Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

96 Seemayer Wilibaldnak és Iszkay Józsefnek erre vonatkozó jelentéseit olvasták föl. Ezek nem döntik meg annak valószínű­ségét, hogy a Balázsfalván őrzött koponya a Petőfié lehetett. — A társaság folytatni fogja e tárgyban vizsgálódásait. Endrődi Sándor indítványára „Petőfi Ház“ czimen évnegyedes folyóiratot indítanak meg, mely összegyűjti a Petőfire vonatkozó összes adatokat. Hasonlítana a vállalat a már megszűnt kolozsvári „Petőfi Mú­zeum“-hoz. Az erre vonatkozó terv részle­tes kidolgozásával Endrődi Sándor, Feren­­czi Zoltán, Szana Tamás és Jakab Ödön bízattak meg. (..) Irodalom és művészet. Megjelent. „Ócska történetek“. Irta Szí­vós Béla. Budapest, 1901. 8-rét, 169 lap. Ara 2 korona. Hornyánszky V. kiadása. ■— „Fusztide gentry“. Irta Gottier Lajos. Budapest, 1902. 8-rét, 177 lap. Ara 3 ko­rona. Révay L. kiadása. A két elbeszélő egyezik abban, hogy a magyar életből meríti tárgyait, alakjaik a körülöttünk mozgó életből vannak átvéve, a magyar­ság egy-egy néposztályát, Magyarország egy-egy vidékét igyekeznek bemutatni. E mellett magyar a szellemük, zamatos ma­­gyarságú előadásuk, egyszóval azon az ösvényen haladnak, a­melyen szívesen látjuk a magyar elbeszélőket, mert azon a keresztúton, melynek egyike a külföl­­dieskedés útvesztőjébe vezet, a hozzánk közelebb eső, a szívünkhöz, jellemünkhöz vezérlő jobbik utat választották. Különö­sen Szívós Béláról mondhatjuk el, hogy elbeszéléseinek ez a gyűjteménye hama­rosan a legkiválóbb magyar elbeszélők sorába emelte. A hajdúság lakta vidékek elbeszélő spec­ialistája, oly tökéletesen érti a hajdúság, a hajdúvárosok észjárá­sát, szó és szokásbeli sajátosságait, hogy e tekintetben már a tökély útjára lépett. Ebbe a keretbe szivet, meleg érzést öntött s oly hatalmas faji szeretet nyilatkozik meg munkáiban, hogy már ezáltal is meg­nyeri rokonszenvünket. Sorba vevén a kötetben levő tiz novellát, kitűnő humo­rával lep meg „A menház“ czimü, a teó­riákon lovagló közigazgatási bürokratiz­musnak a gyakorlati életen való hajótörése, a fur­fang által való könnyű kijátszása van abban rendkívül mulattatóan előadva. „A Szabó Márton szerencsére“ egy alföldi parasztember megrázó történetét mondja el, ki egész életén keresztül kuporgatja a pénzt, hogy faluját szépszavu haranggal ajándékozhassa meg és az első konditásra szívszélhűdést kap nagy boldogságában. „A czigány“ czímű elbeszélésben egy jobbravaló more fiából pap lesz; nem mer a fiához közeledni, nehogy kompromit­tálja, csak távolból gyönyörködik benne együgyű szeretettel. A kötet legszebb da­rabja „A rajta, ürüljön a pohár“ ; a diákok fogadást tesznek az iránt, hogy tíz - tíz évenként találkoznak. Végre egyedül ma­rad egy társuk és édes-bús emlékeire gon­dolva szenved ki. Kissé túlromantikus alapszíne daczára tele van érzéssel, han­gulattal. A magára hagyott vén kántor jellemrajza mesteri a maga nemében. — Jelentéktelen, de szintén jól megirt és mulatságos zsánerek „A kilencz meszely pénz“, „A Bacsóék megtérése“, „A hu­szonöt birka“, „A buczka elszerzése“ és „A kutyabűvölő“. Kortörténeti értéke van „Az első magyar komédiásának. Egy, a korral haladó csizmadiának az élettörté­nete , hogy a külföldi csepűrágókat és szemfényvesztőket kiszorítsa a hazai vá­rosokból, maga csap föl komédiásnak. Is­mert alakjává lesz ő is az alföldi vásárok­nak, mig ki nem vénül és a kor magát is túlszárnyalja. Ha Szívós Bélának nagy előnye, hogy a valódi életből és — hang­súlyozzuk még egyszer, — az általa ismert életből merít és öntudatos művészettel képes élményeinek, tapasztalatainak föl­dolgozására, Gottier Lajosnak épen az a baja, hogy a helyesen választott irányon belül és előbb fölsorolt jó tulajdonságai mellett kevés önállósággal kezeli a tollat, sőt legtöbb esetben sem képes megma­radni az elméletben dicséretesen kipéczé­­zett csapáson. Gottner Lajosról el lehet mondani, hogy a kötet tizenhét novellá­jából alig két-három foglalkozik a pusz­tuló gentry­vel. Úgy látszik, hogy Keme­­chey Jenőnek a régi gentry sorsát tár­gyaló novellái lebegtek szemei előtt, a­z ő alakjait azonban nem öleli be az a szere­tet, az a hazafias, bánatos érzés, a­mely ellőttünk oly becsessé teszi a Kemechey Jenő munkásságát. A Gottier Lajos alakjai inkább hasonlítanak, ha férfiak, a székes­­főváros bukott kereskedőihez, ha nők, fél­világi hölgyecskékhez, mint a pátriárkális és e mellett tősgyökeres életmódot folytató falusi gentryhez. Gottier Lajos azonban ért a meseszövéshez, tud elbeszélni és igy jövőre a legszebbet, legjobbat várhatjuk tőle is. Hazai Rejtelmek. Regény két kötet­ben. Irta Ridlig Lajos Második kiadás. Budapest, 1902. Franklin-Társulat. Ára a két kötetnek 8 korona. Érdekes, de már­­már elfelejtett iró munkáját mutatja be második kiadásban a Franklin-Társulat. Kuthy Lajos a negyvenes évek legnépsze­rűbb és legünnepeltebb novella­irója volt, a közönségnek valósággal dédelgetett ked­­vencze, kinek minden sorát a legnagyobb érdeklődéssel várták. Könnyed, elegáns egyénisége meghódította úgy olvasóit, mint író­társait. Jókai az irodalom grófjá­nak nevezi. Nagy bűne volt azonban, hogy a Bach-kormány alatt hivatalt vállalt s igy ellenkezésbe jutott a nemzeti felfogással s a közérzülettel. A társadalom ezért való­sággal bojkottálta, nem olvasta és elfeledte az addig népszerű írót. Ma már higgad­tabban ítélve különválaszthatjuk az iró jelességeit az ember tévedésétől s nagyon helyesen cselekszik a Franklin-Társulat, ha e kedvelt iró értékes munkáit ismét forgalomba hozza. Kuthy legérdekesebb munkája a Hazai Rejtelmek czimü regény, melyben egy izgató igazán érdekfeszítő tör­ténet fonalán végigvonulnak fejlődő társa­dalmunk összes alakjai. Színes és ragyogó képekben mutatja be a régi pesti társa­dalmat s a magyar Alföld népét. Alakjai mind élnek : az alföldi paraszt, a csárdás, a lókupecz, a betyár, a gazdag főnemes, az előkelő delnő, a nagyvilági kéjencz, az uzsorás, a lelketlen orvos. Bár itt-ott szer­telenségekbe téved, de mindig művészi kézzel alkotja helyzeteit s bontogatja a meglepő fordulatokban gazdag cselekvényt. Stílusa erőteljes magyar stílus, tele a leg­ragyogóbb képekkel. A regény nemcsak irodalom­történeti érdekű, de ma is érde­mes az olvasásra s gazdag irodalmi élve­zettel jutalmazza az olvasót. A regény elé Kuthy Lajosról Weszely Ödön dr. irt érde­kes bevezetést. Sienkievicz Zoláról. A „Quo vadis“ szerzője czikket irt a „Revue Hebdoma­daire“-be s kegyetlenül elbánik benne Zolával. — Ismerik önök Zola „Föld“-jét? Azt hinné az ember, hogy ez a könyv egy franczia falu leírása. A falu, ugy­e ,kérem, házaknak, mezőknek, no meg egy kissé a helyi érdekeknek és a munkának össze­sébe. Szó sincs róla, a szemét és piszok is jelentős részét teszi a falunak, de még­sem az egész falut, holott a Zala faluja nem egyéb a trágya és bűnök halmazai­nál. Nem túlzott az ilyen kép ? Nincs-e meghamisítva az igazság? Nem egészen más-e a valóságban a jó és rossz között való arány ? Ha nem sajnálná valaki a fáradságot és megszámolná a franczia re­gényekben szereplő elbukott nőket, kitűn­nék, hogy 95°/0-a a nőalakoknak az elbu­kott nők. De a valóságban ilyen társada­lom nincsen! Ez az arány még azokban az országokban sem fordult elő, a­hol haj­danában a pogány Vénuszt tisztelték. Ez az, a­mi fölháborított Zolának óriási te­hetsége ellen. Sokkal jobb volna Franczia­­országra, ha ennek az embernek egyáltalán nem volna tehetsége. Ha franczia volnék, — végzi írását a „Quo vadis“ szerzője, — azt mondanám,hogy Zola tehetsége or­szágos csapás. Örömmel látnám működése végét. A magyar népoktatásügy szer­vezete. Irta Baló József dr. áll. tanító­képző - intézeti ez. igazgató. Hézagpótló munka. A tanítóképző-intézetek IV. osz­tályában az uj tanterv a népoktatás szerve­zetének tanítását behatóbban megkívánja, s e tárgynak eddig nem volt tankönyve. Baló könyve tehát első­sorban tankönyv. De szerző nem elégedett meg a főbb nép­oktatási törvények és rendeletek egyszerű leközlésével, hanem azt a gyakorlati czélt tűzte ki maga elé, hogy a törvények, ren­deletek, a paedagógia s a jó közszokás alapján kifejtse, mikép kell a jó iskola külső és belső szervezetét létesíteni. Füg­gelékben közli a főbb törvények és rende­letek szövegét is. A könyvet a közokta­tásügyi minisztérium 3459/1901. e. szám alatt engedélyezte tankönyvül a tanító­képző intézetek IV. osztálya számára. A hasznos könyv a Lampel-Wodianer-czég kiadása. Ara 1­kor: 80 fillér. Viktória királynő mellszobra. A Buckingham - palotában, a­hol az angol király lakik, e napokban Viktória király­nőnek egy régi mellszobrára bukkantak. Ennek a szobornak az a története, hogy Viktória királynő annak idején egy szob­rásznál megrendelte a saját és férje mell­szobrát. Mind a két mellszobor ajándékul volt szánva Aliee herczegnőnek, a­ki akko­riban Lajos würtembergi herczeggel el volt jegyezve. Mikor aztán a váratlan szeren­csétlenség bekövetkezett és Albert herczeg meghalt, a vigasztalhatatlan özvegy ki­rálynő nem akarta többé látni azt a mell­szobrot, a­mely őt legnagyobb boldogsá­gában ábrázolta és ezért a saját szobrát a palotának egyik falába befalaztatta. A férje szobrát pedig magának tartotta meg és azt annyira megbecsülte, hogy még utazásai közben is magával hordozta. A befalazott szoborról csak egy meghitt ud­varhölgye tudott. — Hogy most a szobor ennek az indiszkrécziója vagy valami vé­letlen folytán került-e napfényre, az eddig­­elé nem jutott nyilvánosságra. MAGYAR SZEMLE 8. szám. Főszerkesztő, felelős szerkesztő: KAGZVINSZKY LAJOS- KAPOSI JÓZSEF-

Next