Magyar Szemle, 1894 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1894-05-13 / 19. szám

228 gyönyörű versét, melyből adjuk a következő részletet: »A nagyságot, a dicsőséget, Mely a miénk volt s messze tévedt, Rom, repkény , nem mutatta más. Ő süppedt sirok közt borongva, Költészetével fénybe vonta Édes hited­, föltámadás­­ S porból, romokból, sírkövekből Egész világot épitett föl, Minőt még nem láttunk soha, Rég alvó árnyak újra éltek, Feldübörgött a holt történet S­ajkán búgott a harsona. Életzaj tört ki romból, árnyból, Daliák, szüzek hűlt porából Friss rózsák, zengő csalogány . . . A jövőt űzte múltak álmán Csatáros, délczeg paripáján A ragyogó romantikán. Az utolsó felolvasó Hegedűs István volt, a­ki Jósika Julia három német nyelven ké­szült költeményét mutatta be sikerült magyar fordításban. A lefolyt hét eseményei közül említésre méltó még az új országház bokréta-ünnepe, melyet abból az alkalomból tartottak, hogy a munkások már elérték a tetőmagasságot. A Dunaparton szép arányokkal emelkedik az óriási épület nyolcz évi szakadatlan munka eredményeképen. Hajóról, vagy a budai ol­dalról nézve, már mostan is impozáns lát­ványt nyújt az a rengeteg kőhalmaz, mely­nek tulajdonképeni díszeit: a kupolát, tető­zetet, szobrokat még csak ezentúl fogják­ föl­­rakni. Az országgyűlés mindkét háza ülésez majdan itten, hogy bölcsen alkotott törvé­nyekkel lerakják hazánk második milleniumá­­nak alapjait. Tankréd. Irodalom és művészet. Hazafias költemények. 1856—1894. Irta Dalmady Győző. Budapest, 1894. 8 rét, 322 lap. »E kötet hazafias költeményeimet egyesíti 1856-tól máig. Közel négy évtized hazafias álmainak és küzdelmeinek termékei, a nem­zeti lét veszedelmei és jövőjének aggodalmai közt, a kort mintegy visszatükrözve. A haza szeretete és a magyarság érzése szól belőlük, a sóhaj és panasz egyszerű hangjával, a bi­zalom és hit, a kegyelet és lelkesedés, a büszkeség és dacz bátrabb szavával, itt-ott a harag és gúny kitörésével. Tárgyuk sok­féle, a szerint, a­mint a haza bánata és re­ménye, a szabadságharcz hősei és eseményei, a közélet mozgalmai és alakjai, az ország önállósága és szabadsága, a magyar név be­csülete és fénye, a munka és verseny dicső­sége, a költészet és művészet szépsége és nemzeti hivatása, a történet és hagyomány példái, a régi­­ országlás emlékei, az em­beriség és világbéke eszméi, a boldog nép ábrándja és az eszmények tisztelete ihlet­nek. Hazafias eszményem : szabad, erős, bol­dog Magyarország! Ez eszmény szolgálatában áll minden vers, több-kevesebb szerencsével, de mindenik az érzés hevével és tisztaságá­val.« E rövid tájékoztató bevezetéssel jelen­tek meg Dalmady Győző összegyűjtött haza­fias versei. Egyelőre nem teszünk a beveze­téshez semmit, minthogy a kötetre még úgy is visszatérünk. Megelégszünk a puszta aján­lással. Különösen a középiskolai tanárok figyel­mét hívjuk föl Dalmady kötetére, mely az éret­tebb ifjúság számára iskolai jutalomkönyv­nek kiválóan alkalmas. Ára fűzve 1 frt 60 krajczár. Diszkötésben 2 frt. Megjelent: Útmutatás a lelki béke meg­szerzése és megőrzésére. Irta Lehen, jézus­társasági atya, fordította Sarmaság­i Géza, szatmáregyházmegyei áldozópap és főgimná­ziumi tanár. Szatmár, 1894. 8-rét, 379 lap. E mű ajánlására elég annyit fölemliteni, hogy eredeti franczia nyelven eddig négy, a Brucker J. atya német átdolgozásában pedig már tizenkét kiadást ért meg. Sarmaságh előtt az átdolgozott német kiadás feküdt, mikor fordítását készítette. Ára 1 írt 10 kr. — Ne légy csü­ggeteg. Katholikus betegek számára irt lapok egy öreg plébánostól (Koneberg Ármin sz. Benedek-rindi áldozár). Magyarita győri Farkas Lajos, érsekléli lelkész. Eger, 1894. 8-rét, 60 lap. Ára 30 kr. Az Akadémia nagygyűlése. Múlt vasárnap tartotta a magyar tud. Akadémia negyvenedik nagygyűlését Eötvös Lóránt elnöklete alatt, a­kinek megnyitó beszéde után közvetlenül Szász Károly másodelnök értekezett az Aka­démia félszázados múltjáról. Szily Kálmán titkári jelentése után Vámbéry Ármin tartott érdekes előadást a magyar nemzet keletke­zéséről. Végül Zsilinszky Mihály »Széchenyi és a nemzetiségi kérdés« czímen tartott fel­olvasást. Széchenyi nagyon liberálisan gon­dolkozott a nemzetiségi ügyben. Nézete sze­rint Magyarországon a magyar legyen a hi­vatalos nyelv, de a családi körbe avatkozni nem szabad. »A­ki többet kiván, az a termé­szeti jogot támadja meg, a­ki kevesebbet, az megfeledkezik arról, hogy a magyarnak csak itt van egyedüli hazája.« Magyarosítani csak úgy akar, ha ügyünket annak józansága és szépsége által megkedveltetjük. Ez érdekes felolvasással a nagygyűlés véget ért. Szent Adalbert élete. Az idén lesz ki­­lencz százada annak, hogy szent Adalbert püs­pök Esztergomban Gejcsa vezér fiát, Vajkot, az első magyar királyt István névre keresztelte. Az esztergomi érseki főmegye ma is védő­szentjét tiszteli Adalbertben és a főkáptalan a múlt hónapban, a szent neve ünnepén tartotta évi rendes nagygyűlését. Az idén az ország első káptalanja, Szent István keresztelőjé­nek kilenczszázados fordulóját megörökítendő, megiratja Szent Adalbert életrajzát, hogy a tudomány fóruma előtt tisztába hozassa azon szerepet, melyet Adalbert a magyarok térí­tése körül játszott. A tavaszi tárlat pályadíjai. A tavaszi kiállításra kitűzött díjak felett következőleg döntöttek a bírálók: 1. A Rökk­ Szilárd-ju­­talmat (1000 frt) a pályabíróság többsége Tóth Lászlónak ítélte meg »Szépség, pénz, szellem« czimü hármas képéért. A Ráth­­féle 300 frtos díjat Zempléni Tivadar nyerte el »Altató dal« czimü művével. A vízfest­­ményekre kitűzött 300 frtos Esterházy-díjjal a pályabiróság Neogrády Antalnak hat va­dászati képét jutalmazta. Végül a Mű­bará­­tok 1500 frtos ösztöndíjának pályabirósága, melynek tagjai Andrássy Tivadar gr. elnök­lete alatt Lipthay Béla br., Margitay Tiha­mér, Roskovics Ignácz és Stetka Gyula vol­tak, egyhangúlag Ujváry Ignácznak ítélte meg az ösztöndíjat »Mária Jézussal« czimű festményéért. Százhatvanhétezer forint művészi czé­­lokra. A kormány hatalmas összeget engedé­lyezett művészi czélokra. A pénzügyminisz­ter nemrég értesítette a közoktatásügyi mi­nisztériumot, hogy a rendelkezésre álló pénz­készletekből 167 ezer forintot utalványoz az országos képtár, illetőleg a magyar történeti arczképcsarnok kiegészítésére. A tekintélyes összegen régi mesterek műveit vásárolják­­ meg s az első lépést teszik a milleniumra tervezett művészettörténeti múzeum megva­lósításához. Nyilvános könyvtár Kassán. A kassai királyi jogakadémia nemsokára uj épületbe költözik s a kassai közönség mozgalmat in­dított, hogy most, a mikor a jogakadémia nagy könyvtára meglehetős tágas helyet kap, a könyvtárt nyilvános könyvtárrá alakítsák át. Felírták Csáky gróf miniszterhez, hogy a jogakadémia könyvtárát a Felső-Magyar­országi Múzeuméval egyesítve a közönség rendelkezésére bocsássa és erre a czélra egy öt-hatszáz forintos könyvtártiszti állást szer­vezzen. Magyar művészek Párisban. A Salon des Champs Elisées tavaszi műtárlatán a magyar és osztrák festők és szobrászok művei előkelő helyet foglalnak el. Munkácsy egy lovas zsánerképet állított ki. Parlaghy Vilma Szögyény berlini osztrák-magyar nagykövet arczképével szerepel. Wertheim Paula a long­­champsi lóversenyt festette meg. Kautsky Hoyos gróf párisi nagykövetünk arczképét állította ki. Ligeti Mór szobrász és Deutsch Lajos festő is figyelemreméltó munkákat állí­tottak ki. A müncheni Schack-képtár A német császár a Schack gróf által reáhagyott kép­tárt a bajor székvárosnak ajándékozta. Mün­chen város tanácsa és képviselőtestülete leg­utóbb ünnepélyes gyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy együttes deputácziót kül­denek a német császárhoz, mely a város hálás köszönetét tolmácsolja. Kimondták egyúttal azt is, hogy a Schack-képtár dísztermében márvány­táblán fogják megörökíteni a császár ajándékozó táviratát. A Mátyás-szobor pályaművei. A minap járt le a Kolozsvárott fölállítandó Mátyás-szo­borra kiírt pályázat határideje s úgy a pá­lyázó művészek száma, mint beküldött mű­veik jósága eleve biztosítja a pályázat sike­rét. Különösen feltűnik Fadrusz János, a fényes tehetségű pozsonyi szobrász és Róna József pályaműve. Komoly tanulmányt és tudást árul el ifj. Vastagh György, Bezerédi Gyula és Köllő Miklós szobor­terve is. Gyön­gébb alkotás Sovánka István és Tóth András debreczeni szobrász tervezete. A honfoglalás panorámája. Feszty Ár­pádnak körképe a városligetben már közel van a befejezéshez. Az óriási mű, mely a magyarok bejövetelét ábrázolja, sok száz, nagyrészt az előtérben levő alakkal, 1­­­5 mé­ter körfogatú és 15 méter magas vásznon, közel két éven át reggeltől estig tartó lázas munkának eredménye. A legszembeötlőbb egyfelől Árpád és vezéreinek lovascsapatja, magas domb tetején, csillogó jelmezekben s szemben azzal a diadalra gyülekezők cso­portja, közepén a füstölgő máglya előtt álló táltossal ; az áldozatra szánt fehér harczi­­mént két magyar vitéz vezeti elő s a máglya körül szép leányok járnak tánczot s virágot szórnak az áldozat felé ; e két csoport között a távolabbi téren száguldó ma­gyar lovasok raja üldözi a levert szlávokat, mig a túlsó mély völgyben a bevándorlók hosszú karavánja halad a róna felé. Árpád csoportja mögött hóval borított hegység s borús ég terül el ; a máglya mögött az al­földi róna nyílik meg, verőfényes ég alatt. Bármerre néz a szem, mindenütt van szó­rakoztató részlet, a valóság teljes csalódásá­val. A körkép még e hó­­folyamán fog meg­nyílni. Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Kaczvinszky Lajos. Kaposi József: L'Hag­is at Szemle ig. szám.

Next