Magyar Szalon, 35. kötet (18. évfolyam, 1900-1901/2)
Augusztus
484 A FERENCZ JÓZSEF NEVELŐINTÉZET áldozatul, midőn már kimerül a küzdelemben, de az összetiport országban is volt mindig annyi erő, hogy sohasem engedte testén keresztül gázolni a vad ellenséget. E magasztos elv főképviselője, a világtörténelemben is kimagasló alak: Hunyady János, kinek nándorfehérvári (1456) győzelme megszabadította Európát a nagyravágyó II. Mohamed támadásától. A negyedik képben e győzelem után eléje hozzák vitézei a dicső küzdelem eredményét, a zsákmányt, a hadifoglyokat és török zászlókat, — ott áll oldala mellett hűséges bajtársa Kapisztrán János is, bizonyítva annak igazságát, mennyire segítette a magyar nemzetet nehéz küzdelmei közt mindenha a keresztény egyház. A királyi hatalom fénykorába vezet az ötödik kép. Hunyady János fia Mátyás nemcsak hadi erényeket örökölt dicső atyjától, de tehetségei révén barátja, pártolója, terjesztője volt a tudománynak is. A képen tudósai között ül, a legnemesebb királyi erényt jelképezve, mutatva egyúttal, mily európai hírű férfiak keresték a magyar király kegyét: Bonfini, Galeotti, a nagy csillagász Regiomontanus s egyúttal azt is, hogy a magyar elme is kivette részét a békés művelődés munkájából Vitéz János és Janus Pannonius személyében. A hatodik kép a magyar tudományegyetem megalapítását ábrázolja, mely a magyar kát. keresztény Egyház legnagyobb fiának, Pázmány Péternek nevéhez (1635) fűződik. A keresztény Európa nem feledhette el a magyar nemzet szolgálatait és halálos küzdelmét. Sokáig magára hagyta ugyan, de később mégis segítségére sietett és az elgyengült nemzetet fölszabadította a török uralom alól. E fölszabadító háború legkimagaslóbb eseménye Buda visszafoglalása. A magyarság is részt vett benne s ennek jelképéül az egyesült hadak vezére Lotharingiai Károly az élőképen magyar vitéztől veszi át Budavár kulcsait. Ezt a jelenetet ábrázolja a hetedik kép. A nyolczadik kép a magyar nemzet dinasztikus hűségét s a Habsburgház iránt sokszor kimutatott áldozatkészségének legmeghatóbb s egyszersmind legtanulságosabb jelét tárja a néző elé. Mária Terézia alatt végső veszélybe jutott a Habsburg-család. Csaknem egész Európa vesztére tört. Régi alattvalói, a csehek és morvák is cserben hagyják s utat járnak az ellenség előtt. A szorongatott királyné a magyarokhoz fordult s a pozsonyi országgyűlésen (1841) a rendek meghatva és föllelkesülve egyhangúan ajánlják föl életüket és vérüket bánatos királynőjükért. A múltból a jelenbe hoz vissza a kilenczedik, az utolsó kép: I. Ferencz József apostoli király szobrának megkoszorúzása, az összes szereplők jelenlétében. Megemlékezve a Ferencz Józsefnevelőintézetről, a legőszintébb elismeréssel és dicsérettel kell ennek kapcsán megemlékeznünk az intézet kormányzójáról, dr. Demeczky Mihályról, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett és szerez napról-napra az intézet fölvirágoztatása körül. Demeczky 1855 május 5-én született Bernátfalván, Abauj vármegye.