Magyar Szalon, 19. kötet (10. évfolyam, 1892-1893/2)

Tartalomjegyzék

543 JUSTH ZSIGMOND 544 Ebben talán vallásának sarkalatos hibája, hisz végre is csak élni születtünk, s csak az érdemli a boldogságot, ki élni tudott. Azonban ép e pesszimisztikus világnéze­tével Buddha egész fajának világnézetét foglalja össze, s fejezi ki evolváltabb for­mában. — Az az igaz brahmán, — mondja ké­sőbb, — ki jó és alázatos szívű. És eljut a tökéletes Nirvánára, a vágytalanság leg­nagyobb fokára. Ekkor elmegy Benarésbe s ott igéit élő­szóval hirdeti. Elmagyarázza, hogy melyik az az út, a mely az érzéki élet és az aszke­­tizmus között halad, s igy az igaz ösvény, mert a nyugalomra, a megismerésre, s végül az érzéki szenvedés tökéletes legyőzésére, a Nirvánára vezet. Ekkor állapítja meg doktrí­nájának négy alaptételét is: I. minden lény, mely megszületett, meg­ért a szenvedésre; II. minden szenvedés szülőoka az érzéki­ség (raga), a vágyak három elágazása: érzéki gyönyörök, gazdagság, s ragaszkodás a léthez; III. a vágyak megszűnése együtt jár az érzékiség megszűnésével is. IV. és erre a következő nyolc­ törvény megtartásával lehet jutni: 1. helyes világnéz­et, 2. helyes elhatározás, 3. igaz szó, 4. igaz tett, 5. igaz szeretet, 6. igaz gyakorlatok, 7. igaz gondolkodás, 8. igaz konczentráczió útján. Az élet ezer szenvedésből áll. A születés szenvedésből áll, a rombadőlés, a pusztulás, betegség, emberektől, tárgyaktól való elválás, vágyaink be nem töltése, szomjúság, éhség, minden csak a szenvedés különböző formája. Benarésből Gautemala ismét Buddha-Gayába tér. Itt számosakat megtérít vallására. Itt tartja híres prédikáczióját, a­melyben az egész létet lángokhoz hasonlítja, s azt tanítja, hogy a helyes élet a vágyak tűzlángjainak kioltásában áll. Ez időben aztán megalakul az első budd­hista szerzetes­rend, itt Benarés tájékán. Gautemala 46 évig tanít s végre Krisna­­gában nyolczvan mértföldnyire születése helyétől meghal. A legendák szerint utolsó szavai ezek voltak : — Minden létező megért az elmúlásra, születés s a pusztulás a dolgok természeté­ből folyik. A megszűnés az egyetlen igaz boldogság. A buddhizmus Indiában nem birt gyökeret verni, ma már csak Ceylon szigetén vannak a nagy Gautemala-nak követői. E vallás mai hazája: Tibet, China és Japán. * Igen érdekes, hogy az angol írók s így maga Monier is, nem akarják a buddhizmust vallásnak elismerni, minthogy Buddha a túl­­világi életről soha semmit sem mondott, erkölcsi tanai meg csak a jelen életre vonat­koznak, s hatnak ki. Minthogy a teremtő létezéséről nem beszélt, igen természetesen a halhatatlanság tanát sem taníthatta. Azt veti még az angol puritán tudós Buddha szemére, hogy sem papjai, sem imái nin­csenek. De hisz tán épen ez ennek a mély­séges vallásnak a rokonszenves oldala. Az igazi buddhista nem azért imádkozik, hogy kérjen valamit, hanem azért, hogy szel­lemét, érzésvilágát magasabb régiókba emelje. Inkább erkölcsi tanokból, mint vallási dogmákból áll a buddhizmus. De mit von ez le értékéből ? Az angol írók, kik puritán, kissé rideg s eléggé rationalista vallásukra állva, a budd­hizmus felett pálczát törnek, két tévedésbe esnek: az egyik az, hogy konvenczióik bástyafala mögül néznek le e tanokra, a má­sik, hogy nem azt tekintik, mi volt, mi­dőn Gautemala megalapította, de mivé lett huszonhárom évszázad leforgása alatt, azon primitív vagy a tradicziókban megcsontoso­dott népeknél, a­melyeknél még ma is vi­rágzik. Hisz ép oly hibás, téves dolog lenne a Jézus Krisztus tanait az után ítélni meg, hogy milyen formát nyert az inquiziczió idejében Spanyolországban, vagy a modern józan Britannia puritán templomaiban. What­ever Lord, we lend to Thee Retaig a phomandfold will be Therefore we gladly lend to Thee Who gives us all. (Bármit adunk, Uram, neked, Százszorosan megfizeted, Örömmel kölcsönzünk tehát, Néked, ki mindent ad.) Íme, mivé lett a keresztény vallás Angol­országban. Ez «business» (adásvevés, üzlet), ennek nincs más neve. Ennél határozottab­ban, jobban szeretem annak a buddhistának vallását, ki a kalkuttai püspök kérdésére, miért imádkozik, mit kér ? azt felelte : semmit. S kihez? — Senkihez, — volt a felelet. A püspök ezen szörnyen megbotránkozott. Pedig ez csak azt mutatta, hogy a buddhista egy pár perczre felül akart a reális életen

Next