Magyar Szemle, 1902 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-14 / 50. szám
600 annyi túlzással, hogy a jóvátételre többé gondolni se lehessen. Ha pedig nem kavarja föl az izgalmakat a szerkesztőségi rovatokban, nem csiklandozza a párbaj - hősök hiúságát neveik közölgetésével, ott a nyílt tér, amelyben mindenki szabadon hepóziáskodhatik. A lapnak ez jövedelmez néhány forintot, a nyiltterező, vagy lenyiltterezett lovagnak azonban kerülhet becsületébe, sőt egész életébe. Stieber György is a nyilttérhez, a hazai botrányok eme friss melegágyához fordult most segedelemért. Durva támadást intézett... az idős Festetics Imre gróf ellen, a ki pedig neki adósa nem volt. Föltálalták hát a botrányt a nyilvánosság asztalára is. Enni kellett ebből mindenkinek, akár kellett, akár nem. Ernuszt Géza dr. is a nyilttérben igazolta ügyfelének eljárását. Mire bekövetkezett a nálunk hasonló esetben szokásos stádium. Előbb tehát az összeveszés, utána a nyílt tér, végre a tettleges bántalmazás. Stieder az indóházban érte Ernusztot, mikor az épen Gráczba indult volna. Itt esett meg a sérelem, amelylyel Stieder nem elégedett meg, hanem tettleg inzultálta még más ízben is. Jön a negyedik stádium. A becsületbíróságoké. Stiedert időközben fölmentették a zsarolás vádja alól, csak sajtó útján való rágalmazásért büntették meg. A becsületbíróság kimondta Stiedernek párbajra való képességét és ezáltal elért az ügy a maga ötödik fokozatáig. Megtörtént a párbaj, pisztolyra és — tudjuk mily eredménynyel. Ernuszt Géza dr. a kötelesség teljesítésének szerencsétlen áldozata, nős, gyermekes ember, éltének munkabíró korában halva maradt a téren. A dráma teljes. Most még a kritika következik, mely tiszten a sajtó és majdan a törvényszék osztakoznak. Csonka, érdektelen ezentúl, mert hiszen csupán az egyik hősről lehet benne szó. A másik túl van már mindenen, ami a földi igazságszolgáltatás köréhez tartozik. Hanem elég súlyos kritika. Az ifjú gróf levele elárulja, hogy Stieder követelése tulajdonképen uzsorakövetelés lett volna. Milyen shylocki természetet árult el a hős a párbaj alatt! Lassan kell számítani a másodperceket, hogy annál biztosabban hulljon el az áldozat! A pisztoly felemás, ugyan melyik volt a jobb, melyik a roszszabbik fegyver ? Minderről sokat írnak a lapok, hanem az már mindegy a halálba űzött szerencsétlenre nézve, aki most már Isten előtt ad számot eljárásáról. Vájjon utolsó párbajdráma ez a szombathelyi ? Azt hisszük, hogy még igen sokszor foglalkozhatunk ily megrendítő eseményekkel. — Ha majd általánosabbá válik az emberek szeretete és kölcsönös megbecsülése; ha tekintélyes, kiváló egyéniségek világosítanak föl példájukkal ezen becsület-korrektívum alkalmatlan és bűnös voltáról; ha tisztulnak a becsületről szerzet fogalmaink; ha dicsőítés helyett megvetéssel sújtjuk a párbajhősöket, kik néha gonoszságukat leplezik el az úgynevezett lovagiassági eljárással; ha végül, a társadalom bölcsen és jóakaratúlag megtalálja a becsület megvédésére alkalmas, a méltó elégtételnek elfogadható utat és módot... akkor fog véget érni az áldatlan párbajmánia. Kérjük Istent, hogy ne jobb sorsra méltó, talán nagy czélokra hivatott, nagy, szeretett egyének szomorú végzetéből kelljen újra és újra e szomorú kérdéssel foglalkoznunk ! (..) Irodalom és művészet. Havasi történet és egyéb elbeszélések. Irta Tömöri Jenő, Budapest, 1902. 150 lap. Ára 3 korona. Érdekes tárgyai vannak a szerzőnek, bár egyáltalában nem újak, sőt túlságosan divatosak. A kötetében összegyűjtött kilencz novella közül csaknem mindegyik a női lélek örök problémáján tépelődik, itt-ott tagadhatatlanul ügyesen, fordulatosan és szép sikerrel, legtöbbször azonban a művészi alakítás és gondos kidolgozás rovására. Tömöri Jenőben van tehetség, ez onnan is látszik, hogy a legkülönbözőbb milieók s a legellentétesebb jellemek festésében egyformán járatos. „Zenóbiusz“ és „A bűnös“ czímű darabjaiban az a tétele, hogy valamely papi férfiú életében milyen szerepet visz, mit és mekkora mértékben rombol le a szerelem. Mindezt Zenóbiusznak, a kolostorba menekült pópának és Muntean Gligornak, a mély érzésű, szerencsétlen görög keleti papnak sorsa által mutatja be. Különösen sikerült a „Zenóbiusz“ czimű. Ez a szegény ember kora gyermekkorától fogva kolostorban nevelkedett s értett mindenhez, csak egyhez nem: az asszonyi személyhez. Beleszeretett egy leányba, kilépett érette a szerzetből s miután valahol plébániát kapott, megházasodott, elvette a leányt. Felesége azonban nemsokára megszökött egy báróval, ki eleinte dédelgette, később megunta, elhanyagolta, ütötte-verte őt. Az asszony halálos ágyához véletlenül Zenóbiuszt hívják gyóntatónak, ki közben visszalépett a szerzetbe. Egymásra ismernek s az aszszony Zenóbiuszra bízza rövid ideig tartó házasságukból származó leányukat. A szerzetes magára vállalja a leányt, de vele szerzetéhez természetesen vissza nem térhetett. Másodszor is hűtlen lett tehát a kolostorhoz s valahol a tengerparton halászkunyhót, hálót szerzett magának és igy tengette életét. S mi lett a vége mindennek ? Az, hogy a leány mikor fölcseperedett, otthagyta öreg, tehetetlen atyját s megszökött egy halászszal. Látnivaló, hogy e történet elég megragadó ; kár, hogy tragikumának a kifejtésében szerzőnk nem tanúsít elegendő pszichológiai elmélyedést. Gyönge dolog a „Pál haza megy“. — Se motiválás, se esemény, se lélekfestés nincs benne. Egy papnövendékről szól, aki, miután éveken keresztül szeretett egy leányt, közvetlenül a fölszentelése előtt elszánta magát arra, hogy nőül vegye. Pál egyáltalában nem jellem. Ha szerette ideálját, miért lépett be papnak ? Tömöri Jenő anyja kényszerítésével okadatolja Pál belépését, de bizony az anyai köny nagyon keveset eszközölhet ki ott, hol az igaz szerelem birodalma kezdődik. Ha valaki szeret valakit, gyönge hatalom az anya kérése arra, hogy elszakítsa őket egymástól. Pál minden cselekedete kapkodás s a szerző, mikor rokonérzésünket föl akarja kelteni iránta, ellenmondásból ellenmondásba keveredik. Léha, valószínűtlen és erkölcstelen czélzata az „Őszutó“, melyben az atya elcsábítja a fia feleségét, illetőleg kölcsönösen csábítják el egymást az após és menye. — „A fekete lovag“, „Léha leány, mártír asszony“, és a „Vendégszereplés“ czímű elbeszélések roppant színtelenek, erőtlenek s erőltetettek és nem is állanak irodalmi színvonalon. „A fekete lovag“-ban még eléggé vonzó a fürdői életrajza, e mellett egy szeretetreméltó leány alakja van : Bianka, ki megmenti anyját a házasságtöréstől. Egyébként az egész théma oly ismerős s annyi földolgozóra talált, hogy szinte borzasztóan unalmas. Áll ez a két uttóbbira is. — A „Havasi történet“, melyet a szerző kötete élére helyezett s ebből következtetve a legsikerültebbnek tart, csakugyan élénk visszhangra talál az olvasó lelkében. Egy őszülő paraszt tragédiája ez, ki meghal a családja becsületéért s a falubeliek érdekéért. A kidolgozás itt nem oly pongyola és elnagyolt, mint egyebütt s elemzésre, tanulmányra, megfigyelésre mutat. — Az utolsó helyen levő „Lövés az erdőben“, szintén figyelemreméltó alkotás. — Tömöri Jenő elbeszélései keveset ígérnek s néha valamivel többet adnak, mint ígérnek. Látszik, hogy szerzőnk az elbeszélés művészetét nem az elbeszélés utolérhetetlen mestereitől tanulta, hanem a napi és heti lapokban százával megjelenő kétes értékű tárczaelbeszéléseken és tárczaregényeken iskolázta magát. Ezt a kevésbbé gyakorlott szem is észre veszi, ha Tömöri könyvét átfutja. Komoly tanulmány, kitartó szorgalom mellett istenadta tehetségével bizonyára, még jobb dolgokat is fog alkotni a szerző. B. M. Karácsonyi énekek. A napokban hagyták el a sajtót ily czímen Szappanos Imre, újhelyi kántor összegyűjtött karácsonyi énekei. Az énekek között van egy egész karácsonyi misét kitöltő ének-füzér. Azután külön számok a pásztor - misére. Mind jól sikerültek, vegyes karra való átírásuk szép s orgona kíséretül is használhatók. Ára 2 korona. Kapható a szerzőnél S.-A.-Ujhelyen. Izabella főherczegnő oltárképe. Izabella főherczegnő a mosonmegyei féltoronyi birtokukon levő kastély kápolnája számára Tury Gyula festőművésznél rendelte meg az új oltárképet, mely a Bold. Szűznek az angyal által történt üdvözlését fogja ábrázolni. A főherczegnőnek a tátra-lomniczi kápolna Nagyboldogasszony képe tetszett meg, melyet szintén Tury festett s ezért határozta el, hogy a féltoronyi kápolnába hasonló oltárképet festet. A Műcsarnok pályadíjai. A Műcsarnok téli tárlatának igen szerény pályadíjai közül a legnagyobb versenyzés a Rökk Szilárd díjért folyt, melyért ezidén ugyancsak erős művészek, mint pl. Fényes Adolf, Kernstok, Szigeti Miklós, Pofi Hugó s még mások szálltak síkra. A díjat ezúttal Teles Ede, e kitűnő fiatal szobrászművészünk nyerte el, biztos tudással és igaz művészettel megmintázott szobor képmásaival. A lipótvárosi kaszinó díját Ferenczy Károlynak ítélte a zsűri érdekes és kiváló plein-air tanulmányaiért. Az Esterházy-díjat viz festményeiért Túri Ödön kapta meg. főszerkesztő, felelős szerkesztő: KAGZVINSZKY LAJOS- KAPOSI JÓZSEf. MAGYAR SZEMLE 50. szám.