Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
16. szám. magának a főpapi méltóságot, sokat veszített ; mikor a konstanczi és bázeli lázadó zsinatok az egyház alaperősségeit rázkódtatták meg; mikor a versengő pápák, hogy magukat és udvarukat fönntarthassák, különböző gyűlöletes adókat és taksákat voltak kénytelenek a hívekre kivetni , mégis hódoló tisztelettel tartozunk e kor pápái iránt, ha látjuk azt a lankadni nem tudó fáradozást, melyet kifejtettek, hogy hazánkat és az egész európai czivilizácziót a pogány barbárság pusztításaitól megmentsék. Hazánk talán soha szorosabb összeköttetésben nem volt a Szentszékkel, mint e korban. Pápai követek jönnek Budára, magyar követek mennek Rómába, útjukat is követhetjük lépésről - lépésre, ugyanazon az utakon jártak, mint most járnak zarándokaink, Budán, Somogyon, Zágrábon és Anconán át, csakhogy nem a jelentéktelen Fiume, melyet csak a magyar pénz tudott úgy, ahogy lábra állítani, hanem Zengg volt hajóra szálló állomásuk. IV. Eugén pápa 1442-ben keresztes háborút hirdetett a törökök ellen ; a püspököket, apátokat, prépostokat, kolostorokat és egyházakat a háború czéljaira megadóztatta. Mindenfelé pápai követeket küldött a háború érdekében. E pápai követek minden tiszteletünket megérdemlik. Cesarini Julian bíboros úgy szent élete, magas humanisztikus képzettsége, diplomácziai ügyessége, valamint a magyarok iránt való szeretete által tűnt ki. Sikerült neki az országban a pártviszályt lecsendesíteni, mely az ország sírját volt megásandó (a nemzet I. Ulászló és V. László közt volt megoszolva) és Hunyadi vezérlete alatt a török ellen dicsőséges hadjáratot vezetni 1443-ban. Midőn I. Ulászló a szerencsés háború után 12—12 magyar és lengyel vitéz pajzsát, vitézségük jutalmául, a budavári Boldogasszony templomban fölakasztotá. Julián az ő czímerét a magyaroké közé akasztotta, mert magyarnak kívánta magát tekinteni. Vértanúhalált halt a szerencsétlen várnai csatában, melyet rosszakaratú írók hiába írnak az ő rovására, mintha a veszedelem oka az lett volna, hogy a királyt esküszegésre vette rá. IV. Eugén pápa Cesarini Julián után Juan de Carvajal bíborost küldte hazánkba követnek. Igen nagy érdemei voltak abban, hogy hazánkban, mely a pápa szerint „a kereszténység pajzsa“, a pártviszályt lecsendesítette, Hunyadi Jánost a pápa herczeggé tette, V. Miklós pedig az aranyrózsát küldötte neki. Ugyan a pápa az 1450-ik évi jubileum alkalmával megengedte, hogy a magyaroknak nem kell Rómába zarándokolniok, hanem elnyerhetik a búcsút úgy is, ha Váradra zarándokolnak és a római út költségeit a háborúra adományozzák. III. Calixt pápa nevét minden magyar ember vésse a szivébe. Ez az öreg, törődött beteges ember, életének minden perczét, szivének minden dobbanását a török háborúnak szentelte; kész volt maga hadba szállani és ha kell vagyonát és életét e czélra szentelni. Ez volt álma, erről gondolkozott, erről beszélt folyton. Ezzel feküdt le, ezzel kelt föl. Az egri püspök jelentése szerint, a pápa a többi ügyeket egy-két szóval elintézi, a török háborúról órákig tárgyal. Bíborosok, diplomaták, kolduló barátok fordultak meg nála ez ügyben. Hogy a háborúra pénze legyen, a legegyszerűbb háztartást vitte, minden fölösleges kiadást beszüntetett; az egyház kincseit, sőt ingatlanait is eladta, midőn asztalára arany és ezüst evőeszközöket adtak : „félre vele, — mondá, — jó lesz a török ellen, én cseréptálakkal is beérem.“ Nagy keresztes háborút hirdetett, de a fejedelmek nem hallgattak szavára. Ő maga 25 gályát állított ki 500 ágyúval, 1000 hajóssal és 5000 katonával. Magyarországi követe Carvajal és kiküldötte capistranoi szent János, az egyszerű ferenczrendi szerzetes, a népet fegyverezték föl, akikkel Hunyadi János 1456-ban Nándorfehérvárnál a törökök fölött az ismeretes fényes győzelmet kivívta. A pápa öröme határtalan volt, Hunyadit a legkiválóbb embernek nevezte, aki 300 év óta született. Carvajal ez alatt itthon a Hunyadiak és a Czilleyek közt kitört egyenetlenséget iparkodott elsimítani. Megható módon jövendölte meg a pápa a Hunyadi-ház fölmagasztaltatását: „akkor, mikor az irigység és a rosszakarat Krisztus dicső hőse családjának megrontására tört, mikor az egyik fiú megöletett, a másik börtönbe jutott, anyjuk és rokonaik üldöztettek, e fölött mély fájdalmat érzett, de egyúttal nemcsak magántársalgásban, hanem ünnepélyes nyilatkozatokban is megjósolta, hogy számukra a csodákat művelő igazságos Isten kegyelméből el fog érkezni a fölmagasztaltatás órája és Hunyadi János érdemeiért az ő méltatlanul üldözött háza el fogja venni a megérdemlett jutalmat.“ Hogy Mátyás király minden nagyobb európai bonyodalom nélkül elfoglalhatta a magyar trónt, abban nincs is senkinek nagyobb érdeme, mint a pápának és Carvajal bíborosnak. II. Pius pápa méltó volt elődjéhez. Terve volt egy általános európai háborút vezetni a törökök kiűzésére. E czélra Mantuában kongresszust tartott az európai fejedelmekkel és midőn III. Frigyes Mátyás királyt megtámadta, szigorúan megvitte őt ezért. „Ez a királyság a kereszténység pajzsa, általa védve élvezzük eddig a békét, ha nyitva lett az út a barbároknak, a baj mindnyájunkat ér.“ A gazdag tolfai timsóbányák jövedelmét (évente 100.000 arany nagy szó az akkori időben!) a török háborúra szánta, Mátyásnak évente 50.000 aranyat küldött, II. Pius haditerve ez volt: a törököt Mátyás király éjszakról, Skander bég nyugatról, az európai tengeri hatalmak flottája pedig keleten a Marmara tengerről fogja megtámadni. Már a Balkán-félszigetet föl is osztották maguk közt, Magyarországnak Bosznia, Szerbia, Oláhország és Bulgária jutott volna, egészen a Fekete-tengerig. A nagy pápa flottát építtetett, hogy a törököket vizen támadja meg, Ragusát akarta visszafoglalni tőlük, már hajóra is ült, midőn az öreg, gyönge pápa, hirtelen meghalt. A haldokló pápa még halálos ágyán is buzdította a bíborosokat a háború folytatására. De mivel Velencze kereskedelmi érdekei biztosítására a törökkel szerződést kötött, a flottát le kellett szerelni és a költségekre gyűjtött pénzt, 40.000 aranyat, Mátyás királynak adták. Egyedüli eredmény az volt, hogy Mátyás néhány boszniai várat, köztük Jajczát visszafoglalta. II. Pál pápa is mindent elkövetett az ozmánok részéről fenyegető veszély elhárítására. A török ellen gyűjtött pénzek kezelésére külön bizottságot szervezett (commissio generalis sacrae cruciatae), mely körülbelül 150.000 aranyat küldött a magyarok támogatására. Mátyásnak szentelt kardot és kalapot küldött. IV. Sixtus is európai hadat akart vezetni, maga 150.000 aranyon 24 gályából álló flottát állított ki, de az európai hatalmaknál ő is süket fülekre talált. Mátyásnak 200.000 aranyat küldött, e czélra még ezüst asztali készletét is eladta. VIII. Incze pápa, „aki úgyszólván nevelte“ Mátyást, Pecchinoli Angelot küldötte Mátyás udvarába követül, a kinek sok kényes ügyet kellett elintéznie az erőszakos uralkodóval. Legérdekesebb az ismeretes Dsem vagy Zimzim herczeg ügye. Dsem II. Bajezid szultán öcscse és vetélytársa volt, elűzetvén, a rhodusi lovagokhoz menekült. Innen Francziaországba és végre a pápai udvarba került. Nápoly, Velencze, Melik-el-Adref Quitbay egiptomi szultán és Mátyás király tartottak igényt az exotikus herczegre, akinek segítségével a törökök közt polgárháborút akartak támasztani, őt a trónra emelni szándékoztak. A herczeg a maga részéről megígérte, hogy ez esetben visszavonul Ázsiába és Konstantinápolyt is átengedi a keresztényeknek. Mátyás király erőszakos hangon követelte, hogy a herczeg neki adassék ki, a pápa már hajlandó is volt rá, midőn Mátyás király hirtelen meghalt. A rémregény írók egész mondakört alkottak e szerencsétlen herczegről, aki épenséggel nem termett arra a föladatra, melyet neki szántak, mert semmi energia, semmi vállalkozó szellem, semmi nemesebb ambíczió nem volt benne ; valóságos elpuhult Sardanapal volt, aki Bacchus és Vénus közt osztotta meg idejét, míg végre a hányattatások és gyönyörök közt elpetyhüdt testében az élet hirtelen kialudt. E körülményből a rémregény irók és azok, a kiknek minden alkalom jó, hogy a pápaságon egyet üthessenek, — például Jókai is, — minden történelmi alap nélkül azt MAGYAR SZEMLE 183