Magyar Szalon, 25. kötet (13. évfolyam, 1895-1896/2)
Szeptember
2045 A NÜRNBERGI MESTER-SAKKOZÓK 2046 tagmester sem tudta elkerülni, hogy három játszmában meg ne verjék. —Igaz, hogy dr. Tarrasch, a német champion több versenyt végigjátszott játszmavesztés nélkül, de ha figyelembe vesszük a nürnbergi és az említett tornák között levő nagy különbséget, ha figyelembe vesszük, hogy dr. Tarrasch akkori ellenfelei aránylag mily csekély eredményt értek el a jelen tornában, — s végül ha figyelembe vesszük magának dr. Tarraschnak jelenlegi eredményét, — Maróczy eredményét sokkal nagyobbnak kell tekintenünk. Maróczy játékának ereje nem anynyira a fényes támadási kombinációkban van, mint a nagy óvatossággal bevezetett s épp oly finoman keresztülvitt pozíciójátékban. Kerüli a kockáztatott megnyitásokat, nem keresi a támadást, sőt szereti azt csekély pozícióelőny ellenében ellenfelének átengedni. Ha azonban a játszma úgy alakul, hogy a támadás sikert ígér, úgy Maróczy nem mulasztja el annak megkezdését, s támadása ilyenkor erély és kombináció tekintetében mi kívánni valót sem hagy hátra. Nagyon jellemzi Maróczy játékát a Janovsky ellen nyert partié, amelyet alább megtalálnak az érdeklődők. A francia mester támadni óhajt, Maróczy pedig egy támadási vonal felnyitásával mintegy kezére játszik ellenfelének, mert hiszen a leggyakorlattabb játékos sem láthatja első pillanatra, hogy az oly döntőnek ígérkező támadás helyes ellenjáték mellett nem veszélyes, sőt végeredményben saját játszmáját kompromittálja! Maróczy nürnbergi fényes győzelmével a legelső mesterek sorába jutott, s a magyar sakkvilág legbensőbb óhajtása, hogy a legrokonszenvesebb magyar mester az egyszer kivívott állását a magyar sakkjáték dicsőségére a következő versenyeken is megtartsa. A nürnbergi sakkozókról. Irta: Maróczy Géza. Ez év július havában rendezte a nürnbergi sakkok egyikét azoknak a szellemi tusáknak, amelyek a résztvevők hírnevénél, különböző nemzetiségüknél s egyéniségüknél fogva oly nagy érdeklődést keltenek, nemcsak a Caissa titkaiba beavatottak, hanem a laikusok között is. A verseny valóban nagyszabású volt, mert a különböző nemzetek elsőrangú erői kerültek össze. Hazánkból a régebbi mesterek, kik eddig sikerrel küzdöttek, ez alkalommal nem voltak hajlandók harcba menni. A fiatalabb sakknemzedékre hárult tehát az a kötelesség, hogy a magyar sakkjátéknak külföldön már ismert hírnevét és dicsőségét megóvják. Két fiatal sakkozó állott ki a küzdőtérre, fölvenni a harcot a világ minden részéből összegyűlt válogatott mesterekkel, Charousek Rezső, a legfiatalabb mester, s e sorok írója. Július 19-én volt az ünnepélyes megnyitás a »Germanisches Muzeum« nagytermében. Mikor a terembe léptem, legelsőbben szemünkbe ötlött az ősz Steinitz, aki az ifjú Schlechter ellen játszott. A huszonöt éven keresztül a világ első játékosának elismert agg mester (hatvankét éves) aggkora dacára még mindig csaknem legyőzhetetlen volna.