Magyar Szemle, 1903 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-29 / 13. szám

MAGYAR SZEMLE TARTALOM : Az ország háza. II. Divald Körnértől. — Barcsay János. Berkovics Miklóstól. — Dal. (Költemény.) Bán Aladártól. — A fiatalok. Kincs Istvántól. — Ítélet. Jancsó Ilonától. — Álom és valóság. (Költemény.) Auer Istvántól. — A játékteremben. Múl­tat üli túl. — A gyermek Jézus az erdőben. (Költemény.) Aradzs Mária után fordította: Gyulai Ágost. — Epilógus. Tarczai Györgytől. — Hétről-hétre. (Tárcza.) (2.) — Irodalom és művészet. — Vegyesek. — Szerkesztő üzenetek. PAMOÍTIA - SZÁLLODA BUDAPEST, KEREPESI-UT 7. SZ. Elsőrangú szálloda a fő- és székváros közép­pontján. A keleti és nyugati pályaudvarok köze­lében, a Nemzeti és Népszínház között. Villamvasuti közlekedés minden irányban. Az újkor igényei szerint minden kényelemmel berendezve. — 130 szoba, fürdőszobák, díszes olvasó­terem, gyönyörű üvegfedelű téli­ kert, elegáns éttermek. — Külön szobák (Chambre Separees) Kávéház. Villamos személyfelvonó (Lift). Kizárólag villamos világítás a ház összes helyiségeiben Folyosók, lépcsőház, fogadócsarnok és a téli kert légfűtéssel vannak ellátva. Mérsékelt árak. Glück Frigyes tulajdonos. A tornaünnep plakát-pályázata. A pünkösdi ünnepek alkalmával tartandó országos tornaünnep és sportkiállítás ren­dező bizottsága, a Bpesti Torna Club, művé­szi plakátra hirdet pályázatot. Pályázók csakis magyar honos festők vagy rajzolók lehetnek. A plakát rajzzal és szöveggel lá­tandó el. A rajz a torna eszméjét kifejező, első tekintetre ható, megkapó és könnyen sokszorosítható legyen. A szöveg egyszerű (nem szeczessziós) betűkkel írandó. A pla­kát nagysága 80—140 cm, és két, legfölebb három színben legyen kivihető. A pályázók alávetik magukat a B. T. C. plakát bíráló bizottságának, mely a beérkezendő pályá­zók között két díjat tűz ki: az elsőnek 200 koronát, a másodiknak 100 koronát, mely díjjal a Club megvásárolja a tulajdonjogot és tetszés szerinti mennyiségben való sok­szorosítási jogot is. Pályázati határidő 1903. április 14. A pályázatok lepecsételt csomag­ban a B. T. C. plakátbiráló bizottságához (Budapest V. Markó u. 20.) küldendők, a­hol a szövegre nézve is fölvilágosítást adnak. A történelmi faliképek pályá­zata. A kultuszminiszter az iskoláknak szánt történelmi faliképeket tudvalevőleg művészi pályázat útján óhajtotta besze­rezni. E pályaműveket az iparművészeti múzeumban gyűjtötték össze s az orsz. képzőművészeti tanács javaslata alapján most következőképen jutalmazták : 1. Ár­pád pajzsra­ emelése. A nyertes mű jeli­géje: Pusztaszer. Szerzője Helbing Ferencz. 2. Szent László megszabadítja a fogoly leányt. A nyertes mű jeligéje : Mentő. Szerzője Barsy Adolf. 3. IV. Béla és a tatárjárás. A nyertes mű szerzője Dudits Andor. 4. Lovagjáték Nagy Lajos korában. Jelige: Vitézi torna. Szerzője Löschinger Hugó. 5. Hunyadi János megvédelmezi Nándorfehérvárt. Jelige : Belgrád 1456. Szerzője Löschinger Hugó. 6. Mátyás király Gömörben. A nyertes mű szerzője Dudits Andor. 7. Mátyás király Bécs előtt. Jelige: Pajzsban kettős kereszt. Szerzője Hegedűs László. 8. Perényiné eltemetteti a mohácsi csata halottait. Jelige : Hungá­ria temet. Szerzője Krenner Viktor. 9. Az erdélyi rendek a tordai országgyűlésen bemutatják hódolatukat Izabella előtt. Je­lige : János Zsigmond. Szerzője Gergely VEGYESEK, Imre. A tizedik pályakérdés alternativ jellegű volt. Mátyás király könyvtárában tudósaival, vagy Mátyás király lakoma után hallgatja a hegedősök énekét. Tizen­­ketten pályáztak e kérdésre, de siker nél­kül. A miniszter újra kitűzi ezt a pálya­­tételt, figyelmeztetvén a pályázókat arra, hogy a kor viszonyait behatóbban tanul­mányozzák. Az állam rajz- és aquarell díjai. Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter a Nemzeti Szalon iránt való érdeklődésé­nek fényes tanújelét adta a következő le­iratával, melyet a Nemzeti Szalon elnök­ségéhez intézett. „Folyó évi február 12-én hozzám inté­zett feliratából örömmel és őszinte meg­elégedéssel értesülök arról, hogy a Nem­zeti Szalon kilépve eddigi vásári jellegű kiállításainak keretéből, programmszerű­­leg ama művészi műfajok fölkarolását ter­vezi, a­melyeknek érvényesülésére eddig­­elé megfelelő alkalom nem volt. Úgy a rajz s általában a grafikai, valamint az aquarell kiállítások következetes és terv­szerű rendszerével a Nemzeti Szalon oly hivatásnak az útjára lép, a­mely őt a hazai művészet magasabb értelemben vett kialakulásának és megszilárdulásának czél­­ját szolgáló legkomolyabb tényezők kö­zösségébe kapcsolja be. — Természetes tehát, hogy e hivatásának betöltésében kész­séggel vagyok hajlandó támogatni. Támo­gatásom e tekintetben az említett külön kiállítások erkölcsi súlyának és jelentősé­gének jelzését és fokozását kívánja szol­gálni az­által, hogy a szóban levő mű­fajok kiállításaira egyelőre kisérletképen állami dijakat tűzök ki. És­pedig: 1. Figurális rajzra egy 500 koronás dijat. 2. Tájrajzra egy 500 koronás dijat. 3. A könyv természetéhez alkalmazkodó rajzra (illusztráczióra) egy 500 koronás dijat. 4. Eredeti metszetre, karózra vagy kő­nyomatra egy 600 koronás díjat. 5. Aquarellre egy 500 koronás és egy 300 koronás dijat. E díjakat egyelőre csak a folyó évre engedélyezem, olyképen, hogy a fölsorolt műfajokból rendezett együttes kiállításon azokat nevemben a Magyar Országos Képzőművészeti Tanács ítélje meg a ki­állított művek legkitűnőbbjének. A díjak csak teljes művészi becsű műveknek ad­hatók ki. Fölhatalmazom ennélfogva a Nemzeti Szalont, hogy e díjakra a kiadás módjának és föltételének kezelése mellett pályázatot hirdethessen, eljárásáról pedig jelentést várok.“ Mátyás király világhírű fekete seregének létszáma állt: húszezer köny­­nyü és nehéz lovasból, nyolczezer gyalogos­ból és hatezer válogatott vitézből. Ez a hatezer kiváló vitéz rendesen a tartalékban állott s csak akkor vett részt az ütközetben, ha a csata sorsát kellett eldönteni. Rettent­hetetlen bátorsággal s oly erővel támadtak, hogy rohamuknak Mátyás alatt az ellenség nem volt képes ellentállani. Fekete vér­tezetükről eredt nevük. A fekete sereg felszereléséhez tartozott még tizenhatezer tábori szekér is. A fekete sereg évente egy millió hatszázezer arany forintjába került Mátyásnak, de szemefénye is volt, úgy, hogy a kiválasztott hatezer vitézt egyen­ként ismerte s nevükön szólította. A mozgó takarékpénztár. Fran­­cziaországban a találékonyság minden új találmányt ügyesen értékesít. Most kitalál­ták, hogy az automobilt egyébre is lehet használni, nemcsak szórakozásra. Néhány franczia bankár a távolabb fekvő kerüle­tekbe gépkocsit járat, hogy összegyűjtse a parasztok betéteit, minthogy a vidéki emberek csak ritkán mehetnek e czélból a városba. Ezek a gépkocsik valósággal vándorbankok, a­mennyiben pénzszekrény­­nyel, írószerekkel és üzleti könyvekkel vannak felszerelve s állandóan egy pénztá­ros és egy segéd utazik rajtuk, a­kik át­veszik a betéteket és nyugtát állítanak ki az átvett összegről. Amerikában egyébként már régebben kísérletet tettek, hogy a vidéki emberek betéteit megbízottak által el­hozassák, de az automobil-bank kétség­kívül egészen új dolog. New-yorki kártyabarlangok. Túl az óc­eánon, bár hogyan verjék a mellüket a yankee erkölcsprédikátorok s bármilyen szigorú törvényeket is hozzanak a kártya­játék ellen, csöppet sem jobbak az embe­rek, mint innen a tengeren. A new-yorki rendőrségről most nagy leleplezéseket kö­zöl a World. Tömérdek panamáról rántja le a leplet és bebizonyítja, a­mit különben úgy is tudtunk, hogy pénzzel mindent lehet csinálni s a dollár szavára süket és vak lesz a legpuritánabb amerikai rendőr is. A lap leleplezéseiben nem is ez az érdekes, hanem igenis az a valóban ame­­rikaisan furfangos eljárás, a­hogyan a törvényt kijátszák. Legmeglepőbbek a new-yorki kártyabarlangok. Nem kevesebb, mint 300 ilyen titkos játékház van , rend­szerint valamely jámbor kinézésű, csöndes házban, a­hol látszólag senki sem lakik s az ablakok is állandóan le vannak szögezve fatáblákkal. Ha azonban bejut az ember ilyen kártyaterembe, — szűk folyosókon és nagy ellenőrzésen keresztül, — akkor a legraffináltabb pompa tárul a bámuló szem elé, dúsan fölszerelt buffet­­asztalokkal, a­hol ingyen eszik, iszik és szivarozik a vendég, a­ki befizette a 10—25 dollár belépő díjat. A rendes játék a farao, de van roulette asztal is, meg póker. A jártékbarlangok fényesen jövedelmeznek, mert 10 százaléka a játékban forgó pénz­nek a tulajdonos sápja. Ebből fizeti az a rendőrséget, ezt a telhetetlen polypot, a­mely zsarol, követelődzik azon a czímen, hogy hallgat. A leghíresebb játékház a 31. utczában van és „The awning“ a neve. A tulajdonosa valami német származású egykori bankár, a­ki az Elba mellől nyom­talanul eltűnt pár év előtt, ma már renge­teg gazdag, mert igen rossz napja az, a­melyiken csak 1000 dollárt tisztán meg­keresett. Az „ awning“ nevet, a­mely rácsot jelent, attól a leleményes szerkezet­től vette a barlang, a­mely ajtain és ablakain van. Ha a külső őrtálló jelt ad, hogy a rendőrség razziát tart,­­ a­mi megesik

Next