Magyar Szalon, 25. kötet (13. évfolyam, 1895-1896/2)

Szeptember

2043 s Nürnbergi mester­sakkozók 2044 résztvettek a magyarok, nagyrészt vesztesek maradtak s még a­hány nemzetközi versenyt nálunk rendez­tek, mindegyiken idegenek vitték el majdnem az összes díjakat. Most bizonyosak lehetünk, hogy a sakkban ez nem lesz így. Ha az őszre megindítják Budapesten a nem­zetközi tornát, becsülettel megállják majd helyüket a magyar sakkozók, mint a­hogy becsülettel megverték a külföldieket most Németországon. Maróczy Géza és Charousek Rezső s a magyar sakkozók közt még töb­ben is vannak, a­kik majdnem egyen­rangúak velük, olyan előkelő, első­rendű szerepet játszottak a világ­mes­terek tornáján, hogy szinte vissza­varázsolták azt a régi időt, mikor a budapesti sakkozók az elsők közt vol­tak s diadalmasan verték meg a pá­risi sakkozókat. S most átadjuk a szót a két győz­tesnek, a­kik egymásról s a nürn­bergi mestertornáról így mondják el az impresszióikat. Maróczy játékáról, írta: Charousek Rezső. Lezajlott a nürnbergi sakkverseny. Eredménye meglepő, reánk magya­rokra fölötte örvendetes. Örvendetes azért, mert a legnagyobb díjat, a vi­lágmester után egy a sakkvilágban bár ismert, de eddig nyilvánosan nem szerepelt fiatal sakkjátszó nyerte meg, —­s mivel ez a sakkjátszó magyar! Mikor a tavalyi hastingsi verseny­ben Pillsbury a világ meglepetésére megnyerte az első díjat, a sakkvilág oly csodálattal fogadta a fiatal mes­tert, mint talán senkit. — Maróczy nürnbergi eredménye pedig semmi­vel sem áll Pillsbury sikere mögött. Megnyerte a második díjat a­nélkül, hogy az ősz Steinitzon kívül valaki­nek sikerült volna ellene megnyerni a játszmát, holott még Lasker, a vi- Charousek.

Next