Magyar Szalon, 42. kötet (22. évfolyam, 1904-1905/2)
Július
-852 MAGYAR SZALON -egyúttal nagyon fájt a szívem, mert kénytelen voltam belátni, hogy nálunk még a művészet kenyerén élők legnagyobb része sem tudja őket megközelíteni. Ám mit szóljak a mi iskolai énekkarainkról? Nem akarok számtalanszor hangoztatott panaszokat megismételni, de kötelességem újból hangsúlyozni, hogy immár legfőbb ideje zenei oktatásunkat rendszeresíteni. Semmiféle művészet nincs oly nemesítő hatással az emberi kedélyre, mint a zene és az ének. Lássák be ezt végre közügyeink vezetői és fordítsanak nagyobb figyelmet az emberi hang művelésére. A svédeknél már az óvodában kezdik és az összes iskolában végig nagy gonddal folytatják a gyermek zenenevelését és mire az ifjak az egyetemre kerülnek, szinte kész művészek. De az iskola figyelmessége a zene terén átterjed a családra is és alig múlik el egy nap is, hogy az apa feleségével és gyermekeivel kellemes szórakozásul néhány összkartelne énekelne. A messze jövő rózsás álma a zenének ily közkincscsé való átalakulása minálunk, de célszerűnek láttam a svéd dalosok példáját is felhasználni annak ismételt hangoztatására, hogy mozogjunk a zene és énekoktatás terén. Addig is kívánatos volna, ha a társadalom a fennálló és alakítandó datosköröket minél hatályosabban támogatná, hogy az élet egyelőre pótolja azt, amit az iskola elmulasztott. Az Országos Magyar Daláregyesület mérhet BIHAR FERENC ALTÁBORNAGY, honvédelmi miniszter. KOVACSEVICS ISTVÁN, horvát miniszter. GYÖRGY ENDRE, földmívelésügyi miniszter. Az új minisztérium tagjai.