt 4, két óra alatt 16, három óra alatt 64 s igy fokozatosan előhaladva, 24 óra S. F.