Magyar Szalon, 20. kötet (11. évfolyam, 1893-1894/1)

Tartalomjegyzék

925 .TÓKAI REGÉNYEI A KÜLFÖLDÖN 926 azonban csak akkor vesz óriási lendületet, mikor Wall­­ner Ferencz, a róla elnevezett berlini színház tulaj­donosa, a Szerelem bolondjai (Die Narren der Liebe) szépségeinek hatása alatt Janke berlini könyvkiadó figyelmét felhívja Jókainak regényeire, melyek ezután tényleg Janke kiadásában jelennek meg s csaknem az utolsó könyvig sorra kerülnek. Mikor ezek a Janke-féle kiadások megindulnak, tűnik csak ki igazán, milyen hatást képes gyakorolni Jókai a közönségre regényeivel. A kőszívű ember fiai (Der Mann mit den steinernen Herzen) csakhamar 3 kiadást, a Névtelen kastély (Das namenlose Schloss) 3 kiadás*, a Szegény gazdagok (Die armen Reichen) 4 k., a Sze­relem bolondjai (Die Narren der Liebe) 3 k., A kik két­szer halnak meg (Die Zweimal sterben) 2 k., A kik csak egyszer szeretnek (Die nur einmal lieben) 4 k., A fekete gyémántok (Die schwarze Diamanten) 5 k., Az élet ko­médiásai (Die Komödianten des Lebens) 3 k., Az arany­ember (Ein Goldmensch) öt kiadást ért s e kiadások a mai napig bizonyára még emelkedtek. Jókainak úgyszólván valamennyi regényét fel kellene említenünk, ha a német nyelven megjelent Jókai-regé­­nyek sorozatát ki akarnók meríteni. E helyett azonban csak néhányat említünk még meg. Boroszlóban jelent meg 1885-ben a Minden poklokon keresztül (Durch alle Höllen) Jókai arczképéve, a Negyven év visszhangja (Die Zonen des Geistes), melyhez az ismeretlen fordító Jókai életrajzát csatolta és a Czigánybáró (Der Zigeuntz­­baron und andere Novellen), amely több kiadást ért. Pozsonyban és Lipcsében látott napvilágot egyidejűleg 1880-ban a Rab-Ráby, melyhez Jankó János készített illusztrácziókat, Drezdában és Lipcsében Az utolsó budai pasa (Der letzte Pascha von Ofen), Berlinben a Mégis mozog a föld (Wir bewegen die Erde!) és a Szomorú napok (Traurige Tage) s különböző helyeken több re­gény, elbeszélés, rajz és színdarab. A német, nemzetközi nyelv lévén, mi sem természe­tesebb, mint hogy Jókai regényei e réven csakhamar az egész világ olvasóközönségének közös kincsévé váltak. A közvetítés háladatos munkájára többnyire olyanok vállalkoztak, kik a nagy író honfitársai voltak vagy Magyarország iránt politikai vagy más szempontból meleg rokonszenvet éreztek. Francziaországban azonban nagyon nehezen ment Jókai népszerűsítése. Ezelőtt tíz évvel Révai Mór buda­pesti könyvkiadó és egy Glasner nevű párisi honfi­társunk járt közre Madame Adam-nál, hogy Jókai regényeinek Francziaországgal való megismertetésében támogatásukra legyen. Madame Adam előzékenyen meg is ígérte közreműködését s lapjában a Nouvelle Revue-ben ki is adott egy Jókai-elbeszélést, sőt ugyan­akkor a Figaro mellékletén is megjelentetett egy hosz­­szabb elbeszélést Jókaitól, a kísérlet mindazáltal hajó­törést szenvedett. Révai és Glasner ekkor a két leg­előkelőbb franczia kiadóval, Hachettetel és Charpentierreel lépett érintkezésbe, hogy valamelyiket a Jókai franczia kiadásának megnyerjék. Az ajánlatot azonban egyik sem fogadta el, azzal az indokolással, hogy Jókai műveit csak úgy lehet a franczia körökkel megismer­tetni, ha ő előbb Párisba jön s néhány évig ott él s az előkelő körökkel érintkezésbe lép, mint azt Turgenjev tette. Mentségül hozták fel, hogy a francziák Shakespere­­rel sem igen tudtak megbarátkozni s hogy Goethétől Fauston és Werther­en kívül mi sem jelent meg fran­czia nyelven. Mikor a párisi kiadók ezt a válaszát itthon Jókaival közölték, a nagy író összes felelete az volt, hogy miután ő Párisban is csak egyszer ebédelhetne napjá­ban s akkor se többet egy falat húsnál legkisebb vá­gyódása sincs ily czélból Párisban élni. Mindezek daczára a koszorús író több regénye jelent meg francziául, sőt egyet, Az új földesur­ít (Le nouveau Seigneur), melyet Mile H. Heinecke fordított németből, épen Hachette és társa adott ki 1886-ban. Jókainak egy másik regényét A kőszívű ember fiait (Les fils de l’homme au coeur de pierre) már előbb, 1879-ben lefordította de Gerande Antónia, ki a művet Tisza Kálmánnénak ajánlotta s rövid, de lelkes előszó­val látta el. A regény 1880-ban jelent meg Párisban Ollendorf kiadásában. A harmadik regényt, mely franczia nyelven jelent meg, Ulbach Lajos, a jeles költő fordította le német fordí­tás nyomán Le tapis vert (Szabadság a hó alatt) czím­­mel, mely szintén 1880-ban jelent meg s két kiadást ért. Ulbach az előszóban hangulatos megemlékezést ír Jókairól s panaszkodik, hogy a németek egészen le­foglalták, a francziák pedig sem nem igen tudnak, sem nem igen szeretnek németül olvasni s igy Jókait nem igen élvezhetik. Horn Ernesztin, a volt államtitkár leánya fordította le Jókai negyedik regényét A sárga rózsa-t (La rose jaune), mely szintén a 80-as években jelent meg Párisban. Sokkal melegebb érdeklődéssel és nagyobb lelkese­déssel találkoztak Jókai regényei Angolországban és Amerikában. Amott azonban inkább az író nagyságát, tehetségének fényes nyilvánulásait csodálták, a­mi re­gényeinek hallatlan drágaságában nyert kifejezést, emitt pedig a vonzó, érdekes olvasmányokat kedvelték meg, a­mit legjobban bizonyít az, hogy Jókai regényeiből Amerikában népies kiadásokat rendeztek, melyeket 10—20 centjével vesztegettek. Hogy Angolországban milyen drágán adták a Jókai regényeit, arról legmeg­győzőbb bizonyítékot szolgáltatott Jókainak egy isme­rőse, ki Londonban járván, valamelyik kirakatban Jókai egy regényét fedezte fel angol fordításban. Csupa kí­váncsiságból, hogy mi az ára a regénynek, bement az üzletbe s megvételre kérte a könyvet. Csaknem elhalt azonban, mikor a könyvárus másfél fontot, 18 forintot, kért a regényért. E nagy árak daczára Jókai művei meglehetősen el vannak terjedve Angolországban, Jókairól pedig az angol lapok időnként a magasztalás olyan ékes hang­ján nyilatkoztak, ahogy Kossuth óta egyetlen magyar kiválóságról sem. Hogy a dicsőítő nyilatkozatok közül csak egyet közöljünk, álljanak itt Charles Sealsfild-nek­nek a Magyar nabob-ról írt következő sorai: „Jókai e regénye egy rendkívül becses, kiváló, minden ízében magyar munka, olyan, a­minő csak elvétve jelenik meg a regényirodalomban. Valóban évek óta nem ismerek olyan művet, mely annyira elbájolt volna, mint ezt. Az angol nyelven megjelent Jókai-regények vala­mennyiét felsorolni annyival nehezebb, mert sok olyan fordítás jelent meg angolul, melyeknek létezéséről maga Jókai sem tud. Tény, hogy Arthur J. Patterson, ki jelenleg a budapesti egyetemen az angol nyelv és iro­dalom tanára, már 1868-ban lefordította Jókainak Uj földesur­ít (The new Landlord), mely a Macmillan és társa ezég kiadásában jelent meg. Húsz évvel később Edinburghban és Londonban egyidejűleg adatott ki Hegan Kernard fordításában Az arany ember (Timars Two Worlds), mely több kiadást ért. Londonban jelent meg 1892-ben a Chapmann és Hall ezég kiadásában A szép Mikhál (Pretty Michal) s 1893-ban a Lawrence és Bullen ezég kiadásában A tengerszemű hölgy (Eyes­ike the Sea), melyek mindegyikét R. Nisbet Bain for­dította alkalmasint német fordítás nyomán. A New­ Yorkban megjelent angol fordításokból a következőket ismerjük: There is no devil (Nincsen ördög) a szerző arczképével ellátva, A modern Midas (Az arany ember), megjelent 1884-ben Laura Curtis Bullard és Emma Herzog fordításában finom, ízléses kiállításban. Végül a The Son of the Jairy (Hadak útja), mely 1877-ben

Next