Magyar Szemle, 1903 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-29 / 13. szám
MAGYAR SZEMLE TARTALOM : Az ország háza. II. Divald Körnértől. — Barcsay János. Berkovics Miklóstól. — Dal. (Költemény.) Bán Aladártól. — A fiatalok. Kincs Istvántól. — Ítélet. Jancsó Ilonától. — Álom és valóság. (Költemény.) Auer Istvántól. — A játékteremben. Múltat üli túl. — A gyermek Jézus az erdőben. (Költemény.) Aradzs Mária után fordította: Gyulai Ágost. — Epilógus. Tarczai Györgytől. — Hétről-hétre. (Tárcza.) (2.) — Irodalom és művészet. — Vegyesek. — Szerkesztő üzenetek. PAMOÍTIA - SZÁLLODA BUDAPEST, KEREPESI-UT 7. SZ. Elsőrangú szálloda a fő- és székváros középpontján. A keleti és nyugati pályaudvarok közelében, a Nemzeti és Népszínház között. Villamvasuti közlekedés minden irányban. Az újkor igényei szerint minden kényelemmel berendezve. — 130 szoba, fürdőszobák, díszes olvasóterem, gyönyörű üvegfedelű téli kert, elegáns éttermek. — Külön szobák (Chambre Separees) Kávéház. Villamos személyfelvonó (Lift). Kizárólag villamos világítás a ház összes helyiségeiben Folyosók, lépcsőház, fogadócsarnok és a téli kert légfűtéssel vannak ellátva. Mérsékelt árak. Glück Frigyes tulajdonos. A tornaünnep plakát-pályázata. A pünkösdi ünnepek alkalmával tartandó országos tornaünnep és sportkiállítás rendező bizottsága, a Bpesti Torna Club, művészi plakátra hirdet pályázatot. Pályázók csakis magyar honos festők vagy rajzolók lehetnek. A plakát rajzzal és szöveggel látandó el. A rajz a torna eszméjét kifejező, első tekintetre ható, megkapó és könnyen sokszorosítható legyen. A szöveg egyszerű (nem szeczessziós) betűkkel írandó. A plakát nagysága 80—140 cm, és két, legfölebb három színben legyen kivihető. A pályázók alávetik magukat a B. T. C. plakát bíráló bizottságának, mely a beérkezendő pályázók között két díjat tűz ki: az elsőnek 200 koronát, a másodiknak 100 koronát, mely díjjal a Club megvásárolja a tulajdonjogot és tetszés szerinti mennyiségben való sokszorosítási jogot is. Pályázati határidő 1903. április 14. A pályázatok lepecsételt csomagban a B. T. C. plakátbiráló bizottságához (Budapest V. Markó u. 20.) küldendők, ahol a szövegre nézve is fölvilágosítást adnak. A történelmi faliképek pályázata. A kultuszminiszter az iskoláknak szánt történelmi faliképeket tudvalevőleg művészi pályázat útján óhajtotta beszerezni. E pályaműveket az iparművészeti múzeumban gyűjtötték össze s az orsz. képzőművészeti tanács javaslata alapján most következőképen jutalmazták : 1. Árpád pajzsra emelése. A nyertes mű jeligéje: Pusztaszer. Szerzője Helbing Ferencz. 2. Szent László megszabadítja a fogoly leányt. A nyertes mű jeligéje : Mentő. Szerzője Barsy Adolf. 3. IV. Béla és a tatárjárás. A nyertes mű szerzője Dudits Andor. 4. Lovagjáték Nagy Lajos korában. Jelige: Vitézi torna. Szerzője Löschinger Hugó. 5. Hunyadi János megvédelmezi Nándorfehérvárt. Jelige : Belgrád 1456. Szerzője Löschinger Hugó. 6. Mátyás király Gömörben. A nyertes mű szerzője Dudits Andor. 7. Mátyás király Bécs előtt. Jelige: Pajzsban kettős kereszt. Szerzője Hegedűs László. 8. Perényiné eltemetteti a mohácsi csata halottait. Jelige : Hungária temet. Szerzője Krenner Viktor. 9. Az erdélyi rendek a tordai országgyűlésen bemutatják hódolatukat Izabella előtt. Jelige : János Zsigmond. Szerzője Gergely VEGYESEK, Imre. A tizedik pályakérdés alternativ jellegű volt. Mátyás király könyvtárában tudósaival, vagy Mátyás király lakoma után hallgatja a hegedősök énekét. Tizenketten pályáztak e kérdésre, de siker nélkül. A miniszter újra kitűzi ezt a pályatételt, figyelmeztetvén a pályázókat arra, hogy a kor viszonyait behatóbban tanulmányozzák. Az állam rajz- és aquarell díjai. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a Nemzeti Szalon iránt való érdeklődésének fényes tanújelét adta a következő leiratával, melyet a Nemzeti Szalon elnökségéhez intézett. „Folyó évi február 12-én hozzám intézett feliratából örömmel és őszinte megelégedéssel értesülök arról, hogy a Nemzeti Szalon kilépve eddigi vásári jellegű kiállításainak keretéből, programmszerűleg ama művészi műfajok fölkarolását tervezi, amelyeknek érvényesülésére eddigelé megfelelő alkalom nem volt. Úgy a rajz s általában a grafikai, valamint az aquarell kiállítások következetes és tervszerű rendszerével a Nemzeti Szalon oly hivatásnak az útjára lép, amely őt a hazai művészet magasabb értelemben vett kialakulásának és megszilárdulásának czélját szolgáló legkomolyabb tényezők közösségébe kapcsolja be. — Természetes tehát, hogy e hivatásának betöltésében készséggel vagyok hajlandó támogatni. Támogatásom e tekintetben az említett külön kiállítások erkölcsi súlyának és jelentőségének jelzését és fokozását kívánja szolgálni azáltal, hogy a szóban levő műfajok kiállításaira egyelőre kisérletképen állami dijakat tűzök ki. Éspedig: 1. Figurális rajzra egy 500 koronás dijat. 2. Tájrajzra egy 500 koronás dijat. 3. A könyv természetéhez alkalmazkodó rajzra (illusztráczióra) egy 500 koronás dijat. 4. Eredeti metszetre, karózra vagy kőnyomatra egy 600 koronás díjat. 5. Aquarellre egy 500 koronás és egy 300 koronás dijat. E díjakat egyelőre csak a folyó évre engedélyezem, olyképen, hogy a fölsorolt műfajokból rendezett együttes kiállításon azokat nevemben a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács ítélje meg a kiállított művek legkitűnőbbjének. A díjak csak teljes művészi becsű műveknek adhatók ki. Fölhatalmazom ennélfogva a Nemzeti Szalont, hogy e díjakra a kiadás módjának és föltételének kezelése mellett pályázatot hirdethessen, eljárásáról pedig jelentést várok.“ Mátyás király világhírű fekete seregének létszáma állt: húszezer könynyü és nehéz lovasból, nyolczezer gyalogosból és hatezer válogatott vitézből. Ez a hatezer kiváló vitéz rendesen a tartalékban állott s csak akkor vett részt az ütközetben, ha a csata sorsát kellett eldönteni. Rettenthetetlen bátorsággal s oly erővel támadtak, hogy rohamuknak Mátyás alatt az ellenség nem volt képes ellentállani. Fekete vértezetükről eredt nevük. A fekete sereg felszereléséhez tartozott még tizenhatezer tábori szekér is. A fekete sereg évente egy millió hatszázezer arany forintjába került Mátyásnak, de szemefénye is volt, úgy, hogy a kiválasztott hatezer vitézt egyenként ismerte s nevükön szólította. A mozgó takarékpénztár. Francziaországban a találékonyság minden új találmányt ügyesen értékesít. Most kitalálták, hogy az automobilt egyébre is lehet használni, nemcsak szórakozásra. Néhány franczia bankár a távolabb fekvő kerületekbe gépkocsit járat, hogy összegyűjtse a parasztok betéteit, minthogy a vidéki emberek csak ritkán mehetnek e czélból a városba. Ezek a gépkocsik valósággal vándorbankok, amennyiben pénzszekrénynyel, írószerekkel és üzleti könyvekkel vannak felszerelve s állandóan egy pénztáros és egy segéd utazik rajtuk, akik átveszik a betéteket és nyugtát állítanak ki az átvett összegről. Amerikában egyébként már régebben kísérletet tettek, hogy a vidéki emberek betéteit megbízottak által elhozassák, de az automobil-bank kétségkívül egészen új dolog. New-yorki kártyabarlangok. Túl az óceánon, bár hogyan verjék a mellüket a yankee erkölcsprédikátorok s bármilyen szigorú törvényeket is hozzanak a kártyajáték ellen, csöppet sem jobbak az emberek, mint innen a tengeren. A new-yorki rendőrségről most nagy leleplezéseket közöl a World. Tömérdek panamáról rántja le a leplet és bebizonyítja, amit különben úgy is tudtunk, hogy pénzzel mindent lehet csinálni s a dollár szavára süket és vak lesz a legpuritánabb amerikai rendőr is. A lap leleplezéseiben nem is ez az érdekes, hanem igenis az a valóban amerikaisan furfangos eljárás, ahogyan a törvényt kijátszák. Legmeglepőbbek a new-yorki kártyabarlangok. Nem kevesebb, mint 300 ilyen titkos játékház van , rendszerint valamely jámbor kinézésű, csöndes házban, ahol látszólag senki sem lakik s az ablakok is állandóan le vannak szögezve fatáblákkal. Ha azonban bejut az ember ilyen kártyaterembe, — szűk folyosókon és nagy ellenőrzésen keresztül, — akkor a legraffináltabb pompa tárul a bámuló szem elé, dúsan fölszerelt buffetasztalokkal, ahol ingyen eszik, iszik és szivarozik a vendég, aki befizette a 10—25 dollár belépő díjat. A rendes játék a farao, de van roulette asztal is, meg póker. A jártékbarlangok fényesen jövedelmeznek, mert 10 százaléka a játékban forgó pénznek a tulajdonos sápja. Ebből fizeti az a rendőrséget, ezt a telhetetlen polypot, amely zsarol, követelődzik azon a czímen, hogy hallgat. A leghíresebb játékház a 31. utczában van és „The awning“ a neve. A tulajdonosa valami német származású egykori bankár, aki az Elba mellől nyomtalanul eltűnt pár év előtt, ma már rengeteg gazdag, mert igen rossz napja az, amelyiken csak 1000 dollárt tisztán megkeresett. Az „ awning“ nevet, amely rácsot jelent, attól a leleményes szerkezettől vette a barlang, amely ajtain és ablakain van. Ha a külső őrtálló jelt ad, hogy a rendőrség razziát tart, ami megesik