Magyar Szalon, 33. kötet (17. évfolyam, 1899-1900/2)
Tartalomjegyzék
A tizenkilenczedik század egyik legnépszerűbb találmánya a fotográfia. Voltaképpen már a tizennyolczadik században próbálta meg Schulze, német orvos a pokolkő-oldatba kevert krétapor megfeketülését a világosság befolyása alatt, de a fotográfia igazi föllendülése csak a bromezüst-emulzió föltalálása után volt lehetséges s igy az angol dr. Maddox-ot (1871) illeti a babér. Ez időtől kezdve néhány évtized alatt az egész művelt világon meghonosodott az uj találmány, s ma már oly lendületet vett, hogy még a tudományos világnak is szinte nélkülözhetetlen eszköze a fotografálómasina. Nálunk Magyarországon főkép a nyolcvanas évek óta lendült nagyot a fotografálás. Budapesten, hol a hetvenes években még csak alig egykét műterem állt a közönség rendelkezésére, ma már úgyszólván minden utczánknak megvan a maga külön fotográfusa. És éppen ez a gyors lendület keltette fel a versenyt, amely napjainkban szédületes változatosságban és egyre fokozódó tökéletesítésében nyer kifejezést. Ez alkalommal mi a főváros egyik legmodernebb fotografáló-intézetét, Erdélyi csász. és kir. udv. fényképész műtermét mutatjuk be olvasóinknak. Szoros kötelék fűzi őt a «Magyar Szalon»-hoz, mivelhogy aktuális kép Erdélyi műterméből.