Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
96 Seemayer Wilibaldnak és Iszkay Józsefnek erre vonatkozó jelentéseit olvasták föl. Ezek nem döntik meg annak valószínűségét, hogy a Balázsfalván őrzött koponya a Petőfié lehetett. — A társaság folytatni fogja e tárgyban vizsgálódásait. Endrődi Sándor indítványára „Petőfi Ház“ czimen évnegyedes folyóiratot indítanak meg, mely összegyűjti a Petőfire vonatkozó összes adatokat. Hasonlítana a vállalat a már megszűnt kolozsvári „Petőfi Múzeum“-hoz. Az erre vonatkozó terv részletes kidolgozásával Endrődi Sándor, Ferenczi Zoltán, Szana Tamás és Jakab Ödön bízattak meg. (..) Irodalom és művészet. Megjelent. „Ócska történetek“. Irta Szívós Béla. Budapest, 1901. 8-rét, 169 lap. Ara 2 korona. Hornyánszky V. kiadása. ■— „Fusztide gentry“. Irta Gottier Lajos. Budapest, 1902. 8-rét, 177 lap. Ara 3 korona. Révay L. kiadása. A két elbeszélő egyezik abban, hogy a magyar életből meríti tárgyait, alakjaik a körülöttünk mozgó életből vannak átvéve, a magyarság egy-egy néposztályát, Magyarország egy-egy vidékét igyekeznek bemutatni. E mellett magyar a szellemük, zamatos magyarságú előadásuk, egyszóval azon az ösvényen haladnak, amelyen szívesen látjuk a magyar elbeszélőket, mert azon a keresztúton, melynek egyike a külföldieskedés útvesztőjébe vezet, a hozzánk közelebb eső, a szívünkhöz, jellemünkhöz vezérlő jobbik utat választották. Különösen Szívós Béláról mondhatjuk el, hogy elbeszéléseinek ez a gyűjteménye hamarosan a legkiválóbb magyar elbeszélők sorába emelte. A hajdúság lakta vidékek elbeszélő specialistája, oly tökéletesen érti a hajdúság, a hajdúvárosok észjárását, szó és szokásbeli sajátosságait, hogy e tekintetben már a tökély útjára lépett. Ebbe a keretbe szivet, meleg érzést öntött s oly hatalmas faji szeretet nyilatkozik meg munkáiban, hogy már ezáltal is megnyeri rokonszenvünket. Sorba vevén a kötetben levő tiz novellát, kitűnő humorával lep meg „A menház“ czimü, a teóriákon lovagló közigazgatási bürokratizmusnak a gyakorlati életen való hajótörése, a furfang által való könnyű kijátszása van abban rendkívül mulattatóan előadva. „A Szabó Márton szerencsére“ egy alföldi parasztember megrázó történetét mondja el, ki egész életén keresztül kuporgatja a pénzt, hogy faluját szépszavu haranggal ajándékozhassa meg és az első konditásra szívszélhűdést kap nagy boldogságában. „A czigány“ czímű elbeszélésben egy jobbravaló more fiából pap lesz; nem mer a fiához közeledni, nehogy kompromittálja, csak távolból gyönyörködik benne együgyű szeretettel. A kötet legszebb darabja „A rajta, ürüljön a pohár“ ; a diákok fogadást tesznek az iránt, hogy tíz - tíz évenként találkoznak. Végre egyedül marad egy társuk és édes-bús emlékeire gondolva szenved ki. Kissé túlromantikus alapszíne daczára tele van érzéssel, hangulattal. A magára hagyott vén kántor jellemrajza mesteri a maga nemében. — Jelentéktelen, de szintén jól megirt és mulatságos zsánerek „A kilencz meszely pénz“, „A Bacsóék megtérése“, „A huszonöt birka“, „A buczka elszerzése“ és „A kutyabűvölő“. Kortörténeti értéke van „Az első magyar komédiásának. Egy, a korral haladó csizmadiának az élettörténete , hogy a külföldi csepűrágókat és szemfényvesztőket kiszorítsa a hazai városokból, maga csap föl komédiásnak. Ismert alakjává lesz ő is az alföldi vásároknak, mig ki nem vénül és a kor magát is túlszárnyalja. Ha Szívós Bélának nagy előnye, hogy a valódi életből és — hangsúlyozzuk még egyszer, — az általa ismert életből merít és öntudatos művészettel képes élményeinek, tapasztalatainak földolgozására, Gottier Lajosnak épen az a baja, hogy a helyesen választott irányon belül és előbb fölsorolt jó tulajdonságai mellett kevés önállósággal kezeli a tollat, sőt legtöbb esetben sem képes megmaradni az elméletben dicséretesen kipéczézett csapáson. Gottner Lajosról el lehet mondani, hogy a kötet tizenhét novellájából alig két-három foglalkozik a pusztuló gentryvel. Úgy látszik, hogy Kemechey Jenőnek a régi gentry sorsát tárgyaló novellái lebegtek szemei előtt, az ő alakjait azonban nem öleli be az a szeretet, az a hazafias, bánatos érzés, amely ellőttünk oly becsessé teszi a Kemechey Jenő munkásságát. A Gottier Lajos alakjai inkább hasonlítanak, ha férfiak, a székesfőváros bukott kereskedőihez, ha nők, félvilági hölgyecskékhez, mint a pátriárkális és e mellett tősgyökeres életmódot folytató falusi gentryhez. Gottier Lajos azonban ért a meseszövéshez, tud elbeszélni és igy jövőre a legszebbet, legjobbat várhatjuk tőle is. Hazai Rejtelmek. Regény két kötetben. Irta Ridlig Lajos Második kiadás. Budapest, 1902. Franklin-Társulat. Ára a két kötetnek 8 korona. Érdekes, de mármár elfelejtett iró munkáját mutatja be második kiadásban a Franklin-Társulat. Kuthy Lajos a negyvenes évek legnépszerűbb és legünnepeltebb novellairója volt, a közönségnek valósággal dédelgetett kedvencze, kinek minden sorát a legnagyobb érdeklődéssel várták. Könnyed, elegáns egyénisége meghódította úgy olvasóit, mint írótársait. Jókai az irodalom grófjának nevezi. Nagy bűne volt azonban, hogy a Bach-kormány alatt hivatalt vállalt s igy ellenkezésbe jutott a nemzeti felfogással s a közérzülettel. A társadalom ezért valósággal bojkottálta, nem olvasta és elfeledte az addig népszerű írót. Ma már higgadtabban ítélve különválaszthatjuk az iró jelességeit az ember tévedésétől s nagyon helyesen cselekszik a Franklin-Társulat, ha e kedvelt iró értékes munkáit ismét forgalomba hozza. Kuthy legérdekesebb munkája a Hazai Rejtelmek czimü regény, melyben egy izgató igazán érdekfeszítő történet fonalán végigvonulnak fejlődő társadalmunk összes alakjai. Színes és ragyogó képekben mutatja be a régi pesti társadalmat s a magyar Alföld népét. Alakjai mind élnek : az alföldi paraszt, a csárdás, a lókupecz, a betyár, a gazdag főnemes, az előkelő delnő, a nagyvilági kéjencz, az uzsorás, a lelketlen orvos. Bár itt-ott szertelenségekbe téved, de mindig művészi kézzel alkotja helyzeteit s bontogatja a meglepő fordulatokban gazdag cselekvényt. Stílusa erőteljes magyar stílus, tele a legragyogóbb képekkel. A regény nemcsak irodalomtörténeti érdekű, de ma is érdemes az olvasásra s gazdag irodalmi élvezettel jutalmazza az olvasót. A regény elé Kuthy Lajosról Weszely Ödön dr. irt érdekes bevezetést. Sienkievicz Zoláról. A „Quo vadis“ szerzője czikket irt a „Revue Hebdomadaire“-be s kegyetlenül elbánik benne Zolával. — Ismerik önök Zola „Föld“-jét? Azt hinné az ember, hogy ez a könyv egy franczia falu leírása. A falu, ugye ,kérem, házaknak, mezőknek, no meg egy kissé a helyi érdekeknek és a munkának összesébe. Szó sincs róla, a szemét és piszok is jelentős részét teszi a falunak, de mégsem az egész falut, holott a Zala faluja nem egyéb a trágya és bűnök halmazainál. Nem túlzott az ilyen kép ? Nincs-e meghamisítva az igazság? Nem egészen más-e a valóságban a jó és rossz között való arány ? Ha nem sajnálná valaki a fáradságot és megszámolná a franczia regényekben szereplő elbukott nőket, kitűnnék, hogy 95°/0-a a nőalakoknak az elbukott nők. De a valóságban ilyen társadalom nincsen! Ez az arány még azokban az országokban sem fordult elő, ahol hajdanában a pogány Vénuszt tisztelték. Ez az, ami fölháborított Zolának óriási tehetsége ellen. Sokkal jobb volna Francziaországra, ha ennek az embernek egyáltalán nem volna tehetsége. Ha franczia volnék, — végzi írását a „Quo vadis“ szerzője, — azt mondanám,hogy Zola tehetsége országos csapás. Örömmel látnám működése végét. A magyar népoktatásügy szervezete. Irta Baló József dr. áll. tanítóképző - intézeti ez. igazgató. Hézagpótló munka. A tanítóképző-intézetek IV. osztályában az uj tanterv a népoktatás szervezetének tanítását behatóbban megkívánja, s e tárgynak eddig nem volt tankönyve. Baló könyve tehát elsősorban tankönyv. De szerző nem elégedett meg a főbb népoktatási törvények és rendeletek egyszerű leközlésével, hanem azt a gyakorlati czélt tűzte ki maga elé, hogy a törvények, rendeletek, a paedagógia s a jó közszokás alapján kifejtse, mikép kell a jó iskola külső és belső szervezetét létesíteni. Függelékben közli a főbb törvények és rendeletek szövegét is. A könyvet a közoktatásügyi minisztérium 3459/1901. e. szám alatt engedélyezte tankönyvül a tanítóképző intézetek IV. osztálya számára. A hasznos könyv a Lampel-Wodianer-czég kiadása. Ara 1kor: 80 fillér. Viktória királynő mellszobra. A Buckingham - palotában, ahol az angol király lakik, e napokban Viktória királynőnek egy régi mellszobrára bukkantak. Ennek a szobornak az a története, hogy Viktória királynő annak idején egy szobrásznál megrendelte a saját és férje mellszobrát. Mind a két mellszobor ajándékul volt szánva Aliee herczegnőnek, aki akkoriban Lajos würtembergi herczeggel el volt jegyezve. Mikor aztán a váratlan szerencsétlenség bekövetkezett és Albert herczeg meghalt, a vigasztalhatatlan özvegy királynő nem akarta többé látni azt a mellszobrot, amely őt legnagyobb boldogságában ábrázolta és ezért a saját szobrát a palotának egyik falába befalaztatta. A férje szobrát pedig magának tartotta meg és azt annyira megbecsülte, hogy még utazásai közben is magával hordozta. A befalazott szoborról csak egy meghitt udvarhölgye tudott. — Hogy most a szobor ennek az indiszkrécziója vagy valami véletlen folytán került-e napfényre, az eddigelé nem jutott nyilvánosságra. MAGYAR SZEMLE 8. szám. Főszerkesztő, felelős szerkesztő: KAGZVINSZKY LAJOS- KAPOSI JÓZSEF-