Magyar Szemle, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
228 fenségi törvényjavaslat. Meglátjuk, hogy alkalmazza maga magára a t. Ház „a magasabb közéleti erkölcstan“ legelemibb törvényeit ? Irodalom és művészet. Jókai Mór legújabb két kötete. (Az én életem regénye. A hajdani Nemzeti Színházról. 8-rét, 193 lap. — Sirkő-album. Kathlánneth. Újabb elbeszélések: 8-rét, 194 lap. Ára kötetenkint 2 korona 50 fillér. Megjelent a Révai testvérek kiadásában Budapesten, 1901.) Bámulatraméltó az a szellemi frisseség, rugékonyság, mivel íróink veteránja még mindig rendelkezik. Aggkora daczára egyik kötete a másik után jelenik meg, sőt mint most, kettő is egyszerre. A legérdekesebb és legfigyelemreméltóbb dolog „Az én életem regénye“, melyben a nagy író saját, igazán regénytárgynak illő életét adja elénk. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy e regény lapjait csak az ő sorsa tölti be, a nagy idők emléke elhatalmasodik Jókain s bőven leír sok mindent a 48-as időkből, mikkel a főhőst, saját személyét jóideig egészen háttérbe szorítja. A regényt a jelige nyitja meg, melyet érdekessége miatt legyen szabad ide iktatnom : „Minden emberben két ember lakik : egy rossz ember, meg egy jó ember. A rossz ember mindig okosat tanácsol, a jó ember mindig bolondot. Hanem aztán van egy magasabb hatalom, mely a bolondot mindig jóra fordítja.“ Ezután a mottó után sajátszerűleg hangzik a kezdet: „Megházasodtam. Másodszor.“ A regény első házasságának leírásával kezdődik, mit kellett érte szenvednie s hogy neje mily önföláldozással viselt el érte mindent az életben. A nászutazás farkasorditó hidegben történt Debreczenbe, hová menekülni kellett az osztrák elől. Érdekesen ecseteli viszonyát a szabadságharcz nagy alakjaihoz. Nem tud rokonszenvesen írni Kossuth Lajosról, pedig látszik, hogy akar. Elmondja egy nyilatkozatáról, hogy ezt soha feledni nem fogja, de aztán olyan furcsán jellemző eseményekkel áll elő, amelyek ha igazak, nem kevéssé fognak hozzájárulni a Kossuthkultusz megszüntetéséhez. Petőfinek természetesen kevesebb tér jut, de ebből is megtudjuk, hogy Petőfi és Kossuth ki nem állhatták egymást. Legrokonszenvesebben ír Jókai Nyáry Pálról, a belügyminiszterről, ellenben Madarász Lászlóról, a kormányzó egyik legkedvesebb emberéről, a rendőrminiszterről mindent elmond, csak dicséretet és jót nem. Közben keserűen panaszkodik, mily nehéz sorsa volt neki mindig. Ő fölismerte a szabadságharcz egyik helyes irányát és formáját, hogy ez nem a dinasztia, hanem a reakció ellen küzd; nem a trónt megdönteni, hanem az alkotmányt kivívni, megerősíteni akarja. Ezt a mérsékelt irányát azután következetesen megtartotta, bár „sárral dobálták, hazaárulónak rágalmazták“ ; „feje fölött lebegett az akasztófa-hurok és guillotin tiló“ nem az osztrákok, hanem a magyarok részéről. Görgeyről, kiben a kormányzó folyton ellenesét látta, Jókai szépen és melegen ir. Hivatva volnának e sorai, hogy sok keserű félreértést meggyógyítsanak és elsimítsanak, a mi a közvélemény és szabadságharczunk legnagyobb hadvezére közé tódultak. A debreczeni tartózkodás után visszatérnek Pestre, onnan pedig, mikor a „muszka jön“ s „a vég kezdődik“, „fusson, a ki merre lát.“ Ezzel fejezi be 75. születésnapján emlékjegyzeteit az író. Ami ezután következik, az egyrészt okadatolása annak, miért szakad itt meg a leírás. Tudniillik a többi része életének már föl van dolgozva más regényekben. Csak még az új házasságát írja meg. Érdekes mondása Jókainak : „Három dolog van, mivel az embernek nem szabad dicsekedni : az egészségével, — a szerencséjével — és a szerelmével. — A kinek megvan, rejtse el, mint a talált kincset. — Ez nálam nem babona, hanem élettapasztalás.“ Ennek daczára mintha nagyon is eldicsekednék az agg költő második házasságával, hogy érte neje milyen áldozatot hozott; lehetne legelső rangú színésznő, de ő miatta kiüldözték (ki hallott ilyet ? Jókai miatt valakit kiüldöznek) a színpadról; választania kellett a dicsőség vagy ő közötte s az asszony őt választotta, lemondott a dicsőségről. Mikor nagy költőnk megházasodott másodszor, igazán megbotránkoztam a sajtó egy részének magatartásán. Nem illik valaki magánügyét durva kézzel a nyilvánosság elé czipelni. De okosabb ám hallgatni is róla, mint ilyenforma túlzásokkal mintegy kihívni a kritikát. Jókai első feleségéről kedves történetet mesél. Mikor mérsékelt iránya miatt üldözik, rágalmazzák, mikor feje fölött lebeg a hóhér kötele, elhatározza magát, hogy harctérre megy, hiszen Vasváry Pál kapitányi rangot igér neki, ha vele megy Erdélybe. „Mikor ezt az asszonynak elmondtam, hogy kedvem volna az ajánlatot elfogadni, az én feleségem felkaczagott azon az ő hasonlíthatatlan harangcsöngésli hangján s azt mondta nekem: „Móricz, te félsz.“ Ugyanígy kedve volna az embernek rászólni a nagy költőre, mikor e művecskéjében úgy panaszkodik, oly üldözött áldozatnak tünteti föl magát: „Móricz, te dicsekedel!“ Mikor pedig a regénye végén nagyon dicsekszik, azt kell reá mondanunk : „Móricz, te panaszkodol.“ Pedig hát Jókai Móricz nem szorult rá a dicsekvésre s tiszta szívből kívánjuk, ne legyen oka a panaszkodásra sem. A Nemzeti Színházról 14 apró tárczaszerű, de kimondhatatlan kedves csevegést közöl, melyekben nem rendszeres történetet ad, hanem a legérdekesebb momentumokat meséli el egykorú adomákkal, anekdotákkal bőven fűszerezve. A Sirke-album igazi Jókai elbeszélés a szó legszorosabb értelmében. Tele nagy írónknak nagy kvalitásaival, de gyöngéivel is. Erkölcsi alap : semmi , logika, valószínűség , semmi, de Istenem ne legyünk igazságtalanok, mindez csak utólag jut eszünkbe, mikor olvassuk az író fékvesztett képzelete magával ragad és lázálomszerű, bizarr történeteit is mind elhiszszük neki. Az elbeszélés hősnőjének van sírkő-albuma, négy elhunyt férjének síremléke. Ezek történetét mondja el az ötödiknek. Ugyanebben a kötetben van még egy érdekes visszaemlékezés a Bachkorszak idejében fönnállott Szamárrendről, erről a nevezetes asztaltársaságról, melyben tilos volt az okos szó. Két elbeszélés zárja be a kötetet. A Szép Angyalka fantasztikus, véres történet. Szép Angyalka kétalakú, vagyis egyszerre két helyen lehet s amig egyik alakja segít az urának, a másik addig megcsalja. Az Operette tárgy nagyon frivol történet. Elmondja miként vesztette el Szerafin kisasszony egyszerre mind a három kedvesét. Ez az egyetlen darabja a két kötetnek, melyben morál van, igaz, hogy nincs köszönet benne, mert Jókai szerint a tanulság: „Aki sokat fog, keveset markol.“ Az első kötet se való bárkinek kezébe, de annál inkább óvatosnak kell lenni a másodikkal, mert az bizony telisded tele van olyasmivel, amit csakis nagyon higgadt, megüllepedett ember olvashat különösebb veszély nélkül. Aranyos köd. Irta Gaal Mózes. Ezen a czimen jelent meg a termékeny írónak legújabb könyve, mely tizenkilencz kis rajzot tartalmaz. A könyvet az iró édesanyja emlékének ajánlja s minden rajzban az elhunyt jó öregasszony szelíd képe jelenik meg, a ki szegénységben és gondok között nevelte őt a kis faluban, melynek csöndes temetőjében aluszsza most örök álmát. E könyv, mely kiválóan alkalmas arra, hogy az ifjúságnak szivét nemes érzésekkel töltse meg, a felnőttek számára is kedves olvasmány. Azzá teszi a szinmagyar érzés és hang, mely első sorától az utolsóig átvonul rajta; azzá teszi a kedves és közvetlen őszinteség, melylyel az író elmondja gyermekkorának derűs és borús emlékeit. Mindenik történetének meg-megújuló refrainje a gyermeki szeretet csengése a falusi temető hantjai alatt nyugvó édesanya után. — A könyv a Franklin-Társulatnál jelent meg. Ára fűzve 2 kor. 40 fillér., díszes kötésben 3 kor. 50 fillér. Istenért és szabadságért. Regény. Irta Vértesi Arnold. Budapest, 1901. 8-rét, 205 lap. A kurucz-labancz háború ritka anyagot nyújt elbeszélőinknek és drámaíróinknak egyaránt. Vértesi Arnold, ez a termékeny és a külföldi irodalmi divattól mindvégig ment novellista biztos kézzel merít ebből a gazdag forrásból. Érdekes, megindító történeti regényt nyújtván Szuhay Pálról, akit politikai pályáról térít el Zrínyi Ilona szép szeme. Ezt az érdekes, nagyobb lélekzetű történeti regényt a Franklin-Társulat illusztrálva, díszesen adta ki. Ára 2 korona 40 fillér. Értesítés: Margalits Ede dr. egyetemi tanárnak a „Magyar Szemle“ múlt évi és folyó évi számaiban megjelent czikksorozatos tanulmánya a „Magyar tudományosság“-ról külön kötetben is megjelent, mely a szerzőnél, (Budapest, VII., Kertész utcza 20.), postautalványon 2 koronáért megrendelhető. Bubics püspök mellszobra. Bubics Zsigmond dr. kassai püspök megrendelte a mellszobrát Istók János fiatal szobrászművésznél, aki most Kassán időzik, hogy az agg főpap képmását megmintázza. Mihálkovics szobra. Mihálkovics Gézának, orvosegyetemünk néhai nagyhírű tanárának, egykori pályatársai és tanítványai szoboremléket állítanak. — A szobor, melyet Ligeti Miklós szobrász mintázott, már teljesen készen van s májusban elhelyezik az üllőiúti orvoskari telep parkjában. Az emléket június másodikén leplezik le nagy ünnepségek közt. Pályázat népiskolai szemlélteti képekre. A hivatalos lap egyik legutóbbi száma nagyfontosságú pályázatot tett közzé, amelyben a kultuszminiszter a művészi érzék fejlesztésére és a hazafias érzés ébrentartására a népiskolák IV—VI. osztályai számára 7 történelmi kép festésére hívja föl a magyar művészeket. A képek tárgyait az ország legelőkelőbb historikusai állították egybe. Az első sorozat képei az Árpád-ház legkimagaslóbb történelmi mozzanatait öleli föl. A képek művészi kidolgozására igen becses utasításokat tartalmaz a pályázat. Egyegy kép tiszteletdíja 2000 korona. A pályázat határideje 1901. deczember 31. A pályázók a képekhez szükséges forrásművekért Halász Ferencz miniszteri osztálytanácsoshoz fordulhatnak. A forrásműveket a kultuszminiszter fölkérésére dr. Marczali Henrik állította egybe. A pályázat végén meleghangú fölhívást intéz Wlassics miniszter a magyar művészekhez, annak a reményének adva kifejezést, hogy a művészek nagy ambíczióval és egész tudásukkal igyekeznek a minisztert e nagyjelentőségű akciójában támogatni. (■) MAGYAR SZEMLE 19. szám. főszerkesztő , felelős szerkesztő: KAGZVINSZKY LAJOS- KAP S 5 I JÓZSEf.