Magyar Szalon, 42. kötet (22. évfolyam, 1904-1905/2)

Július

-852 MAGYAR SZALON -egyúttal nagyon fájt a szívem, mert kénytelen voltam belátni, hogy nálunk még a művé­szet kenyerén élők legnagyobb része sem tudja őket megközelíteni. Ám mit szóljak a mi iskolai énekkarainkról? Nem akarok számtalan­szor hangoztatott pana­­­szokat megismételni, de kötelességem újból hangsúlyozni, hogy im­már legfőbb ideje zenei oktatásunkat rendsze­resíteni. Semmiféle mű­vészet nincs oly neme­sítő hatással az emberi kedélyre, mint a zene és az ének. Lássák be ezt végre közügyeink vezetői és fordítsanak nagyobb figyelmet az emberi hang művelé­sére. A svédeknél már az óvodában kezdik és az összes iskolában vé­gig nagy gonddal foly­tatják a gyermek zene­nevelését és mire az ifjak az egyetemre ke­rülnek, szinte kész művészek. De az iskola figyelmessége a zene terén átterjed a csa­ládra is és alig múlik el egy nap is, hogy az apa feleségével és gyermekeivel kellemes szórakozásul néhány összkartelne énekelne. A messze jövő rózsás álma a zenének ily köz­­kincscsé való átalaku­lása minálunk, de cél­szerűnek láttam a svéd dalosok példáját is fel­használni annak ismé­telt hangoztatására, hogy mozogjunk a zene és énekoktatás terén. Addig is kívánatos volna, ha a társadalom a fennálló és alakítandó datosköröket minél ha­tályosabban támogatná, hogy az élet egyelőre pótolja azt, amit az is­kola elmulasztott. Az Országos Magyar Daláregyesület mérhet BIHAR FERENC ALTÁBORNAGY, honvédelmi miniszter. KOVACSEVICS ISTVÁN, horvát miniszter. GYÖRGY ENDRE, földmívelésügyi miniszter. Az új minisztérium tagjai.

Next