Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-26 / 4. szám
BUDAPEST, 1902. januárius 26. Előfizetési árak: Egész évre..............................12 kor Félévre.......................... . 6 kor. Negyedévre..............................3 kor. Megjelelt minden vasárnap. Laptulajdonos és kiadó: Kaczvinszky Lajos. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL. Budapest, VI., Uj utcza 14. sz. Egyes számára 30 fillér. XIV. ÉV. 4. szám. Farsangi levél. OSTANÁBAN FARSANG volna-e, kérdem magamtól, miközben magános esti sétáim folyamán a székesfőváros néptelen utczáin pihenem ki lelkem fáradságát s az elhagyatott Dunaparton a Vigadó elé vetődöm. Ablakai sötéten merednek rám, az óriási épület néma, mint a halál. Pár éve még s nem volt nap egy farsang idején, hogy kivilágított ablakaival nem integetett volna hivogatólag az eléje tévedők felé. A muzsika vígan szólt s a mulatók kaczagó zajával elegy lármája a Duna morajlásán keresztül a túlsó partra is elhatott. Fölébresztette a csöndes Budát is szakadatlan szunyókálásából. Egész sor kivilágított ablak integetett onnan vissza, hogy itt is javában áll a különféle bál. Most minden csöndes s a farsang eleven éjszakai élete helyett halotti csönd borul Budapest utczáira, amelyek a vigasság idején is csak olyankor élénkülnek föl most éjszakánként , amikor a rendőrség razziát tart. Karnevál herczege meghalt! Megölték-e, végkimerülés fogta el, avagy csak tetszhalott? A vélemények erről különbözők, de írott, nyomtatott és élőszó mindenfelé azt hirdeti, hogy nincsen farsang többé. Legkivált azonban a vigasság hajdani főtanyája , a városi Vigadó. Miért maradnak el itt a nagy bálok, amelyeken hajdanában az ország szine-virága találkozott ? — Ha sokfelé szított is rangjának, módjának megfelelően az itt mitató tömeg, különböző rétegei szépen fértek meg egymás mellett s a maguk körében fesztelenül mulattak. Az általános elszegényedés-e az oka a szomorú farsangnak ? Jártak már nehezebb idők is nálunk s a magyar, ha sírva is, farsang idején mindig vigadott. Mintha most már sem sírni, sem vigadni nem tudnánk; általános közöny és fásultság harapódzott el mindeneken. Más szóval modernek lettünk, mint a külföldről importált színpadi és regényhősök. Az ősi erkölcs rég feledésbe merült s a bálokra, ha naponként ismétlődtek is, évek óta már rég nem mulatni jártunk. A hiúság vására lett a csillárok fényözönében úszó terem. A hiú vetélkedés, hogy ki bírja ki tovább a czéltalan pompázást, az őrültség határáig csapongott. Egy-egy bál a jómódú családok életében is fölért egy kisebb fajta anyagi katasztrófával s e mellett az áldozat, amit egy csillogó éj kedvéért hoztak teljességgel kárba veszett. Évek óta vajmi kevesen mulattak igazában a nagyvárosi bálokon, évek óta fehér-holló számba ment a leány, aki ezeken egy egész életre tudott volna szívének hódítani daliát. Dk ezek a modern daliák megokosodtak, miként koruk s bármily csábitó volt a tetszésüket kivivő és lehet, hogy csak önkéntelenül kaezér leányka mosolya, drága ruhája, mely vagyont ér s egy éj alatt hasznavehetetlen foszlányokká gyürődik, szülei hivalyó költekezése megdöbbentették még a jóravalóbb fiatalembereket is s a bálokon nem szövődött többé Hymen rózsaláncra. Minek tehát most már a bál, ha a családi haditervek hiábavalók s ha mulatni sem lehet rajta. A maskarabálokat már rég lehetetlenné tette nálunk a kétes elem, amely álorczásan a tisztességes emberek társaságába merészkedett. Az álarcztalan bálokat az emberek lelki maskarajátéka buktatta meg, amelylyel egymást akarták kijátszani. Láttam viruló leányokat, akik ruhájuk igénytelen egyszerűsége esetén is elbájoltak volna minden jóizlésű embert szépségükkel, kedvességükkel s akik selyemben, csipkék felhőjébe veszve lebbentek tova a tánczoló párok kavargó árjában, mint mindmegannyi büszke királyleány. S ismervén őket, elszédült fejem gondolatára annak, hogy apjuk a vagyontalan szürke hivatalnok, hogy győzi a tömérdek költséget, a melylyel ily formán csak egyetlen bál is jár, mint lehet az, hogy mindenütt ott van leányaival, a holtout Budapest összegyűl, hogy pezsgő duzzog asztalánál, a hová tánczosaik udvarát is leültette. A hangzatos nevű, nagy jövőjű fiatalurak fesztelenül mulattak s hiven kitartottak, a nélkül azonban, hogy komoly szándékuk jelével, a mire a hiú szülők oly mohón lestek, a kellő időben kirukkoltak volna. S egy pisztolydurranás és az árván maradt leányok nem hálóztak többé. Szó sincs róla, nem mindenkire nézve jártak a bálok ilyen tragikummal. De minél fényesebbek voltak, annál nyomasztóbb volt ezeken a kedv. A tánczolók zajában gyönyörködő szülők arczán a mosolylyal mind szemmel láthatóbban küzködött a gond sötét árnya. Végezetül a fiatalság is belefáradt az alakoskodásba. Nem volt őszinteség az emberekben, akik a bálok porondján az egymáshoz való közeledést keresték s fesztelen mulatság helyett egymás áltatásában találtak virtust. A demaszkirozás órája azonban korábban ütött, mint ahogy a legtöbben várták; a bálokról tovatűnt a jókedv s most már a régi nagy bálokat is siratják, így sült ki, amit pedig ma sokan hihetetlennek tartanak, hogy erkölcs nélkül még igazi mulatság sincsen. Sűrűn olvasom egyik szabadszájú hírlapunkban, hogy igazság ezen a földön tulajdonképen nincs is. Könnyen meglehet, hogy a sok igazságtalanság, amely nem egy ártatlan embert ér, nem egy gyöngédebb lelket kétségbe ejtene. Ám, amint a bálok példája is mutatja, ritkán esik meg hamisság, a mely pórul nem járna. Rég elmúlt az idő, a midőn e sorok írója a bálokat sorra járta. Az ezekre való készülődésnek, az ezeken részt vett ifjak, leányok s öregek közvetlen beszámolásának azonban nem egyszer volt tanúja. A körülményeket így talán még jobban ismeri, mintha a legutóbbi bálok hiú pompájának a maga egészével elkápráztatni engedte volna magát. S most, hogy bálokról már az újságokban sincs hír, bizonyára igaz, hogy ilyeneket nem is rendeznek. S ha lesz még egy-kettő e farsang évadján, talán az eddigieknél is kivalgóbb pompájával ez a hál szintén unalmas lesz s követni fogja a csöndes kimúlásban immár tekintélyes számú társát. Kis mulatságokról most is hallunk még hirt s a hol rokonlelkek, ugyanazon erkölcsi alapon álló társadalmi rétegek egymást megtévesztő alakoskodás nélkül vigadni