Matics Pál: Szalkszentmárton ragadványnevei - Magyar Személynévi Adattárak 89. (Budapest, 1989)
BEVEZETÉS Szalkszentmárton község lakosságát ismertem és ismerem. Itt születtem, itt éltem kis megszakításokkal. Itt dolgoztam fiatal koromban, később pedig egy ideig a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben, majd a Községi Tanácsnál töltöttem be tisztséget. Tehát a lakossággal nem csak mint lakó, de hivatalosan is állandóan kapcsolatban voltam. Életemnek egyharmada 1945 előttre, kétharmada a második világháború befejezése utáni időszakra esik. Tehát mindkét korszakból vannak ismereteim, kapcsolataim, emlékeim. Jól ismerem az itteni lakókat, ismerem körülményeiket, felfogásukat, véleményüket, annak okát, ismerem egész személyiségüket. Tudom ki honnan jött és hová megy, most éppen milyen kalappal köszön, milyen ing van rajta, és tudom azt, hogy milyen szándékkal szemléli a világot. Családom ismert család a községben, s ők is ismertek mindenkit. Míg nagyszüleiül, szüleim éltek, a sokszori beszélgetések alatt - mert mi még beszélgettünk egymással - sok mindenről tájékozódtam tőlük. Anyai Nagyanyám /Sebők Terézia: 1884-1955/ és Apám /Matics Pál: 1901-1953/ bámulatosan ismerték a község lakóit, azok családi, rokonsági kapcsolatát felmenő és oldalágon egyaránt. A családok kapcsolatait pontosan le tudták vezetni. Ezek a beszélgetések előfordultak munkavégzés közben is, de este, vacsora után, vagy vasárnap, az ebéd utáni együttmaradások alkalmával. Én ezeket a beszélgetéseket mindig érdeklődéssel és izgatottan figyeltem. Érdekes volt számomra és sokat tanultam belőlük. Még én is ismerem a rokonsági kapcsolatomat, de az én gyerekeim már nem ismerik. Itt megszakadt a fonál.