Magyar Szalon, 29. kötet (15. évfolyam, 1897-1898/2)
KISMET Regény. Irta báró Redwitz Károlyné, Schytra Ilona. Erica ijedten néz fel: — Szent Isten csak Tibor ne gyanítson valamit ! Egy szóváltás a két férfi között akkor elkerülhetetlen lenne, és ebből párbaj is következhetne, ha Tibor Maranow előéletét nem ismerve, csak durva viseletéért vonja felelősségre sógorát! Maranon pedig, Erica jól ismeri, nyugodtan lőné le Tibort, és az ő imádott fivére ő miatta lehetne áldozata annak az embernek! ezt minden áron ki kell kerülni! Minden önuralmát összeszedve nyugodt hangon feleli: — Mi más bajom lehetne ? csak a fejem fáj erősen, beteg nem vagyok Tiby ! És csak nem akartál volna arra kárhoztatni, hogy ne jöjjek egy migraine miatt erre a fényes bálra ? — És barna szemeivel pajkosan mosolyog fel fivérére, ki hitetlenül mondja: — Csak migrained van ? de nagyon lázasan nézesz ki! és miért változtattad meg ismét tegnap óta tervedet, sokkal szívesebben láttalak volna mint halásznőt! Wladimir beszélt rá tudom. — Igen, ő azt állítja, hogy szebb vagyok ebben, és tudod milyen hiú a feleségére ! — nevet Erica sebesen legyezve magát — végre is még hízeleghet nekem, hogy annyira törődik velem és toilettemmel négy évi házasság után, igy ezt a kis kívánságot örömmel teljesítettem ; mond, ugye az én kis kedvenczem ma aranyos ? hallom a cottillont veled tánczolja ? — A te kis kedvenczed valóban aranyos és a cotillont vele tánczolom, de most sem Nadináról, sem a cotillonról nincs szó Erica, — én — — Te egy hosszú dorgálást akarsz nekem tartani kényelműségemért,hogy eljöttem a bálba, — de édesem igazán nem érdemes egy kis főfájás miatt! Tant de bruit pour une omelette ! Mily szerencse, itt keres tánczosom. És Maranovné gyorsan felkelve távozik egy gárdista karján. Szentimrey fejét rázva komolyan tekint utána. Az ő őszinte kis nővére, ki soha sem hazudott mint gyermek, milyen diplomatikus asszony lett! Szegény atyám, mit szólna ha kedvenczét most