Magyar Szalon, 29. kötet (15. évfolyam, 1897-1898/2)

723 A TÖRVÉNY HÁZA 724 FÜTTYBEN AZ IGAZSÁG. Jókai beszéli el «Kárpáti Zoltán­ban mint régi adomát, hogy az egy­szeri jurátus, (kinek ma ügyvédjelölt a neve), mikor a czenzurán a «Nota Rákóczyánát» kérdezték tőle, azt felelte: — A szövegét nem tudom, de ha tetszik, elfütyülöm. Méltó pedant-ja ennek az a tár­gyalás, mely a minap folyt le a budapesti kir. törvényszéknél. Reggeli kilencz óra tájban össze­gyűlt a tekintetes törvényszék. A jegyző mélyen belemártotta tollát a kalamázisba és várta a referádát. — Kezdhetjük Gyurka, — szólt az elnök a referensnek. A referens nem felelt, hanem el­fütyült egy mélabús nótát, szépen, érzéssel, mintha csak Bihari vagy Lavotta hegedűjéről leste volna el a hangokat. Mikor befejezte, az elnök újra megszólal: — Szép, szép, Gyurka, de most már halljuk a referádát. — Mindjárt meglesz, mondja az előadó, csak még ezt a nótát hall­gassátok meg. S újra belekezd egy melódiába. Mikor elvégezte imigyen szól a biró­­társaihoz : — Hát ez hogy tetszett ? — Hisz ez szakasztott olyan mint az első — felelik egyszerre az elnök és a szavazó biró. A referens erre föláll és ünnepiesen igy szól: — Az előadottak alapján, tekin­tetes törvényszék, B. G. alperes a K. L. zeneszerző által ellene az 1894. évi XVI. t.-cz. 5. §-a alapján a szerzői jog megsértése miatt in­dított kártérítési perben elmarasz­talandó. Az okokat már elfütyültem. Eddig a história, mely azt bizo­­nyitja, hogy a bíróság is képes arra, amit eddig csak fiskálisok tudtak, t. i. elfügyülni a per tárgyát, úgy azonban, hogy ezzel egyszersmind­­ befütyült az alperesnek. Kiván­csiak vagyunk, hogy a királyi táblán, ahová az ügy legközelebb kerül, is­mételni fogják-e a konc­ertet. Dr. Balázs Ignácz. KEDÉLYES VÉGTÁRGYALÁS. Az ügyész: Ha nem csalódom, vádlott elaludt. Az elnök: Abbizony! . . . Hé, terem­őr ! Költse föl ezt az embert! A teremőr (költögeti a vádlottat): Ébredjünk! ... Ne aludjunk! . . . Tekintetes királyi törvényszék! Tisz­telettel jelentem, hogy ámbátor a vádlott úr pislogott egyet, mégsem akar fölébredni. Az elnök Itt az elnöki csengő. Próbáljon a fülébe csöngetni. A teremőr (engedelmeskedik.) A vádlott (hirtelen): Indulás! . . . Mehet! . . . Ttyük, az áldóját! Le­késtem a vonatról! (Szemeit dör­zsöli) : Hol vagyok? A közvádló: Ugyan ne komédiáz­­zon! Kérem ez a ficzkó csak tetteti magát! A vádlott: Bocsánatot kérek. A panaszos úr olyan mesékkel állott elő, hogy én azok hatása alatt el­aludtam. Csak nem ítéltek el azalatt ? Az elnök: Hallja maga! Hát minek nézi maga a tekintetes törvényszéket! Figyelmeztetem, hogy viselkedjék­ ­Nagy Géza kir. alügyész.

Next