Magyar Szemle, 1888-1889 (1. évfolyam, 1-54. szám)
1889-06-09 / 25. szám
25. szám. „Oh hagyjatok magamra engemet, Az Úr irgalma környez, érezem. Oh hagyjatok magamra egyedül, Az Urnak szentelem már életem !•“ S évek során át böjtül, sanyarog, Imában tölt napokat, éjeket. Egy eszmét forgat lelke szüntelen : Csak a halált, csak az ítéletet. S ül czellájában mint holt mereven, Csak könnyei mutatják azt, hogy él. Egy pontra szegzi folyvást szemeit, Oly mozdulatlan s egy szót sem beszél. És Így lelik, benyitva ajtaját Évek múltával szerzettársai, Nézik szegényt, vivődik . . . lelke már Távozni készül s teste oszlani. És kérik őt, hogy szóljon , oktatást Adjon búcsúzó ajkakkal nekik. Ő rájok néz, mély csendbe elmerül S remegve vár szavára mindenik. Mint síri szellem végre szót emel 8 szivet remegtet gyönge szózata: „Ki egyszer megfontolta a halált, Vétkezni nem fog az többé soha !; Elnémul ismét, felfordul szeme. Istenhez költözött el szelleme. Szülik József Nyílt levelek a szerkesztőhöz. IX. Kétséget nem szenved, nagy jótétemény az emberiségre az irodalom és a sajtó. Sok áldásnak lehet szülője, de érvényesítheti pusztító hatalmát is. Annyi bizonyos, hogy a könyvnyomtatás feltalálása óta soha annyi könyv, röpirat, újság és szaklap nem jelent meg, mint korunkban. Tagadhatatlan, hogy ezek között találtatnak jók is, de mi tagadás benne, az irodalmi termékek legnagyobb része olyforma, mintha csak a vallástalanság és erkölcstelenség előmozdítására volnának készítve. Hány nyomdász s könyvkereskedő foglalkozik különösen Franczia- és Németországban olynemű nyomtatványok kiadásával, melyek az emberi szellem legpiszkosabb szüleményeit terjesztik és az olvasó elé tálalják A rémregények, a nyilvánosságra bocsátott erkölcstelen kalandok leírásai egészen elferdítik az emberi élet feladatát. Boldogságot és szabadságot ígérnek a hitszegésnek. Hősnek tüntetik föl a házasságtörő férfit, a hitelen asszonyt, akik államfias szenvedélylyel megszegik házassági hitségöket, szentségtörést követvén el, ártatlan angyalnak rajzolják a csapodárság eszközét. Még a tudatlan nép közé is oly irodalmi termékek szóratnak, melyek a testi szenvedélyek élesztésére s az elégületlenség tüzének szitására irányulnak. Élénk rajzolatok, érzékcsiklandoztató képek, érdekfeszítő kalandokkal telítve, állíttatnak az olvasóközönség elé. S mennyi mindenféle szitkozódás követtetik el az úr Isten ellen, kétségbe vonván az ő gondviselését. Mennyi gyalázatos hazugság, elferdítés az egyház és papság ellen, ez képezvén némely emberek kedvencz mulatságát és kedvtelését ! Megelégedésemre szolgál, olvashatni t. szerkesztő urnak azon észrevételét, hogy távol van tőle azt állítani, hogy nálunk kath szépirodalom nem létezett — csupán konstatálni akarta, hogy ez idő szerint nincs. (M. Szemle 16. sz.) Pedig kath. szépirodalomra égető szükségünk volna; kiváltképen most midőn a keresztény erény gunytár-gyává tétetik s a hamis felvilágosodás szülte cselekmények többnyire erkölcsi bu- skással s öngyilkossággal végződnek Krisztus Jézus a világ Üdvözítője az ő isteni tanítását a kovászhoz hasonlítja, melytől kell hogy az egész tészta megkovászosodjék. A hitetlen világ ennek ellenkezőjét akarja Nem kiván egyebet, minthogy a keresztény hit az emberek szivéből kiszorittassék, semmi figyelem ne legyen többé sem az Istenre, sem a kinyilatkoztatott vallásra. A társadalom keresztény jellegének eltüntetésére kirívó irányzatossággal törekszenek korunkban mind azon szépirodalmi bajnokok, kik az ő regényeik, verseik s elbeszéléseikben dicsérik a hitetlenséget, a vallástalanságot, a hamis felvilágosodást s szabadosságot. Sajnos, hogy az olvasóközönség is gyönyörűségét találja a szabadelvű regények olvasásában. Kétséget nem szenved, hogy a szabadelvű szépirodalom amint tapasztaljuk, örökös harczot folytat nem csak az Isten ellen, hanem az egyház, a pápa és kereszténység ellen is. Akik a társadalom keresztény jellegét el akarják törülni, azok rendesen örökös harczot folytatnak minden fönálló hatalom ellen, örökös harczban állanak a trónok s jogszerű fejedelmek ellen, jelszavuk a forradalom s minden létezőnek lerombolása. Egykor még a czivilizácziónak jelvénye a kereszt vala, ez képezte az igazság és szeretet alapját, s akkor a nemzetek az isteni igét örömmel fogadák és azt jó szívbenmeg is őrizték. Most ellenkező irányban működnek a szabadelvű tollak, s ezt kívánja a szabadelvű közönség is, mert eltértek az igazságtól, a hazudozások, rágalmak és igazságtalan vádak szövetkeznek olynemű társulatokkal s egyesületekkel s ezekkel együtt keresik a tekervényes ösvényeket, a sötétség bar- lángjait. Mig a szent kereszt szabályozá a társadalom viszonyait, Európa nem ismerte azon bűntényeket, melyek immár a társadalom majdnem minden rétegében feltalálhatók, nem ismerte a fosztogatásokat, és erőszakos kisajátításokat, nem ismerte a szegény munkásnép ama nyomorát, mely miatt az erkölcsök rohamosan aláhanyatlanak. Míg a két czivilizáczió érvényben voló, addig az örök igazság és az isteni szeretet irányul szolgált minden tekintetben. A világ nem ismerte a csalfaságot, a liberális kétszínűséget s mindazon bűnöket, melyek most napi- renden vannak, s hova fog vezetni ezen hamis felvilágosodás ? Aligha nem a barbárságba ! Igaz, hogy a mostani világ czivilizált emberei ruházat tekintetében előbbre haladtak, az étel s ital dolgában válogathatnak, s az utazás kényelmesebb és gyorsabb, fegy-. vereink hatalmasabbak, hírlapok, pénzintézetek, tőzsdék, színházak és kávéházak állanak rendelkezésünkre; csak az a baj, hogy ezen vívmányok a keresztény czivilizácziót elő nem mozdítják, sőt némiképen annak hátrányára szolgálnak. S itt eszembe jön Csokonay Vitéz Mihálynak következő passzusa: Jártak galoppátát, straszburgert, hanákot, balizerest, mazurkát, szakácsot, kozákot. E módi bolondság többre is megy vala. De a vitéz Borcács végre felszólala: „Uraim! az Urak magyarnak tartanák Magokat; de ki tót, ki német, ki fianák. Mért nem tánczol magyart az ánglus, franczia ? Csak a magyarnak kell más nemzet módija ? így vesztjük hazánkat a magunk házával Külső tánczczal, nyelvvel, szokással, ruhával. Mi ? hát az uraknak nem jut már eszébe, Mikor főispánunk beülvén székébe, A legelső tánczot magyaron kezdette, minden hazafi szív becsülte érette . Nemzeti tánczunknak légyen első jussa: Magyart, ilyen adta vén Jebuzeussa ! Ráránditja Izsák pengő muzsikáját, S a palatínusnak elkezdi nótáját, Minden magyar szivek azonnal buzdulnak, Ősi természetes lángjaiktól gyulnak. Felséges állásba teszik termeteket, Valódiba szedik férfiú képeket; Benne a rátartós gőgje Ázsiának, Díszt ad Európa csinos módijának. Csak a magyar táncz az, mely soha sem jára A jó egészségnek semmi ártalmára, Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frisiti elménket, testünket, vérünket. Csak a magyar táncz az, mely diszesbbé teszi Az embert és soha hivságra nem veszi, ( Mert ha csak vitézi módra nem öltözött, S ha nincs sarkantyúja, — csúf a többi között. Csak a magyar táncz az, mely bir oly érdemmel, Hogy legjobban egyez a szűz szeméremmel Mik a sok külföldi tánczban a módosság S a leguribb fogás, legnagyobb pajkosság.“ (Dorottya 2. könyve) Bárcsak korunkban is találkoznék egy másik Csokonay Vitéz Mihály, a ki valláserkölcsi szempontból felrázná a kath. közönséget, papokat, világiakat hasznos munkálkodásra, hazafias lelkesedésre ébresztgetné. Az akkori főispán beülvén székébe, a legelső tánczot magyaron kezdette, s minden hazafi szív becsülte érette, úgy volna rendjén most is. Regis ad exemplum. A papság csak úgy, mint a világi ollvasóközönség értesülni akar a napi politikáról, de más egyébről is ; mind a mellett távol van tőle, hogy a hitéleti buzgalom táplálékát egyedül a napisajtóból merítse, különben pedig nem sok az, a mi őt a világtól elválasztja A szentírás, a theologiai szakmunkák, elmélkedések s lelki olvasmányok a világiakat is megilletik s jól teszik, ha olvassák a régiek példájára Kempis Tamást stb. Jól venné ki magát, ha olvasnák a Religiót, az Új Magyar Siont, a Havi Közlönyt, a Magyar Államot s egyéb vallásbeli szaklapokat. Annyi bizonyos, a papság csak úgy, mint a világiak katholice tartoznak gondolkozni ; kötelességök minden alkalommal hitüket megvallani, s ugyanazon irányban kath.érzületüket érvényesíteni. Miért buzognak oly nagy hévvel a protestánsok saját érdekeik iránt? mert teljes jártassággal bírnak a theologiában s egyéb tudományokban, mindnyájan egyaránt jól ki vannak képezve s azt hiszik, ha ők maguk meg nem védik hitfelekezetöket, másoktól ezt várniok nem lehet. S igazuk van. Nálunk azt MAGYAR SZEM E E. 291